Gáz nélkül vett lendületet a Nabucco

A keddi Nabucco-csúcs legnagyobb eredménye, hogy kimozdult a projekt a több éve tartó holtpontról – hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc. A miniszterelnök szerint ezt mutatja, hogy a részt vevő országok megtesznek mindent azért, hogy június közepéig elfogadják a kormányközi megállapodást. Gyurcsány Ferenc közölte, arra törekednek, hogy az unió a Nabucco-programot a legfontosabb programjai között szerepeltetve azt finanszírozza is, legalább az induláshoz elegendő pénzzel.

A miniszterelnök már korábban közölte, mennyi pénzre is gondol: a korábbi 4-5 milliárd euróról időközben 8 (egyes becslések szerint 9-10) milliárdra kúszott becsült költség negyedére, azaz kétmilliárd euróra. Ebből 2-300 millió euró lenne a közvetlen brüsszeli támogatás, míg a döntő részt az uniós bankok, az EIB (Európai Beuházási Bank) és az EBRD által a projektnek biztosított hitelek jelentenék. Csütörtökön Molnár Csaba energetikai miniszter már azt jelenthette be: az EU döntött is 250 millió euró támogatásról. A lépés jelentős, de nem szabad elfelejteni azt sem: a durvább becslések szerint összesen éppen negyvenszer ennyire van szükség a vezeték megépítéséhez.

A több éves tervezezgetést követően 2004-ben hivatalosan is elindult Nabucco projekt az elmúlt 5 évben egyebek között éppen azért nem jutott egy tapodtat sem közelebb a megvalósításhoz, mert nem akadt bank, amely finanszírozta volna. Két évvel ezelőtt 1-2 nagyobb részvényes bevonását ajánlotta az addigi konzorciumot tőkeszegénynek látó EBRD. Az alapító ötökhöz, az osztrák OMV-hez, a magyar Molhoz, a a román Transgazhoz, a bolgár Bulgargazhoz és a török Botashoz végül 2008 második felében csatlakozott is a mindegyik cégnél nagyobb német RWE.

Amíg gáz nincs, pénzt sem adnak

De igazából az elsődleges problémát még csak nem is a cégek tőkehelyzete jelentette a bankok számára: a finanszírozással szembeni legfontosabb aggály az lehetett és maradhatott is mind a mai napig, hogy ha megépül a vezeték, akkor honnan is kerülhet bele gáz. Az utóbbi másfél évben hirtelen a Nabucco élharcosává vált, a mostanival már a második konferenciát rendező Magyarország válasza erre az, hogy Azerbajdzsánból. A szkeptikusok azonban megjegyzik: az azeriek túlságosan függenek Moszkvától ahhoz, hogy az orosz Déli Áramlat vezetéknek riválist jelentő Nabucco mellett kötelezzék el magukat. Moszkva a türkmén gázkészletek egy részét felvásárolta, Irak és Irán pedig, bár jelentős készletekkel rendelkezik, aligha említhetőek olyan országokként, melyek az európai ellátásbiztonságot javíthatnák.

A legerősebb európai országok ráadásul köszönik, meg vannak a Nabucco nélkül is: az angolok az LNG, a cseppfolyósított gáz fogadására alkalmas terminálokat építenek, a franciák annyi atomerőművet építettek, hogy éppen ezen technológia és tudás importján dolgoznak, a németek megállapodtak a Gazprommal és közösen megépítették az Északi Áramlat nevű vezetéket, az olaszok pedig a Déli Áramlatra várnak. Azaz egységes uniós fellépés nem létezett, nemcsak a tagállamok megosztottsága, hanem amiatt sem, hogy - bár nyilván nem függetlenül a nagyok különútjaitól - Brüsszel sem vitt erős vonalat energiaügyben.

Mindemellett még egy nehézséggel szembe kellett nézni a Nabucco-pártiaknak. Miközben Európa becsült gázfogyasztása a következő évtizedekben igen jelentős mértékben, 100 milliárd köbméter/éves nagyságrendben emelkedik majd minden előrejelzés szerint, és a belső források, például a norvég mezők apadnak, az elmúlt években több szakértő a felvevő piac szűkössége miatt is aggódott: a gázszállítási szerződések hosszú távra szóló megállapodások, és a potenciális felvevő országok jó időre elkötelezték magukat a Gazprom, az orosz gáz mellett.

Kiss Péter, a KPMG partnere, régiós energetikai tanácsadási vezetője emlékeztetett: mint minden vezetéknél, a Nabucco esetében is az az igazán érdekes, hogy lesz-e majd benne ténylegesen földgáz, vagyis el tudja-e majd látni küldetését, az orosz földgáztól való függőségünk csökkentését. A Nabuccóba fő beszállítóként emlegetett Azerbajdzsán és Türkmentisztán, melyek volt szovjet tagköztársaságok, Kiss Péter szerint igen kis eséllyel tudnak Oroszországtól ténylegesen független, alternatív gázforrást biztosítani. A Nabucco versenytársaként emlegetett Déli Áramlat tranzitvezeték esetében azt szokás fő előnyként kiemelni, hogy a vezeték gazdája a Gazprom, egyben a gázt is tudja biztosítani. Mindazonáltal összességében kiejelenthető, hogy Európának szüksége van beszerzési útvonalainak diverzifikálására, és minél több forrás áll rendelkezésre, annál biztosabbá válik energiaellátásunk. Kiss Péter szerint ezért Magyarországnak mindkét projektet támogatnia kell.

Magyarországon nem is kell több gáz

Egy neve mellőzését kérő szakértő ugyanakkor arra hívta fel az Index figyelmét: miközben kétségtelen tény, hogy az európai gázfogyasztás jelentős mértékben emelkedik majd a következő tíz évben, Magyarországra ugyanez nem áll, minimális növekedésre, stagnálásra, de akár kis mértékű fogyasztáscsökkenésre is lehet számítani. Ennek több egyszerű oka van: egyfelől nálunk már lényegében nem növelhető érdemben a gáz lakossági fűtésben játszott szerepe, az elmúlt évtizedek elhibázott támogatási politikájának köszönhetően ma e tekintetben így is kiugróan magas az a 70-80 százalék közötti arány, amely a valamilyen módon gázra épült fűtéssel bíró háztartásokat jellemzi. Másfelől a gázfelhasználás másik meghatározó területén, az áramtermelő erőműveknél jelentős az elmaradásunk: a régi, kevésbé hatékony technológiák lecserélésével a szükséges árammennyiség kevesebb gázzal is előállítható, és akkor még nem is beszéltünk az uniós gázigények növekedését is valamennyire visszafogó lakossági energiahatékonysági programok várt jótékony hatásáról.

A magyar gázszükséglet fedezéséhez tehát – véli több szakértő – voltaképpen nincs szükség a Nabuccón érkező gázra, a diverzifikálást pedig jobban szolgálná a Horvátországban épülő LNG-terminálhoz való hozzáférés kiépítése. Ehhez egy alig 100 kilométeres vezeték kiépítésére van szükség. Ezt a Mol tervezi is. Ahogy azt is, hogy a környező országok gázvezeték-hálózatát átjárhatóvá tegyék: ez fellendítené a kereskedelmet, és a beszerzési lehetőségek diverzifikálásával az ellátás biztonságát is javítaná. (Az EU a magyar-román és a magyar-szlovák vezetékrendszer összekötésére 50-50 millió eurós támogatást tervez biztosítani egy ugyancsak a januári gázkrízis nyomán született javaslattal.) Az LNG ellen szólhat ugyanakkor, hogy a cseppfolyósított gáz bizony lényegesen drágább a vezetékesnél, az emellett érvelők szerint ugyanakkor ezt egyfajta biztosítási díjként kell felfogni. Ahogy így működik a mostanra 3,5 milliárd köbméteres, pár éven belül tovább, 4-5 milliárd köbméter fölé bővülő hazai gáztároló-kapacitás is: a rendszer kiépítésének és fenntartásának ára beépült a gáz árába, lassan viszont szinte túlbiztosítottuk magunkat, teljes feltöltöttség mellett a készletek hónapokra elegendőek még télen is.

A tárolók alapvetően krízishelyzetek kezelésére szolgálnak – hangsúlyozza ugyanakkor Orbán Anita. A külpolitikai szakértő, aki egy évvel ezelőtt még meglehetősen szkeptikusan vélekedett a Nabucco megvalósításának esélyeiről, most úgy látja: a januári gázkrizis sokat lendített az elmúlt években előrelépést felmutatni képtelen projekt ügyén, melyet "ha ez a krízis nem lendít tovább, akkor semmi".

Orbán Anita szerint reménykeltő, hogy mind a Nabuccóban érintett országok, mind pedig az EU az eddigieknél jóval elkötelezettebbnek mutatkoztak. Uniós részről persze most sem annyira Brüsszel, azaz az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Baroso és az energaiügyi biztos, Andris Piebalgs, mint a soros elnök, a cseh miniszterelnök Mirek Topolanek állt ki a megvalósítás mellett, hangsúlyozva, hogy a most januári helyzet újra és újra, még hosszabb ideig elnyúlva bekövetkezhet. Emellett eddig példátlan módon az EIB is elkötelezettséget mutatott a projekt finanszírozása mellett, és a forrásoldal helyzete is javult: Orbán Anita szerint nagy dolog, hogy Alijev azeri elnök személyes eljött a konferenciára. Azerbajdzsán azonban jelezte azt is, hogy nem akarja, hogy az unió csak szállítóként tekintsen rá: ahhoz, hogy egy nyilvánvalóan Moszkva akaratával ellenkező projektet támogassanak, egyfajta, az országot valamilyen formában az EU-hoz szorosabban kötő csomagot várnak.

A konferencián elfogadott menetrend szerint június 30-ig kell kormányközi megállapodásokat aláírni a Nabuccoról. Formailag több ilyen is kötetett már az elmúlt években, tehát a szakértők szerint az az igazi kérdés, hogy a mostani lendület kitart-e, illetve az újabb megállapodásokat sikerül-e ütemtervvel, menetrenddel, komolyabb kötelezettségvállalásokat is tartalmazó pontokkal megtölteni.