Nincs reform vesztesek nélkül

Nemrég négy fiatal közgazdász helyzetelemzéssel megalapozott, átfogó, a magyar gazdasági növekedés fellendítését szolgáló, három pilléren nyugvó gazdasági programot mutatott be. A kiadáscsökkentést és a rossz ösztönzési rendszer kiadási oldalról történő átszabását feldolgozó cikksorozatunk első részében a rövid helyzetelemzés mellett tág teret szenteltünk a nyugdíjrendszer anomáliáinak és az azokat kezelő javaslatoknak. A szociális rendszerben azonban más területeken is bőven akadnak problémás pontok, és a kiadási oldal más részein is van tér és szükség lépésekre.

Családtámogatás

A jelenlegi magyar családtámogatási rendszer is jelentős mértékben gyengíti a munkavállalási kedvet. Nálunk jutnak szerephez leginkább az alanyi jogon járó, fix összegű juttatások, illetve nálunk a leghosszabb a nőket a munkapiactól távol tartó támogatások jogosultsági ideje. Ennek eredménye, hogy a fejlett országok közül nálunk az egyik legmagasabb a GDP-arányos családtámogatási kiadások mértéke, azonban a kisgyermekkel rendelkező fiatal nők foglalkoztatási rátája a legalacsonyabbak között van.

Tanulságos, ha összevetjük a magyar és a svéd családtámogatási rendszert. Mindkét ország kiemelkedő mértékben költ a gyermekes családok támogatására, ám nagyon is eltérő eredménnyel teszi ezt: Svédországban az egyik legnagyobb a gyermekes nők foglalkoztatottsága és a gyerekvállalási hajlandóság, szemben velünk, a fejlettek közötti leggyengébb adatainkkal. A két ország támogatási rendszere alapvetően három tényezőben, éspedig a támogatások munka melletti igénybe vehetőségében, a támogatások időtartamában, valamint a gyermekellátási intézményrendszerek kiterjedtségében különbözik egymástól. (Egyszerűsítve: Magyarországon hiányzik a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzése, támogatása, a gyermekellátási intézményekbe adott esetben nehéz bejutni, de rosszul is működnek, nyáron például a legtöbb bölcsőde és óvoda hosszabb időre bezár – a szerk.)

A családtámogatásoknál még egy probléma merül fel, éspedig az, hogy ezeknél a dotációknál - és úgy általában a szociális juttatásoknál - alacsony jövedelemkülönbség adódik dolgozás és nem dolgozás között, vagyis nem nagyon éri meg munkát vállalni, ha az otthon maradással alig valamivel kevesebb jövedelemhez lehet jutni a szociális támogatások révén. A családtámogatásoknál az átlagbér környéki jövedelmeknél ez a probléma nem áll fenn, ám a minimálbér környéki kereseteknél annál inkább. Az alábbi ábra azt mutatja, hogyan változik egy két felnőttel rendelkező család jövedelme gyermekszám alapján és aszerint, hogy a két felnőttből hány dolgozik.

Jól látható, hogy a bőkezű ellátásoknak köszönhetően nincs különbség a család jövedelmi helyzetében, ha egyik szülő sem dolgozik, vagy ha az egyik munkába áll.

Emiatt aztán a családtámogatási rendszer átalakítását, benne a családi pótlék jogosultsági feltételeinek szigorítását és az anyasági támogatásokra való jogosultság idejének lerövidítését sürgetik a programot jegyzők.

A nemzetközi szakirodalom szerint a gyermekkel otthon töltött időnek másfél éves korig van kimutatható pozitív hatása a gyermek fejlődésére. Emellett láttuk, hogy hazánkban rendkívül magas a családtámogatásokra fordított kiadások szintje, ám a gyermekes nők foglalkoztatottsága a legalacsonyabba között van. Ezért aztán indokolt lenne az anyasági támogatásra való jogosultság idejét megfelezni és másfél évre levinni. Az így megtakarított forrást azonban nem lehet kivonni a rendszerből, azonnal vissza kell forgatni az intézményhálózatba, a bölcsődei és óvodai férőhelyek számának növelésére – áll a programban.

A jelenleg alanyi jogon, jövedelemtől függetlenül járó családi pótlékot pedig úgy kell átszabni, hogy a jogosultság függjön a gyermek iskoláztatásától, a munkavállalástól és a család jövedelmétől. Konrétan: a családi pótlék mai értékének fele járjon alanyi jogon a gyermek iskoláztatása esetén, másik fele pedig adókedvezményként (munkára sarkallva a szülőt) legyen érvényesíthető évi 3,6 millió forintos jövedelemig. (A jövedelemhatár beiktatásával a ma 1,2 milliónyi családi pótlékban részesülő család felső 10 százaléka esne ki a rendszerből.)

Hatástalan munkaerő-piaci programok

Az aktív munkaerő-piaci programok (például a közmunkaprogram vagy a rendszeres szociális segély, a munkaerő-piaci képzések, a bértámogatás) nem szuperálnak, ez nem vitás. Növekedtek a kiadások, közben csökkent a részvétel és fikarcnyit sem javult a hatékonyság, a programok többsége nem tud számottevő eredményeket felmutatni az elhelyezkedési esélyek javítása tekintetében. (Erről bővebben nemrég írtunk.) Ezért aztán a források racionalizálásával az összes kiadás 40 százalékát, azaz 80 milliárd forintot meg lehet spórolni.

Az állami kiadásokat is csökkenteni kell

Nemcsak a szociális és nyugdíjkiadásoknál lehet ésszerű megtakarítást elérni, az állam háza táján is van mozgástér. Egyrészt, a drasztikus nettó béremelkedés a közszférában dolgozóknál is érvényesül, ezért a Kilábalás program szerint aztán méltányos, ha bruttó bérüket két évre befagyasztanánk. (Az állami szektorban dolgozók nettó bérét a nagymértékű adócsökkentés 15-30 százalékkal dobja meg.)

Másrészt, a gazdasági társaságoknak juttatott támogatások politikáját is meg kell változtatni, például a közlekedési állami vállalatoknak kevesebb állami apanázst kell juttatni a működés racionalizálása mellett, de persze a magánvállalatoknak nyújtott kedvezmények, dotációk is túlzóak.

Hatások

Mindezek a lépések összességében 2009-ben 700, 2010-ben pedig 1050 milliárd forintos megtakarítást eredményeznek. Nem fűnyíróelvszerű kiadáslefaragásról van szó, ezért az így elért spórolás után a költségek nem fonak visszanőni és hosszú távon is mérsékli az állam pénzéhségét, a kiadások szintjét, hozzájárulva a program fenntarthatóságához.

A megtakarításból az első évben durván 40 százalékkal részesül a szociális rendszerben végrehajtott, a torz ösztönzőrendszert megváltoztatni hivatott lépéssorozat, 2010-ben a megtakarítás 30 százaléka írható ennek számlájára. A szociális rendszer ilyetén való átszabása és a munkaerő-piaci program racionalizálása 8-900 ezer inaktív embert érint. (A Kilábalás nevet viselő program részeként a munkát terhelő adók és járulékok nagyarányú csökkentése viszont 2,5-3 millió ember helyzetét javítja már azonnal is.) Az inaktívak esetében átmenetileg inkább csökkenhet vagy esetleg kevésbé nőhet a juttatások értéke, ám a program által felpörgetett gazdasági növekedés miatt az újraeloszható, felszeletelhető torta is nagyobb lesz, így középtávon már ők is jobban járnak ahhoz képest, mintha minden maradna a régiben, a mai rendszer nem változna.

Az állami juttatásokkal szerezhető jövedelem aránya jelentősen csökken a munkával szerzett, mai minimálbér körüli jövedelemhez képest. A családi pótlék esetében például ma a nulla és az egy keresővel rendelkező családok jövedelme között alig 5 százalék a különbség, a differencia a jövőben 30-50 százalékra emelkedne. A nyugdíjrendszerbeli lépéseket is idevéve, négy év alatt 100-200 ezer emberrel nőhet a foglalkoztatottak száma a program késztőinek előrejelzése szerint.