Most lenne veszélyes a túl erős forint?
További Magyar cikkek
A gazdasági növekedésben fizetheti meg Magyarország az árfolyamsáv eltörlésének az árát – nyilatkozta az Indexnek Heim Péter, az Aegon Alapkezelő regionális befektetési igazgatója. Szerinte egy ilyen lépés nem pusztán kockázatos, hanem előre láthatóan jelentős áldozattal járna. A szakértő azt mondta, az időzítés különösen rossz, nemcsak azért, mert az ERM-II rendszerbe történő belépés előtt átmeneti időszakra sáv nélküliséget hozna, hanem mert recesszióval fenyegető időszakban veszélyeztetné a gazdasági növekedést.
A sáv eltörlése esetén a forint jelentősen erősödne: míg a mostani, 250-hez közeli árfolyamszinthez úgy jutottunk vissza, hogy a piaci szereplők részéről a vételi szándék egyértelmű, és a költségvetési kiigazítás visszahozta a szükséges bizalmat, ma a sávszél ismert korlát az erősödésre játszók számára. A sáv eltörlése esetén Heim Péter szerint a devizahitelekkel is hajtott erősödés (a devizahitelek folyósításához forintot kell venniük a bankoknak) akár 230-as árfolyamig is lendíthetné a forintot. Ez ma, amikor a fiskális kiigazítás amúgy is visszafogja a belső fogyasztást, és szinte kizárólag az exportra bízza a gazdasági növekedést, teljes lassuláshoz, vagy recesszióhoz, visszaeséshez is vezethet.
A jelenlegi szisztéma lényegében egyezik az úgynevezett ERM-II árfolyamrendszerrel. Ennek lényege még az euró bevezetése előtt az volt, hogy a valutaunióra készülő országok devizáit az egykori elszámolási pénzhez, az ecuhöz rögzítették. Ma az ERM-II az euró előszobája: az Európai Monetáris Unióba belépni szándékozó országoknak a középárfolyam megjelölése mellett azt kell biztosítaniuk, hogy devizájuk nem lép ki a középtől számított +/-15 százalékos sávból. (A kormány sokáig éppen erre is hivatkozva állt ellen a sáveltörlésnek, mondván hamarosan úgyis vissza kell térni a sávos árfolyampolitikához.)
Az árfolyamrendszerek két alaptípusa, a rögzített (amikor fixen egy másik ország devizájához kötik az árfolyamot) és a rugalmas között a sávos megoldás a rugalmas egyik altípusa. A tisztán rugalmas rendszernek a sáv nélkül, szabadon lebegő rendszer tekinthető, amelyben lényegében kizárólag a piaci mozgások határozzák meg az árfolyamat. Teljesen piaci hatások alatt álló árfolyamrendszer mégsem létezik, hiszen a jegybanknak – egybek mellett a kamatszinttel – itt is van beavatkozási lehetősége.
Lehet lépni
Az aggodalmat csak részben osztja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Ő jónak tartja a sáv eltörlésének gondolatát, és úgy véli, annak mostanra időzítése is megfelelő lenne.
A sáv eltörlése elméleti oldalról azzal indokolható, hogy a jegybank inflációs célkövető monetáris politikát folytat. Ennek lényege, hogy a jegybanki politika elvben kizárólag az inflációt tartja szem előtt. Most a sávszélekre is figyelni kell, azaz a sáv akkor is érinthetetlen, ha az inflációs cél nem teljesül. Ráadásul – emelte ki Duronelly Péter – az elmúlt időszakban a forint a sáv gyenge oldalán egyszer járt, de a közép közelében is csak elvétve volt. A jellemzőnek tekinthető 250 körüli árfolyam azt jelzi, a sáv jelenlegi keretei biztosan nem jók.
Duronelly szerint a sáveltörlés esetén valóban megvan az esélye annak, hogy a forint tovább erősödik, bár ennek mértékét nem tartja olyan jelentősnek, mint Heim Péter. Az Aegon vezetője ugyanis úgy látja, a nyitás a forró tőke – a kamatkülönbségre és az erősödésre játszó úgynevezett carry traderek – beáramlásához vezetne, és jelentékenyen erősítené a forintot. Heim Péter szerint a javuló fizetési mérleg, a folyamatos EU-s pénzbeáramlás és a mainál lényegesen alacsonyabb kamatok esetén is fennmaradó devizahitel-kereslet miatt a forinton az elkövetkező 2 évben mintegy 7 milliárd euró vételi nyomás lesz. Azaz a sáv aljára előbb-utóbb lemegyünk, de a további erősödést célszerű lenne legalább 2009-ig, a növekedés megindulásáig megakadályozni. Duronelly Péter szerint viszont a magyarhoz hasonló, nagy kockázatúnak minősített piacokon nem lesz jelentékeny forgalom 2007-ben.
Az erősödés tényleg árt
Az Duronelly szerint is tény, hogy a forint erősödése nem tenne jót a gazdasági növekedésnek. Gazdaságpolitikai döntésről van szó, amelynek során azt kell mérlegelni, mekkora áldozattal, költséggel jár a forint erősödésének sávon belül tartása. Heim Péter szerint a forinterősödés miatt a jegybanknak a sávhatárok fenntartása esetén is be kell avatkoznia vásárlással, de ennek költségét a szakértő másfél év alatt is csak 60-70 milliárd forintra teszi. Ez a GDP alig negyed százaléka.
Azaz: miközben a gazdasági növekedés egyszázalékos visszaesése 260 milliárd forint körüli kiesést okoz, a sáv fenntartása esetén a várható további forinterősödés kordában tartása ennek kevesebb mint negyedébe kerül.
A jegybanknak így is, úgy is lépnie kell
A gazdasági növekedést átmenetileg fékező túlzott forinterősödés megakadályozása – az inflációs cél várható elérése esetén – a jegybanknak nemcsak lehetősége, kötelessége is, amihez megfelelő eszközei is vannak, hangsúlyozta az Indexnek Forián Szabó Gergely. Szerinte a "forinterősödés kezelése – főleg egy nyolcszázalékos szintről induló alapkamat esetén – nem túl bonyolult feladat".
A Pioneer Alapkezelő igazgatósági tagja nem látja annyira nagynak a forinttúlerősödés veszélyét, mint Heim Péter, bár maga is úgy véli, a sávhatár eltörlését követően a piac megpróbálná tesztelni a jelenlegi sávhatárt. Ezzel együtt: egy esetleges sáveltörlés után is csak a jelenlegi sávon belüli forintárfolyamot és a ma beárazottnál valamivel alacsonyabb, 6 százalék körüli kamatszintet várna az év végére.
Ellensúly lehet a kamatcsökkentés
A forint kordában tartásának legkézenfekvőbb eszköze az irányadó kamat változtatása – emelte ki Forián Szabó Gergely –, de a mostaninál aktívabb devizapiaci beavatkozás és a szóbeli intervenció is erősíti a jegybanki eszköztárat. Az MNB legutóbbi inflációs jelentéséből kiderül, az inflációs cél eléréséhez nincs szükség a mostaninál erősebb forintárfolyamra. Az MNB előrejelzése szerint a jelenlegi piaci árfolyam mellett 2008 végére 3 százalék körüli szintre süllyed az infláció, amit a jegybank már árstabilitásként értelmez. Amennyiben az MNB tétlenül nézné a forint túlerősödését, megnőne az inflációs cél "alullövésének" esélye. Emiatt az a kritika érhetné a jegybankot, hogy túl szigorú monetáris politikával rontja a növekedési lehetőségeket. Az MNB-nek ugyanis törvényi kötelessége a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, amennyiben inflációs veszély nem fenyeget.
Forián Szabó Gergely arra is felhívta a figyelmet: a forint erősödésének megfékezése céljából bevethető kamatcsökkentés önmagában gazdaságélénkítő hatású, azaz a forint kisebb erősödésének növekedésre gyakorolt negatív hatását ellensúlyozhatja az alacsonyabb kamatszint. (Ha kisebb a kamat, kevesebb devizát váltanak át forintra a befektetők, így gyengül a forint.)
A többség örülne
A piaci szereplők helyes döntésnek tartanák a forint jelenlegi, +/-15 százalékos szélességű sávjának eltörlését – derült ki a Portfolio.hu körkérdéséből. Nyolc egyértelmű helyeslés mellett nem akadt szakértő, aki hibásnak tartaná a lépést. Hárman voltak, akik szerint pró és kontra szólnak érvek. A bevezetés időzítésére vonatkozóan megosztottabb a piac, de a többség a lebegő árfolyamrendszer azonnali alkalmazása mellett érvel. Az óvatosabbak 2007 második felét, illetve 2008-at látják ideális időpontnak.
A fentiek ellenére a piac megosztott a tekintetben, hogy a jegybank és a kormány végül rászánja-e magát egy ilyen lépésre. Kategorikus nemmel csak ketten válaszoltak, de a bizonytalanok abszolút többségben vannak.
Pró és kontra
Laptársunk felmérése szerint a sáveltörlés mellett felmerülő érvek közül a leggyakrabban a monetáris politika eszközfüggetlenségét említették a válaszolók. Tették ezt többnyire olyan összefüggésben, hogy az inflációs célkövetéses rendszer inkonzisztens a rögzített árfolyamrendszerrel. Emellett a sávszél közelsége és az annak kapcsán kialakuló piaci turbulencia, a spekuláció, a kamat- és árfolyamvolatilitás volt a legáltalánosabb indok.
Érdekesség, hogy miközben a fenti két érv látszólag az akadálytalan forinterősödés lehetőségének megteremtése mellett teszi le a garast, az elemzők azt vallják, nincs szükség a mostaninál erősebb árfolyamra. A látszólagos ellentmondás feloldható: a szakértők úgy látják, az idén a kiigazítás eredményei és a nemzetgazdaság finanszírozási igényének (a folyó hiány) csökkenése egyaránt felértékelődési nyomást eredményezhet, függetlenül attól, ezt akarja-e a gazdaságpolitika, vagy sem.
A sávszél közelsége a fenti problémákat eredményezi, amit meg lehetne spórolni, ha egyáltalán nem lenne sáv. Az elemzők általában úgy gondolják, a felértékelődési nyomással könnyebben megbirkózna a jegybank lebegő árfolyamrendszerben. (Az ellenérvek között mégis felmerül a túlzott árfolyam-erősödés kockázata.) Emellett a lépés hatására növekvő gazdaságpolitikai hitelesség is hozzájárul, hogy alacsonyabb kamatszinttel érhesse el a jegybank az inflációs célját – ez pedig a költségvetésnek is kedvez.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
