További Magyar cikkek
2050-ben minimum kétszer annyi energiát fog használni a világ, mint ma – mondta a Shell vezetõ közgazdásza, Mattia Romani az olajcég és a Demos által szervezett budapesti konferencián. Az igény növekedése döntõen arra vezethetõ vissza, hogy elsõsorban Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten emelkedik a lakosságszám, és a gazdasági fejlettség, az iparosodás és a gazdagodás is növekszik az említett térségekben – hangsúlyozta a szakértõ. Az érintett államok azonban nem hibáztathatók, hiszen ma egy átlagamerikai kétszer annyi energiát fogyaszt, mint egy átlagos európai vagy japán. Utóbbiak viszont még mindig a tízszeresét annak, amit egy kínai vagy indiai.
Mattia Romani szerint az energiával kapcsolatos második kegyetlen igazság az, hogy a könnyen hozzáférhetõ olaj-, illetve földgázforrások nem tudnak lépést tartani a növekvõ igényekkel. A problémát nem a készletek hiánya okozza, az IEA, a Nemzetközi Energia Ügynökség becslése szerint, körülbelül 20 000 milliárd hordónyi kitermeletlen olaj és földgáz van a Földön. Ennek egy része hagyományos forrásokból nyerhetõ ki, egy része pedig olyan, nem hagyományos formákban lelhetõ fel, mint az olajpala és az olajhomok. Elvileg ez a mennyiség elegendõ lenne, hogy a fogyasztás jelenlegi szintje mellett még négyszáz évig energiával lásson el minket. Ennek ugyanakkor valójában kevesebb mint a fele termelhetõ ki a ma ismert technológia segítségével.
Nemcsak technológiai, hanem geopolitikai problémák is akadályozzák a kitermelést. Ma a bizonyított készletek nyolcvan százaléka állami tulajdonban van, ráadásul az esetek többségében olyan államokéban, amelyekben egyebek között a korrupció nagysága miatt nehézséget okoz a multinacionális vállalatoknak üzletet kötni.
Lassan terjed a megújuló energia
A Shell szerint a megújuló energiaforrások részesedése a világ felhasználásában a jelenlegi, rendkívül alacsony 1 százalékról 30 százalékra növekedhet az évszázad közepéig; például a szélturbinák száma 30 000-rõl akár 1 millióra is nõhet, miközben teljesítményük jóval nagyobb lesz, mint az eddig létesítetteké. Mindez azt is feltételezi, hogy a technológiai áttöréseknek köszönhetõen sikerül a megújulók használatát költséghatékonyabbá tenni. Azonban az energia fennmaradó 70 százaléka még akkor is fosszilis lesz.
Éppen ez teszi fontossá a hatékony energiahasználatot, hiszen a ma termelt mennyiség több mint felét elpocsékoljuk. Minden egyes autóban a benzinnek csupán 20 százalékát használjuk a jármû mozgatására; a repülõgépek felszállásakor az üzemanyag mindössze 8 százalékát hasznosítjuk; az erõmûvekben elégetett szénnek 35 százalékából lesz áram. A Shell szerint arra kellene koncentrálnunk, hogy az évszázad közepére megkétszerezzük az energiahasználat hatékonyságát.
A házakon lehet spórolni
Az energiahatékonyságot mondta a helyzet kulcsának a konferencián elõadó Ürge-Vorsatz Diana is, aki a klímaváltozást vizsgáló, Nobel-békedíjas IPCC idei negyedik jelentésének vezetõ szerzõje. Szerinte nem annyira a termelõi, mint a végfelhasználói oldalon kellene többet tenni az energiahatékonyságért. Példaként említette, hogy Magyarországon és Csehországban is vannak olyan panel-, illetve társasházi felújítások, amelyek eredményeképpen 80-90 százalékkal csökken az épület energiaigénye. Szektorokra bontva az energia felhasználását általában is elmondható, hogy az épített környezet, azaz az épületekben elhasznált energia nyújtja a legnagyobb megtakarítási lehetõséget. Ráadsául itt a legnagyobb arányú a költség nélkül megtakarítható energia aránya.
Ürge-Vorsatz Diana szerint általában is téves a nézet, miszerint az energiahatékonyság javítása költséges lenne: új épületek esetében már tanulmányok is kimutatták, hogy a beruházás költségei nem emelkednek. Ugyanakkor átépítés esetén a felhasználás drasztikus csökkenése teszi anyagilag is rentábilissá a hatékonyság javítását. Ezen keresztül az energiahatékonyság növelése szociális funkciókkal is bír, ráadásul mint iparág munkahelyeket teremt, növeli a versenyképességet, és még számos "járulékos mellékhatása" van – mondta a kutató. Aki szerint sajnálatos, hogy a magyar energiapolitika ezt még nem vagy nem kellõ mértékben ismerte fel, miközben Dél-Afrika vagy Brazília elhúz melletünk.