Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Élharcosból sereghajtóvá vált Magyarország

2008.09.10. 15:41
A hibás gazdaságpolitikai döntések következményeként az ország felélte növekedési tartalékainak jelentős részét - mondták a Tárki vezetői a 10. alkalommal megjelent Társadalmi riport című tanulmánykötetük megjelenése kapcsán. A fejlődési pálya megbicsaklásában az intézményi reformok elmaradása mellett a pártpolitika eldurvulása és a kormányzás bénultsága is fontos szerepet játszik. Az államigazgatás szétesett, a közszolgálat nem vonzza a képzett munkaerőt. Tanulni megéri, de a romák és nem romák esetében is nagyon erős a családi háttér szerepe az iskolai pályafutásban.

A magyar gazdaság és társadalom, miután sikeresen kiépültek a demokratikus működés jogállami intézményi keretei, a kilencvenes évek közepétől stabil növekedési pályára állt, és sikeresen integrálódott a fejlett világba és az európai közösségbe. A kiegyensúlyozott és békés átmenet azonban együtt járt számos rosszul megkötött társadalompolitikai kompromisszummal: az elsősorban az állam által dominált, területeken (oktatás, egészségügy) strukturális reformok maradtak el, másutt a gyengén és rosszul megszervezett állami intézmények járadékvadászat terepévé váltak. Miközben tehát a rendszerváltás első 10-12 évét viszonylag gyors felzárkózás jellemezte, a magyar gazdaság és társadalom számos elintézetlen ügyet hordott magával.

Ennek következménye is, hogy a 2001-2002 utáni hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredményeképpen a jelen évtized első felének végére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. Bár 2001 és 2005 között a magyar történelemben szinte példátlan életszínvonal emelkedés történt, az évtized második felére a költségvetési válság és annak következményei nyomják rá bélyegüket. Magyarország a rendszerváltás élharcosából a sereghajtók közé került.

Eldurvult pártpolitika, szétvert közigazgatás, a gazdaság túlzott politikai kitettsége gátolja a fejlődést

A szerkesztők szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika csak hosszú távon rendbe tehető hibái mellett, a pártpolitika eldurvulása és kommunikációképtelensége, továbbá a közpolitika és a kormányzás ennek is köszönhető bénultsága, helyenként pedig az állam szétesése okozza. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke saját véleményeként megjegyezte: a közigazgatás tudatos politikai szétzilálása zajlott 2004 után, aminek többek között része volt a közigazgatási államtitkári poszt megszűntetése, amellyel lefejezték a közszolgálatot. A politika a közigazgatás elleni harcával annak működését veszélyezteti.

Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója szerint ma Magyarországon az állam mindenre nagyon sokat költ (2000 óta még nőtt is a költségvetési koncentráció amúgy is magas aránya), az intézményrendszer nem működik költséghatékonyan. Ez nemcsak a szociális elosztó rendszerekre, hanem az egész közigazgatásra igaz, egyszerűen nincs professzionális bürokrácia. A közszolgálatra túlságosan rátelepedett a politika. A túlpolitizáltság következtében a köztisztviselői pálya annak ellenére taszítja a képzett munkaerőt, hogy az elérhető jövedelmek sokszor magasabbak a versenyszféráénál.

A gazdaság politikai kitettsége is túl magas, a költségvetési ciklusok teljesen együtt mozognak a választási ciklusokkal (ennek bizonyítéka például a nyugdíjbiztosítás négyévenként megugró hiánya), és ez súlyos károkat okoz a gazdaságnak. A választópolgári ellenőrzés hiánya miatt semmi sem korlátozza hatékonyan a politika túlzott befolyását.

A rendszerváltás nyertesei és vesztesei

A rendszerváltás egyéni életpályákra gyakorolt hatásában nagyon erősek voltak a nemzedéki hatások. Miközben a rendszerváltás összességében jelentős nyereséggel járt az egész társadalom számára - még akkor is, ha ezt a társadalom többsége nem így éli meg -, az idősek egyes csoportjai, a sok-gyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás veszteseinek tekinthetők.

Ugyanakkor a jövedelmi szegénység aránya és mélysége több mint egy évtizede lényegében nem változik, és európai összehasonlításban sem tér el a gazdasági fejlettségünknek megfelelő szinttől. A leszakadók között különösen nagy a cigányok aránya, míg a nyertesek oldalára elsősorban azok kerültek, akik vállalkozási hajlandóságukkal és felhalmozott humán tőkéjükkel (iskolázottságukkal és szociális kapcsolataikkal) a legrugalmasabban tudtak reagálni az új kihívásokra.

Romabevándorlás

A cigánysággal kapcsolatban Tóth István György megjegyezte, hogy túlzottnak tartja e kisebbség létszámára vonatkozó egymilliós becsléseket. Legvalószínűbb az 500-600 ezer fős népességet tart valószínűnek. Nincs definiálva, ki számít cigánynak, sokszor maguk az érintettek is váltogatják nemzeti hovatartozásukat, így nincs pontos mérés sem. Az kijelenthető, hogy a kisebbség demográfiai növekedése kisebb a többség által becsültnél, mivel a magasabb születésszámot az alacsonyabb várható életkor ellensúlyozza. A növekedés fő forrásának inkább a szomszéd országokból, elsősorban Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából történő bevándorlás tekinthető.

A szociális megosztottságban nagyon jelentős a tudás, az iskolázottság, a digitális korhoz való alkalmazkodás szerepe. Nemcsak a cigányság társadalmi hátrányainak újratermelődésében alapvető a középfokú oktatásban jelentkező erős szelekció, Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően nagy a gyerekek iskolai pályafutása szempontjából a szülők képzettségének, azaz kulturális tőkéjének a szerepe. A közvélekedéssel ellentétben hazánkban megéri tanulni: az összes OECD tagország közül nálunk a legmagasabb a jövedelmi különbség a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a többi réteg között. Ezért különösen fontos lenne, hogy családtámogatási rendszer ne szimplán szegénytámogatásként működjön, ami segít újratermelni a szegénységet, hanem a humántőke hasznosítást növelje.

Az utóbbi három-öt évben a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése tapasztalható Ezt azonban korántsem tekinthetjük pozitív fejleménynek, mert ez egyrészt a járadékból, segélyekből élők helyzetének a keresők helyzeténél sokkal nagyobb javulását, másrészt a konszolidáció terheinek - a gazdaság teljesítménye szempontjából alapvető - középrétegekre való terhelését jelentette.