Ilona
17 °C
32 °C

Élharcosból sereghajtóvá vált Magyarország

2008.09.10. 15:41
A hibás gazdaságpolitikai döntések következményeként az ország felélte növekedési tartalékainak jelentős részét - mondták a Tárki vezetői a 10. alkalommal megjelent Társadalmi riport című tanulmánykötetük megjelenése kapcsán. A fejlődési pálya megbicsaklásában az intézményi reformok elmaradása mellett a pártpolitika eldurvulása és a kormányzás bénultsága is fontos szerepet játszik. Az államigazgatás szétesett, a közszolgálat nem vonzza a képzett munkaerőt. Tanulni megéri, de a romák és nem romák esetében is nagyon erős a családi háttér szerepe az iskolai pályafutásban.

A magyar gazdaság és társadalom, miután sikeresen kiépültek a demokratikus működés jogállami intézményi keretei, a kilencvenes évek közepétől stabil növekedési pályára állt, és sikeresen integrálódott a fejlett világba és az európai közösségbe. A kiegyensúlyozott és békés átmenet azonban együtt járt számos rosszul megkötött társadalompolitikai kompromisszummal: az elsősorban az állam által dominált, területeken (oktatás, egészségügy) strukturális reformok maradtak el, másutt a gyengén és rosszul megszervezett állami intézmények járadékvadászat terepévé váltak. Miközben tehát a rendszerváltás első 10-12 évét viszonylag gyors felzárkózás jellemezte, a magyar gazdaság és társadalom számos elintézetlen ügyet hordott magával.

Ennek következménye is, hogy a 2001-2002 utáni hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatának eredményeképpen a jelen évtized első felének végére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. Bár 2001 és 2005 között a magyar történelemben szinte példátlan életszínvonal emelkedés történt, az évtized második felére a költségvetési válság és annak következményei nyomják rá bélyegüket. Magyarország a rendszerváltás élharcosából a sereghajtók közé került.

Eldurvult pártpolitika, szétvert közigazgatás, a gazdaság túlzott politikai kitettsége gátolja a fejlődést

A szerkesztők szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika csak hosszú távon rendbe tehető hibái mellett, a pártpolitika eldurvulása és kommunikációképtelensége, továbbá a közpolitika és a kormányzás ennek is köszönhető bénultsága, helyenként pedig az állam szétesése okozza. Kolosi Tamás, a Tárki elnöke saját véleményeként megjegyezte: a közigazgatás tudatos politikai szétzilálása zajlott 2004 után, aminek többek között része volt a közigazgatási államtitkári poszt megszűntetése, amellyel lefejezték a közszolgálatot. A politika a közigazgatás elleni harcával annak működését veszélyezteti.

Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója szerint ma Magyarországon az állam mindenre nagyon sokat költ (2000 óta még nőtt is a költségvetési koncentráció amúgy is magas aránya), az intézményrendszer nem működik költséghatékonyan. Ez nemcsak a szociális elosztó rendszerekre, hanem az egész közigazgatásra igaz, egyszerűen nincs professzionális bürokrácia. A közszolgálatra túlságosan rátelepedett a politika. A túlpolitizáltság következtében a köztisztviselői pálya annak ellenére taszítja a képzett munkaerőt, hogy az elérhető jövedelmek sokszor magasabbak a versenyszféráénál.

A gazdaság politikai kitettsége is túl magas, a költségvetési ciklusok teljesen együtt mozognak a választási ciklusokkal (ennek bizonyítéka például a nyugdíjbiztosítás négyévenként megugró hiánya), és ez súlyos károkat okoz a gazdaságnak. A választópolgári ellenőrzés hiánya miatt semmi sem korlátozza hatékonyan a politika túlzott befolyását.

A rendszerváltás nyertesei és vesztesei

A rendszerváltás egyéni életpályákra gyakorolt hatásában nagyon erősek voltak a nemzedéki hatások. Miközben a rendszerváltás összességében jelentős nyereséggel járt az egész társadalom számára - még akkor is, ha ezt a társadalom többsége nem így éli meg -, az idősek egyes csoportjai, a sok-gyermekesek, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás veszteseinek tekinthetők.

Ugyanakkor a jövedelmi szegénység aránya és mélysége több mint egy évtizede lényegében nem változik, és európai összehasonlításban sem tér el a gazdasági fejlettségünknek megfelelő szinttől. A leszakadók között különösen nagy a cigányok aránya, míg a nyertesek oldalára elsősorban azok kerültek, akik vállalkozási hajlandóságukkal és felhalmozott humán tőkéjükkel (iskolázottságukkal és szociális kapcsolataikkal) a legrugalmasabban tudtak reagálni az új kihívásokra.

Romabevándorlás

A cigánysággal kapcsolatban Tóth István György megjegyezte, hogy túlzottnak tartja e kisebbség létszámára vonatkozó egymilliós becsléseket. Legvalószínűbb az 500-600 ezer fős népességet tart valószínűnek. Nincs definiálva, ki számít cigánynak, sokszor maguk az érintettek is váltogatják nemzeti hovatartozásukat, így nincs pontos mérés sem. Az kijelenthető, hogy a kisebbség demográfiai növekedése kisebb a többség által becsültnél, mivel a magasabb születésszámot az alacsonyabb várható életkor ellensúlyozza. A növekedés fő forrásának inkább a szomszéd országokból, elsősorban Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából történő bevándorlás tekinthető.

A szociális megosztottságban nagyon jelentős a tudás, az iskolázottság, a digitális korhoz való alkalmazkodás szerepe. Nemcsak a cigányság társadalmi hátrányainak újratermelődésében alapvető a középfokú oktatásban jelentkező erős szelekció, Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően nagy a gyerekek iskolai pályafutása szempontjából a szülők képzettségének, azaz kulturális tőkéjének a szerepe. A közvélekedéssel ellentétben hazánkban megéri tanulni: az összes OECD tagország közül nálunk a legmagasabb a jövedelmi különbség a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a többi réteg között. Ezért különösen fontos lenne, hogy családtámogatási rendszer ne szimplán szegénytámogatásként működjön, ami segít újratermelni a szegénységet, hanem a humántőke hasznosítást növelje.

Az utóbbi három-öt évben a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenése tapasztalható Ezt azonban korántsem tekinthetjük pozitív fejleménynek, mert ez egyrészt a járadékból, segélyekből élők helyzetének a keresők helyzeténél sokkal nagyobb javulását, másrészt a konszolidáció terheinek - a gazdaság teljesítménye szempontjából alapvető - középrétegekre való terhelését jelentette.