További Magyar cikkek
Nemcsak a már az Indexen is többször elemzett inflációs hatás és a devizahitelesek törlesztése miatt lehet izgalmas a mostani árfolyamszint: a jegybankoknak figyelniük kell arra is, mikor indul el a lakossági megtakarítások átváltási hulláma – mondta az Indexnek Samu János. A Concorde makróelemzője szerint eddig az volt jellemző, hogy a forint egy relatív szűk sávban mozgott, amiben ha az erős oldalra közelített, a lakosság eurót vett, relatíve olcsón (például az idén nyáron). Amikor pedig gyengült a forint, például ősszel, a lakosság eurót adott el (azaz voltaképpen forintot vásárolt). Ezzel segítette az árfolyam kordában tartását, hiszen mindig az aktuális trenddel ellentétes hatású reakcióval élt (októberben kb. fél milliárd euró devizabetétet váltottak át, korábban, április és július között viszont 900 millió eurót helyeztek el). Ez a gyakorlat azonban arra a tapasztalati feltevésre alapult, hogy az árfolyam bizonyos sávban ingadozik.
Ha ez a hit megdől, akkor elindulhat egy olyan folyamat, ami például Oroszországban a rubel folyamatos gyengülése miatt már zajlik is: a lakosság a további árfolyameséstől tartva elkezdi a további gyengülés negatív hatását kivédendő devizára váltani a nemzeti valutát – akkor vesznek dollárt vagy eurót, azaz adnak el rubelt, amikor a rubel amúgy is gyengül. Ez a jelenség, ha tömegessé válik, az eddigi lakossági gyakorlattal ellentétben nem ellensúlyozza, hanem felerősíti az éppen aktuális, gyengülő árfolyamtrendet.
Ezt hatást alighanem a régiós jegybankok is figyelik, de a jelenlegi, a forintot, a cseh koronát és lengyel zlotyt is egyaránt érintő gyengülési hullám alapvetően más következményekkel bír az egyes országokban. Az Index azon felvetésére, hogy várható-e a régiós gyengülés elleni közös jegybanki fellépés, a szakértők nemmel válaszoltak.
Elvileg lehetne...
A felvetés mögött az a logika húzódik meg, hogy számos esetben, legutóbb az elmúlt félévben a válság hatásait enyhítendő többször is, sor került már közös, összehangolt jegybanki lépésekre, így például az Európai Központi Bank, az angol jegybank és az e szerepet betöltő amerikai Fed által egyszerre bejelentett kamatcsökkentésre. Ugyanakkor miközben az MNB októberben rendkívüli kamatemeléssel igyekezett elejét venni a forint akkori gyors ütemű gyengülésének, most szakértők úgy vélték, hogy a régió összes devizáját érintő gyengüléssel szemben az MNB egyedül aligha tehet valamit. Elvileg nem lenne kizárt, hogy a cseh, a lengyel és a magyar jegybank közösen próbálja meg elejét venni a térségi pénzek további gyengülésének, gyakorlatilag azonban erre nincs esély, döntően azért, mert a két másik, még nem euróval fizető visegrádi országban nem is élik meg akkora tragédiaként a nemzeti valuta gyengülését. Csehország államadóssága a GDP-hez mérten 30, Lengyelországé 50 százalék körül van, ez lényegesen kisebb, mint a magyar 75 százalékos arány.
Gyakorlatilag esélytelen
Nem tartja reálisnak a cseh, lengyel, magyar jegybank közös fellépését, összehangolt akcióját a valuták gyengülésének megakadályozására Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. Ezek az országok egyrészt eltérő makrogazdasági pályát tudhatnak maguk mögött, ráadásul a jelenlegi problémáik külső és belső megítélése is eltérő. A deviza-gyengülés leginkább Magyarország számára okoz problémát, hiszen az elmúlt években nálunk halmozódott föl a legnagyobb devizaadósság. Az adósságspirálba keveredő állam mellett a lakosság és a vállalati szféra is komoly devizakockázatot vállalt fel az elmúlt években, ráadásul a háztartások jelentős része ezzel nem is volt tisztában. A fentiek miatt a forint további erőteljes gyengülése nem csupán a befektetői bizalmat áshatja alá, hanem kiszámíthatatlan társadalmi feszültségeket is kelthet.
Az adósság-probléma súlyosságán kívül a növekedési kilátások terén is eltérő a régió országainak helyzete: a válság enyhülését követően Csehország és Lengyelország várhatóan gyorsabban talpra tud majd állni, mint a torz adórendszer és a túlburjánzott állam miatt amúgy is versenyhátrányban lévő magyar gazdaság. Ráadásul Magyarország még az elmúlt évek inflációs emlékeitől is nehezebben tud szabadulni, mint a térség előbbre járó országai - hívja fel a figyelmet az elemző.
A fenti különbségek miatt a régió államainak monetáris politikája továbbra is eltérő lesz: a magyar gazdaság nagyobb kiszolgáltatottsága gátat szab a kamatcsökkentéssel történő élénkítésnek, míg a cseh és lengyel jegybankok alacsonyabb kamatszintet is megengedhetnek – vélekedett Forián Szabó Gergely. Egy területen azonban lehet közeledés a régió államai között: a közelmúltbeli devizapiaci ingadozások láttán az euró bevezetésétől húzódozó csehek és lengyelek körében is vonzóbb lehet a közös deviza megítélése, így az eurozónához történő csatlakozás felgyorsítása közös cél lehet.
Nem is engedhetnék meg maguknak
A lengyel jegybank be is jelentette, hogy nem kíván interveniálni, és bár szerdán elterjedt olyan álláspont, hogy a forint erősödése az MNB közbelépésének köszönhető, Samu János a Concorde makróelemzője úgy véli, ezt sem támasztják alá a piaci mozgások. A direkt beavatkozásnak, azaz a jegybankok által történő nemzeti valutavételnek egyébként az egyes országok devizatartaléka biztosíthat fedezetet. Ez azonban most Lengyelországban 44 milliárd euró körül van, ami összegszerűen valamivel több, mint az egy éven belül lejáró tartozások összege: ez a szint így körübelül megfelel a piaci elvárásoknak, amennyiben ez alá csökken a tartalék, az "idegessé" teszi a befektetőket, és könnyen az adott valuta gyengüléséhez vezet.
Ráadásul miközben az államadósság eleve kisebb, az azon belüli devizaadósság is alacsonyabb mindkét országban, mint Magyarországon, az e szempontból rosszabbul álló Lengyelországban is csak 20 százalékos, míg nálunk 40. De nem csak ennek köszönhető, hogy Prága és Varsó kevésbé aggódhat: a lakossági deviza eladósodottság mértéke is jóva a magyar szint alatt van, Csehországban egészen minimális, hiszen az erős korona az elmúlt években a gazdasági növekedésnek volt köszönhető, és az euróénál alacsonyabb kamatszintet tett lehetővé - azaz nem is érte meg devizahitelt felvenni.
Samu János szerint a másik elvi jegybanki beavatkozási lehetőség, a kamatemelés is kizárható mind Prága, mind Varsó részéről, a recessziós hatások enyhítésének a két országban sokkal inkább hatékony és megengedhető eszköze a kamatvágás, amivel a lengyel jegybank többször is élt az elmúlt időszakban. (A csehek pedig éppen csütörtökön: a jegybank 0,5 százalékponttal 1,75 százalékra csökkentette a kamatszintet, ami, emlékeztet a Citibank egyfelől megfelelt elemzői várakozásoknak, másfelől a cseh kamatszint eddigi mélypontját jelenti. A kamat 2005 közepén volt csak ennyire alacsony, most ugyanakkor a Citibank szerint további csökkentés valószínű, az 1 százalékos szintig, amit a Citi a harmadik negyedév végére vár elérni. A mérséklés ütemét és időzítését ugyanakkor befolyásolhatja a korona gyengülése, teszik hozzá, ami erősítheti a cseh jegybankban a héjja, azaz a magasabb kamat párti hangokat.)
A hiányt kell csökkentetni
A legfontosabb eszköz a devizagyengülés megállítására Samu szerint mindhárom országban a fiskális politika kezében van, ez pedig a költségvetési hiány leszorítása, ami növeli a befeketők bizalmát. Ugyanakkor az lehet érdekes felvetés, hogy az euró előszobájának tekintett ERM-II-es árfolyamrendszerhez való csatlakozás felgyorsul el: e rendszerben egy +/- 15 százalékos sávon belül már az EKB is kötelezettséget vállal a devizák védelmére. Arról azonban, hogy az ezzel kapcsolatos tárgyalások akár a háttérben felgyorsultak volna, egyelőre nem hallani.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
