Zárul a görög koporsó

A görög csőd elkerülhetetlen, az azonban, hogy ez milyen formában megy végbe, milyen hatásokkal jár az országra, és milyenekkel az eurózónára nézve, egyelőre bizonytalan.

Azt, hogy az ország törlesztésképtelenné vált, a múlt heti eurócsúcson is elismerték. A "bankok önkéntes áldozatvállalása" nem jelent mást, mint nem formális, részleges államcsődöt. A bankok elengedik a náluk lévő görög adósság felét, bízva abban, hogy így nem következik be a teljes, és kontrollálatlan csőd, aminek következtében az összes befektetett pénzüket elbukják.

Görögország csak a kezdet

Bár Görögország az euróövezeti GDP-értéknek alig 2,5 százalékát adja,  – vagyis adósságának abszolút értéke sem jelentős – a magánszektorbeli befektetők pedig az államadósságból alig 100 milliárd eurót birtokolnak, a teljes és kontrolálatlan, azaz a hitelezőkkel előzetesen nem egyeztetett államcsőd mégis beláthatatlan következményekkel járhat.

A görög bankokat valószínűleg államosítani kellene, korlátozni kellene a bankbetétekről kivehető pénz mennyiségét és meg kellene tiltani a külföldre irányuló euróátutalásokat. A kontrolálatlan csőd így hamar komoly ellátási problémákat okozhat, nem lehetne a mostani igényeknek megfelelő mennyiségű energiahordozót venni, de általános ellátási nehézségekkel is számolni kellene. Persze költeni sem lenne mit, az állam nem tudná fizetni a béreket, nyugdíjakat, legalábbis semmiképpen nem a mostani szinteken.

A totális csőd azonban nemcsak a görögöket sújtaná. Ha ugyanis Görögország egy olasz banknak például 20 milliárd euróval tartozik, akkor a veszteség leírása rontja a bank tőkehelyzetét, visszafogja a hitelezését, kénytelen fiókokat bezárni, leépíteni. A közvetlen és a hitelezésen keresztüli a hatások a gazdaság minden részébe elérnek, lassul a növekedés, nő a munkanéküliség és az ország csődkockázata, a befektetők elpártolhatnak az ország finanszírozásától. Ráadásul a bankok ma Európában szorosan kapcsolódnak egymáshoz, követeléseket adnak-vesznek: ha X olasz bank helyzete meginog, az kihat arra is, hogy a neki éppen hitelező, vagy nála betétes francia vagy német bank helyzete hogyan alakul.

Az eurózóna szempontjából tehát kevésbé Görögország jelenti a problémát, sokkal inkább attól félnek, hogy Olaszország, Spanyolország és Portugália lehet a következő áldozat. Olaszország kimentése elemzők szerint már túl nagy falat lenne, az olasz kötvénypiac mérete több, mint 1600 milliárd euró, ebből a következő két évben több, mint 500 milliárd euró a lejárat.

Ha ők borulnak, velük bukik mindenki, hiába döntöttek a múlt héten az eurócsúcson, hogy további pénzeket tesznek az eurómentő alapba, nincs az a pénz , ami két-három ekkora országot kihúzna a csávából. Berlusconi olasz miniszterelnök ugyanakkor múlt héten ígéretet tett arra, hogy kiigazításokkal stabilizálják a helyzetet. Hosszabb távon megoldás lehet a közös európai intézmények megerősítése is, amely ha teljes fiskális uniót várhatóan nem is hoz, elégséges lehet a bizalom helyreállításához.

A helyzetet könnyíti az is, hogy a görög csőd nem okoz majd olyan meglepetést, mint például a Lehman Brothers 2008-as bedőlése, ekkor ugyanis a helyzet váratlansága is fokozta a hatást. A görög csődesélyeket már régóta tükrözi a görög kormánykötvények törlesztési kockázatára köthető piaci biztosítási csereügyletek (CDS) árazása és a görög államkötvények kockázati felára, vagyis a piac lényegében már felkészült a bukásra.

Közös érdeknek tűnt

Az unió gazdasága szempontjából elsődleges szempont az, hogy gátat szabjanak a görög fertőzés járványszerű terjedésének. A múlt heti eurócsúcson született megállapodások – az államadósság egy részének elengedése, az eurósánc, az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) megerősítése, az olasz szigorítás – éppen ezt célozzák.

A másik szempont inkább politikai. A monetárius unió történetének eddigi legnagyobb válságát éli, ha az eurózóna döntéshozói képtelenek kezelni a helyzetet, az az integráció alapjait kérdőjelezi meg. Ha nem lesznek sikeresen úrrá a görög helyzeten, az tovább erősítheti az eurószkeptikus pártokat, amelyek az európai együttműködés helyett a nemzeti szuverenitás szerepét hangsúlyozzák.

A múlt szerdai eurócsúcson tehát úgy tűnt, közös érdek, hogy Görögország helyzetét rendezzék, a déli állam előtt az elrettentő 2001-es argentín, és az 1998-as orosz államcsőd példája lebegett, az európai kormányok pedig a bizalmi kárt próbálták csökkenteni.

Ezek után megdöbbenést és értetlenséget keltett Papandreu miniszterelnök bejelentése, miszerint népszavazást tartanak az eurócsúcson született megállapodásról. Bár a döntés mögött egyértelműen belpolitikai érdekek húzódnak, a bejelentés mégis meglepetést okozott annak tükrében, hogy egy héttel korábban még a görög miniszterelnök is alternatíva nélküli, egyetlen esélynek nevezete a megszorításokat, amelyeket a mostani segítségért cserébe kér tőlük Európa.

Kőkemény megszorítások

Bár Görögország a korábbi megállapodásokat csak részlegesen, illetve egyáltalán nem hajtotta végre, már az eddig hozott intézkedések is kicsapták a lakosságnál a biztosítékot, a megszorításokat utcai tiltakozások, sztrájkok kísérik. Pedig a célok teljesítéséhez további jelentős kiigazításra lenne szükség, az eurózóna döntéshozói 80 ezer közalkalmazott helyett 100 ezer elbocsátását várják el 2015-ig. Ezen belül 50 ezer munkahely azonnali megszüntetését írták elő, valamint a meglévő státuszok díjazásának jelentős csökkentését.

Mérsékelni kell a nyugdíjakat, újraszabatják az egészségügyi kiadásokat, újabb adóemelésekre tettek javaslatot. Megkezdődött az adórendszer átalakítása, gyorsítják a bírósági ítélkezést, erélyesebb fellépésre készülnek a nagyobb adómegtagadókkal szemben és drasztikusan emelkedett a fűtőolaj ára is. Elrendelték az állami vagyon számbavételét is egy nagyarányú privatizáció megindítása érdekében.

Így aztán nem csoda, hogy a lakosság 60 százaléka elutasítja a múlt heti, eurócsúcson született megállapodást, amely szerint Görögországnak újabb megszorításokon keresztül az államadósság szintjét a jövő évi 182 százalékos GDP-arányos szintről 2020-ra 120 százalék alá kell csökkenteni.

Nehéz jósolni

Balázs Péter diplomata, volt külügyminiszter szerint a mai helyzetben nem lehet megjósolni, hogy mi lesz a népszavazás kimenetele, de az egyértelműen belpolitikai manőver, Papandreu a belpolitikai erőviszonyokat teszteli.

Szerinte nem lehet messzemenő következtetéseket levonni mindaddig, amíg nem ismerjük a népszavazáson feltett kérdést. Másképpen hangzik, ha azt a megszorításokra hegyezik ki, megint másképpen, ha a csődre, maga a kérdésfeltétel alapvetően meghatározhatja a szavazás kimenetelét is (szerda esti hírek szerint a kérdés az eurózónában való maradásról szólna, amivel nőtt az esélye annak, hogy a görögök igennel szavazva elfogadják a csomagot). Így aztán egyelőre az sem jósolható meg, hogy a népszavazási kezdeményezés hogyan hat az eurózónára.

Már a szavazás felvetése is elég csődhöz?

Akárhogy is teszik fel tehát a kérdést a népszavazáson, kétségtelenül megnőtt az esélye annak, hogy Görögországnak hivatalosan is csődöt kell jelentenie. Már csak azért is, mert a népszavazás megtartására – az eddig kiszivárgott hírek szerint – december előtt aligha van esély, addig pedig az ország várhatóan a mentőcsomag újabb, 8 milliárd eurós részletét sem kaphatja meg, ami nélkül néhány héten belül be is jelenthetik az államcsődöt. (Miután a görögök állampapírt eladni, azaz piacról hitelt felvenni képtelenek, de az állami éves kiadásai még így is bőven meghaladják bevételeit, ma az állam működését az EU és az IMF folyósította hitelek biztosítják.)

Az IMF-pénzek elzárása az ország számára a mostani megszorításoknál nem róna kisebb terhet. Megurgana az infláció, csökkennének a bérek, nőne a munkanélküliség és a szociális feszültségek. Attól tehát hogy a görög állam adósságának egy részét a hitelezői elengedik, vagy az ország egyenesen csődbe megy, nem ússza meg a kiigazításokat. Hosszú távon csak rendszerintű átalakításokkal, fiskális fegyelemmel és strukturális reformokkal növelhetik a gazdaság versenyképességét, és léphetnek újra a növekedés útjára – ennek programjának felvázolásával azonban szintén adósak még a görögök.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!