További Világ cikkek
Az elvileg a világ legfejlettebb gazdaságait tömörítõ G8 formációt alkotó államok pénzügyminiszterei a hétvégén Japánban tanácskoznak, a megbeszélések kiemelt témája a hivatalos közlemények szerint az inflációs félelmeket gerjesztõ magas olajár lesz. A tárgyalások fontosságát az adja, hogy ez az utolsó magas szintû konzultáció a július elején ugyancsak Japánban tartandó idei G8 csúcs elõtt, ahol az állam- és kormányfõk vélhetõleg már csak szentesítik a szakpolitikusok egyeztetéseinek eredményeit – már ha lesznek egyáltalán eredmények.
A konzultáció tehát a felszínen a globális inflációs veszélyt generáló olajárról szól, azonban az elemzõk széles körben elterjedt vélekedése szerint alapvetõen a dollár megtámogatásának lehetõségeirõl cserélnek eszmét a pénzügyminiszterek. Az olajár minden várakozást felülmúló elszállása mögött ugyanis a dollár gyengülése az egyetlen fundamentálisan is megragadható tényezõ, a problémát így felfogva tehát a globális infláció elleni küzdelem a dollár esésének megállításában lényegülhetne.
A hivatalos nyilatkozatok szerint árfolyam-politikáról azért nem lehet szó a hétvégi tárgyalásokon, mert a jegybankelnökök nem lesznek jelen, az pedig elsõsorban az õ kompetenciájuk – aligha képzelhetõ el azonban, hogy a nyolc gazdasági hatalom pénzügyminiszterei és a velük utazó szakértõi csapatok ne arról beszélnének egymással, amiért oda mennek – áll a Concorde elemzésében.
Az olyan mérsékelten komoly lehetõségek mellett tehát, mint amilyen például az olasz pénzügyminiszternek a határidõs olajkontraktusok letétkövetelményeit növelni, és a spekulációt ezáltal hûteni szándékozó javaslata, a G8-ak alighanem egy összehangolt dollár-mentõakció receptjét kívánják összeállítani.
Az EKB a dollárt, de az eurókamatot is erõsítené
Az érdekek azonban korántsem teljesen homogének. A kézenfekvõ ellenpélda, a G8 "plusz egy" tagjának számító Oroszország együttmûködése ugyan nagyon is valószínû, hiszen hiába érdekeltek az oroszok a végtelenbe tartó olajárban, ha annak ellenértékét egy elinflálódó dollárban kapják. Az igazi ellentét az árstabilitást a saját monetáris politikájukkal is harcosan védelmezni akaró európai államok kamatemelési szándékai, és a dollár erõsítésének – szavakban az Európai Központi Bank által is melegen támogatott – amerikai koncepciója között van. A magas olajár által generált inflációs nyomást a dollárárfolyammal kezelni kívánó amerikai elképzelést sértené az euró alapkamatának emelése, amelytõl viszont az európai monetáris hatóság nem fog eltekinteni.
A megoldás az lehet, hogy ha már elkerülhetetlen a kamatemelés, és az azt kísérõ agresszív, "héja" kommunikáció az Atlanti-óceán mindkét partján, akkor ezt legalább hangolják össze az érintettek, úgy, hogy a hozamszintek emelkedése által generált piaci folyamatok lehetõség szerint a dollár erõsödését is eredményezzék, de mindenképpen megelõzzék a zöldhasú további leértékelõdését.
Utoljára csaknem nyolc éve, 2000 szeptemberében került sor a Fed, az ECB és a Bank of Japan összehangolt intervenciójára, akkor éppen az európai deviza gyengülésének megállítása volt a cél, és a siker nem is maradt el. Ami a japán álláspontot illeti, Masaaki Shirakawa, a Bank of Japan elnöke mai, a kamatdöntés bejelentése utáni nyilatkozatában egyértelmûen a japán gazdaság súlyos növekedési gondjairól beszélt, melyek egyik fontos okaként nevezte meg az extrém magas olajárat. Ezek a mondatok – azzal együtt, hogy az exportorientált japán gazdaságnak amúgy is érdeke a dollár jennel szembeni erõsödése – világos jelzést adtak abban a tekintetben, hogy az egyébiránt Japánban is dinamikusan növekvõ infláció és a lassuló növekedés tekintetében a távol-keleti szigetország hajlandó az egyik probléma sürgõsebb megoldása mellett letenni a garast.
A világ legnagyobb gazdaságainak vezetõi tehát, ha korlátozott mozgástérrel bírnak is a probléma kezelését illetõen, minden bizonnyal tetõ alá tudnak hozni egy olyan megállapodást, amely legalább kísérletet tesz a globális inflációs hullám megtörésére.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
