Oroszország kilóra megveszi Izlandot?

A Moszkovszkij Komszomolec című lap szerint a hitelből nem lesz semmi, a már megkezdett tárgyalások következő fordulóját ki sem tűzték. Más lapok orosz kormányforrásokra hivatkozva azt írták, hogy Moszkvában az első tárgyalásai forduló után az Izland által az ottani válság megoldására előterjesztett terveket tanulmányozzák.

Nem vagy, hanem és

Korábban Alekszej Kudrin pénzügyminiszter, sőt, Vlagyimir Putyin kormányfő is jelezte, hogy Moszkva teljesíteni szándékozik az izlandi kérést. A hírek szerint a Nemzetközi Valutaalap és a skandináv államok központi bankja esetleg Izland rendelkezésére bocsátanak 6 milliárd dollárt, de Izland ezt nem az orosz hitel helyett, hanem amellett kérte.

Moszkvában az állítólagos hatalmas orosz hitelről Izlandról érkezett hírek nagyon nagy port kavartak fel október közepén, és a legkülönfélébb elemzések és találgatások láttak napvilágot.

Fontos ország

Megfigyelők szerint kiderülhet, hogy Moszkva számára fontos geopolitikai akvizíciót jelent, ha a válság okozta zűrzavarnak köszönhetően "megveszi" Izlandot. Először is a 300 ezer lakosú kis ország 1949 óta a NATO tagja, s mint ilyen, vétóval bír a szervezetben, nemsokára például Grúzia és Ukrajna felkészülési tervhez való csatlakozása kérdésében. Másrészt esetleg támaszkodni lehet Izlandra az Északi-sarki kontinentális talapzatra támasztott orosz területi igény kérdésében.

Izland emellett tagja a skandináv országokat, valamint Dániát és Grönlandot tömörítő Északi Tanácsnak, ahol Svédország különösen gyanakvóan szemléli a térségbeli orosz politikát, s Stockholmmal szemben Finnország és a baráti Izland ellensúly lehet.

Túl ezen, Izland óriási katonai-stratégiai jelentőséggel bír: felségvizein amerikai akusztikus tengeralattjáró-elhárító rendszer működik, amely akadályozza az orosz Északi-flotta nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak akadálytalan kijutását az Atlanti-óceánra. Nem is szólva arról, hogy az orosz stratégiai bombázóknak is hasznára válhat Izland, leszállóhelyként.

Izlandi politikusok ugyan már cáfolták, hogy bővítenék a katonai együttműködést Oroszországgal, és hangsúlyozták, hogy az ország a NATO tagja marad, de az orosz lapok rámutattak: ki tudja, mi lesz, ha például az adósság átütemezését kell majd kérni?

Végül a sajtó arra is felhívta a figyelmet, hogy Izland Északi-sarki kontinentális talapzatán hatalmas kőolaj-tartalékok vannak, amelyeket bizonyosan nem vet meg a Gazprom és a többi orosz cég, Rejkjavík pedig maga kínálja a kitermelési koncessziókat. Más elemzők inkább összeesküvés-elméleteket kovácsoltak, amelyek valóságtartalmát aligha lehet ellenőrizni.

Oligarchák pénzét mentik?

A bennfentesek arra gyanakodtak, hogy Moszkva ezzel Aliser Uszmanov pénzét menti. Az oligarcha a Forbes Magazin idei adatai szerint a világ 91. leggazdagabb embere, fémipari konszernek, s újabban távközlési és médiacégek - köztük a Kommerszant című tekintélyes orosz lap és egy tévéállomás - tulajdonosa, aki szívesen áll az orosz állam rendelkezésre, ha például egy-egy műgyűjteményt kell külföldön megvásárolni néhány millió dollárért és hazahozni. Uszmanov igen tekintélyes vagyonának egy részét Izland legnagyobb bankja, az október 9-én államosított Kaupthing kezelte. Kiderült azonban, hogy Uszmanov közvetlenül az államosítás után kivonta pénzét.

Mindazonáltal aligha Uszmanov az egyetlen Izlandban érdekelt orosz oligarcha, s nem kizárt, hogy a többinek nem sikerült idejében máshová helyezni a pénzt. Már sokszor felmerült az európai sajtóban, hogy a kicsi Izland hatalmas bankrendszerének agresszív vásárlásai mögött orosz pénz állhat. Orosz szakértők azonban a feltételezést vitatják, s érvként egyebek között a mostani válságot hozzák fel. Ha ugyanis a gazdag oroszok pénzét ott mosnák, és abból vásárolnának az izlandi bankok, akkor nem lenne gondjuk a likviditással - mondják.

Egyesek felvetették azt is: a Kaupthing bankot, amelyről Izland a következő két legnagyobb bank állami kézbe vétele után azt remélte, hogy talpon marad, Gordon Brown brit külügyminiszter tette tönkre azzal, hogy alkalmazta Izlandra a terrorizmus-ellenes brit törvényeket. Brown esetleg azért lehetett ilyen kemény Izlanddal szemben, mert megijedt, hogy ott megjelenhetnek az oroszok. Vagyis - mondják ezek az elemzők - Izland a brit-orosz szembenállás egyik színterévé vált.

Az összeesküvés-elméletekre kevésbé hajlamos szakértők azonban azt hangsúlyozzák, hogy Oroszországhoz manapság sokan fordulnak hitelért. Elsősorban a volt szovjet tagköztársaságokból lett önálló államok tesznek így. Némileg meglepő ugyan, de nem példátlan, hogy egy nyugati állam is hitelért fordul Moszkvához: például Izland - amelytől a nyugati államok elsőre megtagadták a hitelt - már többször megtette ezt korábban is.