A brókerek nem látják a fától az erdőt

Egyik nap a legfrissebb amerikai munkaerőpiaci adatok nyilvánosságra hozatala után eluralkodik a pesszimizmus az amerikai pénz- és tőkepiacokon, aztéán ettől az egész világon, másnap a fogyasztási hangulatot mérő mutató hatására hirtelen a bizakodók lesznek többen az elemzők között, a rá következő nap a lakáspiaci mutató megint a komor jövőt vizionálóknak ad muníciót.

Nagyjából ez az elmúlt néhány hét sémája, ettől mutatnak napi szinten is komoly volatilitást, azaz mozgást a részvényindexek és a devizaárfolyamok. A különböző elemzések abban is eltérnek, hogy beszélhetünk-e egyáltalán recesszióról. Az igenlők április 9-én nagy megerősítést kaptak, amikor Fed volt elnöke, Alan Greenspan kijelentette, hogy az USArecesszióba süllyedt.

Másnap Soros György megszólalását viszont sokan úgy tekintik, hogy a befektető csak spekulál, saját pozicíóit védi, de azért az a kijelentés, hogy csak most jön a válság neheze, bejárta a világsajtót. Ehhez képest egy neves amerikai elemzőcég szerint a hivatalos állami statisztika lemarad a valós folyamatoktól, az USA éppen kezd kilábolni a válságból.

Van, ami jó, van, ami rossz

Ellentmondásos a helyzet, ebből fakad ez a felettébb nagy bizonytalanság az amerikai gazdaság állapotának, kilátásainak megítélésében, magyarázza a Kopint-Tárki gazdaságkutató intézet szakértője, a Kopint Konjunktúrakutatási Alapítvány ügyvezető igazgatója, Nagy Katalin.

Ha a makrogazdasági indikátorokat nézzük, azt lehet mondani, hogy ma az USA gazdaságát egyik oldalon az összeomlott lakáspiac és a megtorpanó belső fogyasztás, a másik oldalon viszont a szépen teljesítő exportszektor és a bevásárló-turizmus egy időben jellemzik, és ezek alapján alapján alig lehet előrejelezni, hogyan fog alakulni az amerikai gazdaság idei teljesítménye. Azt már most lehet látni, hogy az ingatlanpiaci válság hatásai idén is, jövőre is befolyásolni fogják az amerikai gazdaság teljesítményét.

A magánlakás-építés negatív trendje egyelőre megmarad, új építési engedélyt is egyre kevesebbet adnak ki. Az ingatlanárak változatlanul nyomottak, és a várakozások további áreséssel számolnak. Hiszen az ingatlanok jelentős részét hitel terheli, A hitelek finanszírozása egyre nehezebb, várhatóan egyre többen kényszerülnek arra, hogy ingatlanaikat eladják a piacon.

Noha a fogyasztói bizalmi index lefelé mutat, az első adatok mégis azt jelzik, hogy a reálfogyasztás az év első hónapjaiban, ha szerényen is, de nőtt. A monetáris enyhítés hatására a fogyasztói hitelek is mintha élénkülnének, a vállalatok hangulatát tükröző beszerzési menedzserindex sem utal recesszióra.

Hasonlóan fogalmaz, a Raiffeisen Bank elemzője, Török Zoltán is. Szerinte a piacon sokszor nem látják a fától az erdőt: miközben igaz, hogy az amerikai gazdaság egyes ágazatai komoly problémákkal küzdenek, mások csak kisebbekkel, vagy éppen gond nélkül működnek.

Azaz definíció szerinti recesszióról akkor sem beszélhetünk, ha nem vitatható, hogy az amerikai gazdaság korábbi önmagához mérten lényegesen gyengébben teljesít. Ugyanakkor a Raiffeisennél nem számítanak két egymást követő negyedévben tényleges visszaesésre, sőt az év második felében már, ha lassan is, de újra érzékelhető ütemben növekedő amerikai gazdaságot várnak.

A brókerek idegesebbek

A makroelemző azonban mindig könnyebb helyzetben van, hiszen mondhatja azt is fél év múlva, hogy mégsem igazolódtak a korábbi várakozások, ismeri el Török Zoltán. Ugyanakkor bizonytalan helyzetben a befektetési döntések meghozói a kisebb jelzésekre is hajlamosak érzékenyebben reagálni, gyorsabban határoznak valaminek a megvételéről, eladásáról, esetleg újbóli vételéről.

A nagy bizonytalanságnak van másik oka is, emeli ki a Nagy Katalin. A másodlagos jelzálogpiacon magukat megégető bankok a korábban gondoltnál is nagyobb bukást kénytelenek elszenvedni, egyre több szereplőről derül ki, hogy érintett a krízisben. De még mindig nem tudni, valójában mekkora is a kár, a hitelintézetek és a többi pénzügyi intézmény folyamatosan tárják fel saját maguknál a problémás eszközöket. Ezért aztán felettébb óvatosak egymással, csak magas kamatokért hajlandóak egymásnak kölcsönt adni, hiszen nem tudni a másikról, nem jelent-e másnap vagy egy hét múlva csődöt. Bizalomhiány is súlyosbítja tehát a helyzetet.

Kevés a pénz

Tovább növeli a bizonytalanságot az is, hogy a mostani válság nem hasonlít a közelmúltbeli gazdasági visszaesésekhez, sem az 1990-eshez, sem a 2001-eshez, folytatja Török Zoltán. Akkor ugyanis az volt jellemző, hogy egy gyors, egyértelmű lassulást ugyancsak gyors és egyértelmű fellendülés követett.

Most az utóbbi esélyét a bankszektor fent említett nehézségei is akadályozzák: miközben már az év második felétől lassú fellendülésre számít, Török Zoltán szerint az amerikai lakáspiac, ideértve az építkezéseket is, valamint a pénzintézeti szektor még jövőre, 2009-ben is komoly problémákkal küzd majd. Ez pedig azt eredményezi, hogy a gazdaság egésze nehezebben jut hitelhez, tőkéhez, ami pedig akadályozza a gyors fellendülést.

A likviditáshiány problémáját a monetáris politika is felismerte, és ezúttal az amerikai Fed korábbi gyakorlatához képest proaktív volt. Török Zoltán arra utal, hogy a recesszió tényleges bekövetkeztét mutató adatok előtt jelentős kamatcsökkentés indult meg.

Tisztulhat a kép

Nagy Katalin arra számít, a kép idén az év közepe táján tisztulni fog, a megjelenő gyorsjelentések és a különféle makrogazdasági mutatók alapján már sokkal pontosabb elképzelésünk lehet az Egyesült Államok gazdaságának helyzetéről, a pénzügyi szektor válságáról, a veszteségleírások mértékéről.

Hisztéria van a piacon, a várakozások összességében inkább a pesszimista irányba mutatnak. Nagy Katalin szerint ez annyiban érthető is, hogy korrekció zajlik, márpedig tavaly őszig nem nagyon gondolták az a pénz- és tőkepiaci szereplők, hogy az aranykornak vége szakad.

Még az idén felfelé indulhatunk

Török Zoltán nem pusztán megnyugvást, a fellendülés elindulását várja az év második felétől. Várakozásai szerint 2008 második félévében a makrogazdasági mutatók már nyugtatólan hatnak a befektetőkre, akik a cégek teljesítőképességében bízva elkezdik visszavinni a pénzüket a tőzsdékre.

Ha többségivé válik az a vélemény, hogy "túl vagyunk a nehezén", a befektetők kockázatvállalási hajlandósága is megnő. Vagy ha másképpen akarunk fogalmazni, a kockázatvállalási hajlandóságuk változatlan marad, de egyes piacokat, részvényeket már jobbra fordult kilátásaik miatt az elfogadható kategóriába sorolnak át.