Minden idők legnagyobb napi tőzsdei nyeresége a londoni börzén

2008.09.19. 20:14
Minden idők legnagyobb, csaknem 9 százalékos napi nyereségével zárta a pénteki kereskedést a Londoni Értéktőzsde (LSE) irányadó FTSE-100-as indexe, amelyet a pénzügyi szektor papírjai iránt támadt, a rendteremtő célú hatósági intézkedések által táplált hirtelen befektetői eufória rántott szinte függőlegesen a magasba.

A vezető londoni tőzsdeindex végül 431,30 pontos, 8,84 százalékos emelkedéssel 5311,30 ponton zárt. Ekkora napi nyereséget a FTSE-100-as még soha nem produkált; eddigi rekordja 7,9 százalékos zárási plusz volt, még 1987 októberében.

A felhajtóerő zömét a bankok adták. A Royal Bank of Scotland 32 százalékos, a Barclays - amely a héten megvette a csődbe ment amerikai Lehman Brothers befektetési csoport maradványait - 29 százalékos drágulással zárt.

A hét közepén is még rendkívül gyászos piaci hangulatban azután következett be teljes fordulat, hogy a brit és az amerikai pénzügyi hatóságok a szinte példátlan tőzsdei felfordulás láttán hathatós lépésekre szánták el magukat. A londoni Cityben péntek hajnaltól érvényes az utóbbi évtizedek legradikálisabb piaci rendteremtő célú határozata, amellyel a brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) ideiglenesen megtiltotta a befektetőknek új short - vagyis árfolyamzuhanásra játszó - pozíciók felvételét, illetve a már meglévő ilyen nettó pozíciók aktív továbbépítését a tőzsdén jegyzett pénzügyi vállalatok részvényeiben.

Általános piaci vélekedés szerint a londoni és a New York-i pénzügyi központokat sújtó, az 1920-30-as évek nagy válsága óta szinte példátlan tőzsdei eladási rohamért - amelynek máris több brit és amerikai nagybank áldozatául esett - jelentős részben a short eladásra szakosodott intézményi spekulánsok a felelősek, akik a kiszemelt, sebezhetőnek vélt cégek papírjainak árfolyamzuhanására vesznek fel rövid pozíciókat.

A short eladási ügylet lényege, hogy kezdeményezője az eladási tranzakció megkötésének pillanatában, illetve a későbbi visszavásárlás időpontjában érvényes, reményei szerint akkor már alacsonyabb árfolyam különbségéből húz hasznot. Az ilyen befektető általában végig birtokon kívül marad: meg sem vásárolja, hanem a tényleges részvénybirtokostól az ügylet zárásáig kölcsönzi az adott részvénycsomagot. Ha a "short seller" elszámítja magát, és az árfolyamok a tranzakció-láncolat két végpontja között emelkednek, veszít az ügyleten.

Gyakran azonban az ilyen tőzsdei ügyletekre szakosodott befektetők gondoskodnak róla, hogy ez ne következzék be. A piaci felügyeletek és a tőzsdei vállalatok gyanúja szerint a piacokon egy-egy vállalatról hirtelen elterjedő negatív híresztelések szerzői maguk a short pozícióban lévő befektetők, akik az adott cég megrendült helyzetéről szóló pletykákkal próbálják a nekik kedvező irányba, vagyis lefelé szorítani az árfolyamot.