Egyéves minden idők legnagyobb amerikai olajkatasztrófája

Április 20-án felrobbant, majd két napra rá a tengerbe süllyedt a British Petroleum (BP) brit olajipari óriáscég által üzemeltetett olajkitermelő platform. A robbanás alatt 11 munkás eltűnt, 111 embert kimenekítettek. Naponta 159 ezer liter kőolaj került a tengerbe a hivatalosan is a legnagyobb amerikai olajkatasztrófa alatt. Júliusra a szennyezett víz elérte Missisipi, Louisana és Florida partvidékét is.

A robbanást az okozhatta, hogy túl mélyre fúrtak, illetve hogy a kútfúró szerkezet építésekor kihagytak egy költséges mélytengeri szelepet. Más szakértők szerint azonban a katasztrófához az vezethetett, hogy a BP már a kút ideiglenes lezárására készült, és az ilyenkor felhalmozódó gáz áttörte a betondugót. A Deepwater Horizon 120 méter hosszú és 78 méter széles volt, nagyjából akkora, mint egy focipálya. Elsüllyedése után több hónapon át próbálkoztak 1500 méteres mélységben a kút elzárásával.

A Mexikói-öbölben a hajók dolgoztak folyamatosan, hogy feltakarítsák a tengeren úszó olajfoltokat, a hajók azonban csak a szennyeződés 10 százalékát tudták begyűjteni. Azért, hogy az olaj ne jusson el a partvidékekig, és ne okozzon károkat az ottani élővilágnak, úszó kordonokat feszítettek ki az olajfolt köré. Az olaj másik, kisebb részét irányított égetéssel próbálták eltüntetni.

Június elejére az olajfolt a háromszorosára nőtt, Florida felé tartott, miután már elérte Mississippit és Alabamát is. Csaknem 25 ezer négyzetkilométernyi, azaz Szardínia méretű olajsziget úszott 2010. június 3-án az óceán felszínén.

Cement és a nehéziszap

A BP több sikertelen próbálkozás után június elején egy olajfogó sapkát helyezett a tengerfenéken lévő kitörésgátlóra, majd később egy nagyobb és hatékonyabb olajfogó berendezést tettek az akkor már 85 napja szivárgó kútra.

Augusztus elejére érték el, hogy a cement és nehéziszap pumpálásával normalizálódjon a nyomás a robbanásban megsérült tengeralatti kútfejnél, és így lehetővé váljon a kút lezárása. A sérült kút végleges lezárására azonban szeptemberig várni kellett, szövetségi kormány részéről a műveletet felügyelő Thad Allen, a parti őrség nyugalmazott tengernagya szeptember 19-én jelentette be, hogy sikerült elfojtani az amerikai történelem egyik legnagyobb környezeti katasztrófáját okozó olajkutat a Mexikói-öbölben.

A mélytengeri olajszivárgás megakadályozására, és a következmények elhárítására összesen 9,5 milliárdot költöttek, a BP 70 milliárdot veszített a piaci értékéből és brit vezérigazgatója, Tony Haward is búcsúzott a katasztrófa miatt.

Egy év telt el

Jelentős előrehaladás történt az egy évvel ezelőtti olajkatasztrófa következményeinek felszámolásában, de a munka még nincs befejezve, jelentette ki Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke szerdán. Obama hangsúlyozta, hogy a kormányzat továbbra is fenntartja a BP és a hozzá tartozó más cégek teljes felelősségét az általuk okozott károkért. (A BP-t és még nyolc céget decemberben fogták perbe az olajkatasztrófa miatt.)

Szakértők az elmúlt egy év vizsgálatai alapján úgy vélekednek, hogy az elsődleges károk nem tűnnek akkorának, mint azt egy évvel ezelőtt feltételezték, azonban az évek múlva derül ki, hogy pontosan milyen hatással volt a környezetre az Egyesült Államok történetének legnagyobb olajömlése. Ezerhatszáz kilométernyi partszakaszt szennyezett be az olaj, ebből háromszázhúsz kilométernyit súlyosan. A tisztítási munkákkal viszonylag jól haladnak, jelenleg összesen körülbelül száz kilométer hosszú szakaszt borít még olaj kisebb-nagyobb mértékben. A tervek szerint 2012-ben befejezik a takarítást a partokon, gondot okozhat azonban a későbbiekben a homok alá került olaj, amit a viharszezon hullámverése könnyen kiszabadíthat majd.

A fentiek azonban csak a szemmel látható parti részről szólnak, egyes szakértők szerint a vízfelszín alatt jóval súlyosabb a helyzet. A georgiai egyetem kutatói 2010 decemberében egy 7500 négyzetkilométeres területet találtak a Mexikói-öböl fenekén, amit vastagon borított a kátrány és elpusztult állatok keveréke. Szerintük a kiömlött olaj fele még a tengervízben lebeg és folyamatosan mérgezi az élővilágot.

A hivatalos adatok szerint a kiömlött olaj 25 százaléka magától elpárolgott vagy feloldódott, 17 százalékát sikerült még a sérült kútfejnél kiszivattyúzni, 16 százalékát vegyszerekkel oszlatták szét (nyolcmillió liter vegyszert permeteztek szét az öbölben), 13 százalék természetes úton szóródott szét, 5 százalékot elégettek. A javarészt becslésen alapuló számok azt sugallják, hogy a kiömlött olaj negyede valóban ott van még valahol a vízben.

A Hal- és Vadvédelmi szolgálat novemberi adatai szerint több mint 6100 madarat ölt meg az olaj, ebből 2200 volt szemmel láthatóan olajjal szennyezett tollú. Emellett hatszáz tengeri teknős, 153 delfin pusztult el az olajkatasztrófa óta, bár azt nem tudni, hogy a holtan talált állatok közül mennyivel végzett biztosan a szervezetükbe került olaj. A georgiai egyetem kutatásán kívül arról nincsenek adatok, hogy a tengerfenék élővilágát milyen mértékben pusztította a szennyezés, a napvilágot látott víz alatti fotókból - elpusztult korallok, több centiméter vastagon barna kátránnyal borított területek képeiből - nem lehet túl optimista következtetéseket levonni.

Az élővilágra gyakorolt pusztító hatás mellett a turizmus és a halászat szenvedte el a legnagyobb károkat a Mexikói-öbölben. A 2010-es tengerparti szezont szinte teljesen elmosta az olajszenny, vendéglátásból élő helyiek reményei szerint idén már visszatérnek a fizető vendégek az öböl homokos strandjaira - az elriasztott nyaralók visszacsábítására több millió dollárt költöttek a marketingesek a BP által eddig kifizetett kártérítésből. Hogy ez mennyire lesz hatásos, nem tudni, az mindenesetre nem túl biztató, hogy a strandok homokja a helybéliek szerint még mindig bűzlik az olajtól. A halászok üzletmenete sem tért még vissza a rendes kerékvágásba, a tengerből élő helyi vállalkozások a kapott támogatások és kártérítések ellenére sem tértek még magukhoz, miután szinte mindenki lehúzta a rolót tavaly tavasszal. A nehézkes újraindulás után a fogás illetve a termelés jóval kisebb, és a piac sem kapkod az innen származó termékek után.