Az EU döntött, vége a nyitott ajtók politikájának, Orbán örülhet

1. Hihetetlen, de az EU képes cselekedni

Mindenféle tartalmi kérdés előtt a tegnap este legfontosabb tanulsága, hogy az EU – legalábbis a tagállamok kormányfői – trollkodás és primadonnáskodás helyett képesek összekapni magukat, amikor kell. És ez tényleg hírértékű. „Kiváló″, „a vártnál sokkal jobb atmoszféra″ – így jellemezte az amúgy hullafáradtnak tűnő Jean-Claude Juncker bizottsági elnök az EU-csúcs hangulatát, és hát ebben neki is rengeteg munkája van, jár is neki a közreműködésért pár üveg ajándék viszki. Egyetlen emlékezetesebb, de nem túl jelentős csörte volt csak, az is a már korábban is vitázó Orbán Viktor és Werner Faymann között, amiből az osztrák kancellár jött ki rosszul.

A konstruktív légkörhöz persze a probléma súlyosságának felismerése, amihez viszont hónapokon keresztüli fel nem ismerése, vagyis az kellett, hogy a világ összes lapja és tévéje a menekültválság szörnyűségeivel legyen tele. Ez konkrétan ezrek halálát – hol az olasz, hol a török-görög partoknál, hol autópálya szélén hagyott embercsempész-furgonokban – és tízezrek, százezrek szenvedését jelenti Szíriától Macedónián át Magyarországig, és tovább. 

2. Bezárjuk az ajtót és az ablakot is

Ez pedig a legfőbb tartalmi kérdés és válasz, amit a tegnap esti csúcs adott a menekültválságra.

Ki kell igazítanunk a nyitott ajtók és ablakok politikáját

– mondta ki Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, és ennyi a lényeg, ennek a szellemiségében születtek a konkrét tervek is. A nyitott ajtók politikája azonban nem az Európai Unió eredeti hozzáállását jelenti, hanem az attól való eltérést, megingást, amit főleg német politikusok megengedő nyilatkozatai és a német Wilkommenskultur felfutása váltott ki, és mindössze pár hónapja tart.

A tengerbe fulladt szír kisfiú, az A4-en talált 71 megfulladt menekült és persze a magyarországi pengés drótkerítés képei felháborodást, bűntudatot és együttérzést váltottak ki a német és az európai közvélemény egy jó részéből, a menekültek Magyarországon és Ausztrián keresztüli szabad áramlásáról azonban világossá vált, hogy sosem fog leállni és minden szempontból teljesen kezelhetetlen és fenntarthatatlan állapotokhoz – amiben Schengen kényszerű felfüggesztése igazán a legkevesebb – vezet. Ennek az EU most véget akar vetni, amiben persze Orbán Viktor különutas menekültpolitikájának is katalizátorszerepe volt, de az Unió valójában csak saját korábbi el- és bezárkózásához tér vissza. Csak ezt már ki is mondja. 

Nem véletlen, hogy emberi jogi szervezetek rögtön kiakadtak. A Human Rights Watch egyik vezetője, Peter Bouckaert szerint kiábrándító az EU-csúcs, mert nem a menekültek megfelelő elhelyezésére és a menekültekkel szembeni uniós kötelezettségek teljesítésére, hanem a menekültáradat megfékezésére és a szigorúbb határellenőrzésre került a hangsúly.

3. Maradjanak csak a menekültek Szíria mellett

Az ajtók tehát eleve zárva voltak, amikor nagyon dörömböltek, kinyitottuk, de most visszacsukjuk.

Hogy a menekültek ne dörömböljenek újra, azt azzal akarja az EU elérni, hogy megpróbálja őket a szomszéd telken tartani, így reményeik szerint már a kert végébe sem akarnak majd bemászni. Vagyis a lényeg: lehetőleg mindenki maradjon Ázsiában. Mivel Szírián belül 8 millióan hagyták el az otthonukat, a szomszédos államokban pedig 4 millió menekült él, milliós nagyságrendben indulhatnának el Európa felé a migránsok. Ezt így akarják megelőzni:

• A menekültek jó részét menekülttáborokban felfogó Libanon, Jordánia és Törökország extra segítséghez jut, és jelentősen kibővítik az EU szíriai regionális pénzalapját, a Madad Alapot. 600 millió euróval több jut az érintett EU-s szervezeteknek 2016-ra, 200 millióval több a Világélelmezési Programra 2015-re és 300 millióval több humanitárius segélyekre 2016-ra. Így talán elviselhetőbb lesz az élet a táborokban, legalábbis elviselhetőbb annál, mint amilyen veszélyes – és nehéz – Németországba eljutni.
• Megerősítik az együttműködést Törökországgal, nem csak azért, mert ők nyújtanak otthont ideiglenesen szírek millióinak, és hogy ezt kicsit magasabb színvonalon tegyék, hanem hogy ne engedjék őket tovább Görögországba. A törökök 1 milliárd eurót kapnak, Erdogan török elnökkel pedig október 5-én tárgyalnak.

4. Ha eljutnak Európába, ne jussanak az EU-ba

„A külső határoknál zajló káosznak véget kell vetni, ebben egyetértés volt″, „mostantól a külső határaink megfelelő védelmére kell fókuszálnunk és arra, hogy külső segítséget adjunk a menekülteknek és a velünk szomszédos országoknak" – mondta a csúcs után Tusk.

• Egyrészt a nyugat-balkáni országok is komoly segítségre számítanak, hogy megfelelően tudják ellátni és felfogni a menekültáradatot,
• másrészt november 15-ig fel kell állítani a hotspotokat Görögországban és Olaszországban: ott regisztrálják a migránsokat ujjlenyomat-leolvasóval, és ott várják meg, hogy döntés szülessen a további sorsukról. A hotspotokról eddig komoly vita folyt, jelentős előrelépés, hogy a tagállamok végre meg tudtak állapodni és konkrét határidő is van;
• harmadrészt a „külső határainknál előállt drámai helyzet″ (a hivatalos nyilatkozat fogalmaz így) kezelésére megerősítik a határvédelmet, a Frontex, az EASO és az Europol több erőforrást, berendezést és személyzetet kap a tagállamoktól,
• negyedrészt az EU-vezetők megerősítették, hogy a menekültek elosztását szabályozó dublini rendelet, valamint a menekültek továbbutazását egy tagállamból jogilag meggátoló schengeni szabályozás – hiába nem állták ki a valóság próbáját az elmúlt időszakban, és például a mai napon sem – továbbra is érvényben van, azoknak érvényt is fognak szerezni.

5. Különválasztják a menekülteket és a gazdasági migránsokat

Ahogy az eddigi pontokból is látni lehetett: az Európai Unió elsősorban a szíriai menekülteknek próbál segíteni, az intézkedések Szíriára és környékére fókuszálnak. Az EU-csúcson azt is megerősítették, hogy a menekülteket és a gazdasági migránsokat bizony külön fogják kezelni. A közös nyilatkozat kimondja, a hotspotok felállításával, az ujjlenyomatvétellel nem csak a menekültek regisztrációját, de a menedékre nem jogosultak áthelyezését és visszaküldését is biztosítani kell.

Ha valaki azt gondolja, hogy a menekültek Ázsiában tartása vagy az áradatnak a Balkánon való lelassítása elképesztően nehéz lesz, akkor ez a pont, a migránsok menekültekre (ők jöhetnek) és gazdasági bevándorlókra (ő meg nem) szétszálazása, vagyis hát főleg a döntésnek a betartatása szinte egyenesen lehetetlennek tűnik most. 

+1. Mi van most Magyarországgal?

Orbán Viktor az EU-csúcsot úgy értékelte, hogy bár a hat javaslatából lényegében öt átment, de a szerinte legfontosabb javaslatát – ahogy a kormány külpolitikáját értékelve mi is ezt találtuk annak – nem tudta elfogadtatni:

Abban, hogy a görög határt közösen védjük meg, ha Görögország magában nem képes, itt nem értük el a célt. Ez volt a legfontosabb az összes javaslat közül.

Ha végignézzük a cikkben eddig felsorolt pontokat, látható, hogy egyrészt a magyar kormányfő okkal lehet elégedett, hiszen szinte minden a menekültek EU-n kívül tartásáról szól. Másrészt az elfogadott terv cselekvésre váltása és azok sikeressége enyhén szólva kérdéses. Orbán részéről tehát okos kommunikáció, hogy sikerként is mutatja be a fejleményeket, de el is távolítja azokat magától, így ha az EU-s intézkedések befuccsolnak, nyugodtan feltarthatja a kezét, hogy ő igazán megmondta, de nem hallgattak rá.

Egyelőre azonban még sokkal inkább azon van a hangsúly a kormányzati kommunikációban, hogy hallgattak rá, holott a hatpontos csomag bár jól hangzik, annak elemeinek többsége egyáltalán nem újdonság. Az uniós vezetők egy része egyenesen menekülttáborokba látogatva nyilatkozott arról, hogy több pénz kell a Szíria környéki táborok fenntartására, az is hónapok óta vissza-visszatérő szólam, hogy helyben kell megoldani a problémát. Orbán jól szedte össze és tálalta csomagban a korábban is keringő javaslatokat, pont a legeredetibb dolog, a görög határok uniós védelme nem ment át. 

Az éjjeli gyorsértékeléséből az is nyilvánvaló: egyáltalán nem tett le arról, hogy majd másutt, más fórumokon, máskor elérje azt, ami gyakorlatilag a görög határ lezárását jelentheti.

Hogy a menekültválság eszkalálódásáért és káoszért óriási felelősség terheli a görögöket, akik nem tesznek eleget uniós kötelezettségeiknek: egyértelmű, ahogy az is, hogy a görög válság nyugvópontra jutása és az új Ciprasz-kormány felállása most nem az a pillanat, amikor Merkelék sokat akarnának szívózni a magukat amúgy is áldozatnak és megalázottnak érző görögökkel. Ilyen szempontból tényleg nem biztos, hogy pont most kellene uniós, de hát mégis csak idegen országok fegyveres erőit felvonultatni a görög határon az ő impotenciájukra hivatkozva.

Egyébként ha szigorúan nézzük, abból a hat pontból, amit Orbán még a csúcs előtt meghirdetett, valójában nem csak a görög határellenőrzés felturbózásáról nem született döntés, de a „világkvótákról″, vagy éppen az oroszokkal való, a szíriai rendezést érintő tárgyalásokról sem. Igaz, ezekről egyrészt ezen a fórumon nem is születhetett, az USA és Kanada bevonása pedig szóba került, ezekről épp az Orbánnal amúgy nem túl barátságos francia elnök beszélt később. Azonban a menekültek és gazdasági bevándorlók még Schengenen kívüli szétválasztása, valamint a görög-török határra való összpontosítás ezeknél jóval fontosabb kezdeményezés volt (miközben ezek, ahogy írtuk, nem Orbán fejéből pattantak ki).

De ez végül mindegy is, hiszen ennek ellenére az egész intézkedéscsomag iránya és szellemisége mégiscsak örömmel töltheti el Orbánt, aki nyugodtan állíthatja: végre megértették, miről beszél, és odafigyeltek rá. Még akkor is, ha a valóságban Európa saját idealista megingása után tért vissza oda, ahonnan indult.