Közeleg a vallásháború a Közel-Keleten

Előzmény (1)

Egy nap alatt 47 embert végeztek ki Szaúd-Arábiában

Frissebb (2)

További Külföld cikkek

Kapcsolódók (2)

Kétszáz éve már volt egy Iszlám Állam, és semmivel sem volt jobb a mostaninál

Igaz, nem a Nyugatot utálta, de még Mekkát is bálványimádó helynek tartotta. Aztán a török szultán hatalmát is kétségbe vonták – na, ezt nem kellett volna. És tudják, mi köze ennek a mai Szaúd-Arábiához?

Belebukhat a szaúdi rezsim az évezred olajspekulációjába

Miért nem fogad be Szaúd-Arábia muszlim menekülteket? Miért kevés nekik a világ pénze? Miért nem emelik az olaj árát, ha megtehetik? És tényleg palotaforradalom készül Rijádban?

Irán, Irak és Libanon vezetői is felháborodtak, a nyugati kormányok is tiltakoztak a szunnita vezetésű Szaúd-Arábiában terrorváddal kivégzett Nimr al-Nimr síita ajatollah miatt. A szunniták és síiták közti ellentét 1300 évre megy vissza, napjainkban is robbanással fenyeget. Már most is több fronton folyik a kliensháború, és egy újabb front maga alá temetheti a szíriai béke reményét.

Abban semmi különös nincs, hogy Szaúd-Arábiában szombaton embereket végeztek ki, hiszen Kína és Irán után a legnagyobb Öböl-monarchiában hajtják végre a legtöbb halálos ítéletet. Az Amnesty International 2015-ös jelentése szerint

átlagban minden második nap kivégeznek egy embert, többnyire lefejezéssel.

Szombaton egy nap leforgása alatt negyvenhét embert végeztek ki terrorizmus vádjával. A kivégzettek között azonban egy síita főpap is volt. Nimr al-Nimr ajatollah lefejezését azonnal elítélték a síita Irán, Libanon és Irak vallási és politikai vezetői.

A szunnita iszlám legszélsőségesebb irányzata, a vahabiták totális uralma alatt álló Szaúd-Arábia 27 milliós lakosságának mintegy 15 százaléka síita (de mivel a statisztikákat a monarchia írja, ezért a valós adatok bizonytalanok). Ők elsősorban az ország keleti felén élnek - az Öböl vidéke évszázadokon át a legnagyobb síita hatalom, a perzsák befolyási övezetbe tartozott -, illetve a Jemennel határos területeken. Politikai jogaikat soha nem ismerte el a szaúdi monarchia.

Az egyik legradikálisabb síita hitszónoknak (őket nevezik ajatollahnak) tartott 56 éves Nimr meghatározó alakja volt 2011-ben az arab tavasz hatására Szaúd-Arábia keleti Katíf régiójában kitört tüntetéseknek. Nimr végig éles szavakkal bírálta Szaúd-Arábiát és a bahreini kormányt (Bahreinben a többségben lévő síitákon szaúdi és kuvaiti fegyverek segítségével uralkodik egy szunnita dinasztia); azt mondta, hogy az emberek nem akarnak olyan vezetőket, akik gyilkolják a tüntetőket, és igazságtalanul bánnak a síitákkal. Nimrt 2012 júliusában tartóztatták le tömegtüntetésekre és zavargásokra való felbujtás vádjával. Letartóztatásának hírére ismét súlyos tüntetések törtek ki a keleti síita régiókban.

Nimr a bíróság előtt nem tagadta a terhére rótt vádak politikai részét, de azt állította, hogy sosem hordott fegyvert, és erőszakra sem buzdított. A most kivégzettek között nincs ott Nimr unokaöccse, akit szintén halálra ítéltek, és aki a tüntetések idején még csak 17 éves volt. Az ő megmentéséért korábban Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt vezetője is lobbizott David Cameronnál.

1300 éve tart a vallásháború

Az iszlám két nagy felekezete, a muszlimok 85 százalékát kitevő szunniták és a 15 százalékot kitevő síiták gyűlölködése több mint 1300 éves, és abból ered, hogy a szunniták Mohamed próféta apósát, Abu Bakr-t ismerték el az új vallás vezetőjének, a síiták viszont Mohamed vejét, Ali Ibn Abi Talib-ot tartották az Umma (így hívják a muszlim hívők közösségét) vezetőjének. Abu Bakr volt az első kalifa, Ali a negyedik, de a síiták három elődjét nem tartják valódi vezetőnek. A nézeteltérés 680-ban vált vérbűnné, amikor a frissen trónra került I. Jazíd kalifa az iraki Karbalánál Ali fiát, Huszeint egész családjával lemészárolta.

A síita-szunnita különbség vallási része a mai napig is lényegében arról szól, kik is a vallási tekintély valódi, autentikus forrásai. A szunniták szigorúan csak a Koránra és a hádiszra (a Mohamed életéről szóló történetek gyűjteményére) korlátozzák a vallás forrásait, míg a síiták szerint a Korán mellett azok a hagyományok is a jogrend alapját képzik, amelyek Mohamed lányának és az úgynevezett Tizenkét Imámnak (Alinak és utódainak) a szavait és cselekedeteit tartalmazzák.

Mi a kliensháború?

A kliensháború (a szakirodalomban: proxy war) a korlátozott háború azon formája, melyben két hatalom nem közvetlenül csap össze, hanem vazallus országok, milíciák, terrorszervezetek, zsoldoscsapatok segítségével próbálja gyengíteni az ellenfelet. A kliensháború egy harmadik országban zajlik, és a cél nem a rivális megsemmisítése, hanem meggyengítése, érdekszférájának szűkítése. Kliensháborúnak nevezhető a 1936 és 1939 között spanyol polgárháború, vagy a jelenleg is zajló szíriai és jemeni polgárháború.

A szembenállást elősegíti, hogy a két felekezet mögé a Közel-Kelet két teokratikus vezetésű középhatalma sorakozott fel. A radikális vahabita tanításokat képviselő Szaúd -Arábia és a forradalom óta szintén radikális iszlamista (csak épp síita vonalon) Irán Szíriától Irakon át Jemenig vívják vallási színezetű kliensháborújukat. Szakértők a konfliktust kiterjedtsége, illetve a hatalmi és a vallási motivációk keveredése miatt az Európában 1618 és 1648 között több hullámban zajló harmincéves háborúhoz hasonlítják.

Gyilkosok!

A világ síita vezetői felháborodottan reagáltak a kivégzésre. Ahmad Hatami ultrakonzervatív iráni ajatollah szerint Nimr „ártatlan vére foltot ejtett a szaúdi királyi udvar becsületén”, és halála el fogja tüntetni az uralkodó családot a történelem süllyesztőjében. Az iráni külügyminisztérium pedig azzal fenyegetőzött, hogy Rijád „nagy árat fog fizetni ezért”. A közlemény szerint Szaúd-Arábia

támogatja a terroristákat és a szunnita szélsőségeseket, miközben elnyomja és kivégzi bírálóit.

A szaúdi ajatollah lefejezését a libanoni síiták legfelsőbb vallási tanácsa súlyos hibának nevezte. A síiták öklének számító Hezbollah terrorszervezet gyilkosságnak nevezte a szaúdi ajatollah kivégzését, akinek azért kellett meghalnia, mert jogokat követelt elnyomott népének.

Az iráni tiltakozás az utcán radikálisabb formát öltött: szombat este tömegek vették körül a Mashad-ban található szaúdi konzulátus épületét, és a kiposztolt képek alapján megmászták a kerítést, letépték a szaúdi zászlót. A teheráni nagykövetséget pedig Molotov-koktélokkal dobálták meg, majd pedig behatoltak az épületbe, és feldúlták az irodákat.

Az esti fejleményekről itt olvashat>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Szaúd-Arábia viszont bekérette Irán rijádi nagykövetét az "ellenséges reakciók miatt", és arra figyelmeztette, hogy a diplomáciai testületek védelmét állami erővel kell szavatolnia a nemzetközi szerződések alapján.

Irakban a síita Davaa kormánypárt frakcióvezetője arra szólította fel a kormányt, hogy válaszlépésként

zárja be Szaúd-Arábia bagdadi nagykövetségét, utasítsa ki a nagykövetet és végeztesse ki az összes Irakban bebörtönzött szaúdi terroristát.

Pedig Szaúd-Arábia bagdadi nagykövetsége csak idén december közepén nyílt meg, 25 évvel azután, hogy Rijád felfüggesztette a diplomáciai kapcsolatokat Kuvait (Szaddám Huszein idején történt) iraki lerohanása miatt. A Davaa párt vezetője, Núri al-Máliki korábbi iraki miniszterelnök szerint Nimr kivégzésének bűncselekménye ugyanúgy a szaúdi rezsim megdöntésére fog vezetni, mint annak idején (az 1980-ban megölt síita vezető, a Daava pártot alapító) Mohammed Bakr al-Szadr mártíromsága, amely Szaddám Huszein volt iraki diktátor vesztét okozta (igaz 23 évvel később).

A jemeni síita húszi mozgalom "szent harcosnak" nevezte a szaúdi ajatollahot, és látszatpernek minősítette az ellene lefolytatott bírósági eljárást.

A tömeges, politikailag motivált kivégzés ellen Nagy-Britanniától Németországig számos kormányzat is tiltakozott. Az USA külügyminisztériuma ezen felül amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy a kivégzés "felerősítheti a felekezeti feszültségeket".

Bedőlhet a szíriai béke

Természetesen Szaúd-Arábia számított arra, hogy Nimr al-Nimr kivégzése óriási vihart kavar majd. A Guardian által megszólaltatott Közel-Kelet-szakértő, Hasszán Hasszán szerint a monarchia tudatosan időzítette a keménykedést pont akkorra, amikor amúgy épp konszolidálja szövetségi politikáját. Ahogy arról írtunk, az olajmonarchia komoly gazdasági és társadalmi válságban van; az új uralkodó (aki amúgy már 80 éves) és jobbkeze, Mohamed bin Szalman koronaherceg sem az oroszokkal szemben Szíriában, sem Jemenben nem volt képes érvényesíteni a szaúdi érdekeket. Ezért 2015 végén a monarchia finomított a külpolitikáján (folytatva persze a megkezdett jemeni háborút):

politikai katalizátorként lépett fel a szíriai békefolyamatban
és tető alá hozott egy terror-ellenes pániszlám szövetséget

Ezt az enyhülést a monarchia radikális szunnita közvéleménye felé ellensúlyozhatja egy síita vallási vezető kivégzése, azonban a tett politikailag mégis óriási kockázatot rejt magában:

egy elmérgesedő iráni-szaúdi viszony visszavetheti a szíriai béketárgyalásokat. Ne feledjük, ez a két regionális hatalom fontos erőközpontokat irányít a polgárháború sújtotta országban: Irán Aszadot és a Hezbollahot, Szaúd-Arábia pedig több fontos ellenzéki milíciát.
A szakértők mindenhol azt jósolják, napok, vagy órák kérdése, hogy lángra lobbanjanak az Arab Tavasz idején egyszer már felizzó szaúdi síita elégedetlenségek. Ez újabb kegyetlen megtorlásokkal fog járni, de nem elképzelhetetlen, hogy a felháborodás egy kis iráni segítséggel gerillaharccá fajulhat.