Az egész világ Trumpra és Kim Dzsongunra figyel

Először tárgyal majd hivatalban lévő amerikai elnök az aktuális észak-koreai vezetővel, amikor kedden délelőtt (de magyar idő szerint hajnali háromkor) megkezdődik Donald Trump és Kim Dzsongun csúcstalálkozója Szingapúrban. Az amerikai elnök által egyszer már lemondott csúcsot végül az eredeti időpontban és helyszínen tartják meg, de az utolsó pillanatig folytak előkészítő egyeztetések a két vezető stábja között.

Az elsősorban Észak-Korea atom- és rakétaprogramjára koncentráló találkozó ténye mindenképpen történelmi lesz, de azt nem tudni, pontosan mire futhat ki. Az viszont biztos, hogy mindkét fél valamilyen eredményt akar majd felmutatni a csúcs után.

Trump teljes, ellenőrízhető és visszafordíthatatlan atomfegyver-mentesítést akar elérni, de az utolsó nyilatkozatokban már utaltak arra az amerikaiak, hogy a csúcsot egy folyamat kezdetének tekintenék. Kim Dzsongun céljai között a biztonsági garanciák, a szankciók enyhítése és a diplomáciai kapcsolatok rendezése is szerepel, de az észak-koreai diktátor már azt fontos sikernek tekintheti, hogy tárgyal az Egyesült Államok elnökével.

Kemény üzengetésektől Szingapúrig

Hosszú út vezetett a tavalyi szinte háborús retorikától és üzengetésektől a szingapúri csúcstalálkozóig. 2017-ben nagyon felpörgött Észak-Korea atom- és rakétaprogramja, amivel Dél-Korea és Japán mellett már közvetlenül az Egyesült Államokat is fenyegette. Csúcsra járt a kemény üzengetés is Trump és Kim Dzsongun között, miközben az USA az ENSZ-ben minden korábbinál keményebb szankciókkal fokozta a szorítást a rezsimen, amihez ezúttal Phenjan legfontosabb külföldi támogatója, Kína is csatlakozott.

Aztán az év elején egy hirtelen váltással megindult enyhülés a két Korea között végül a phjongcshangi téli olimpia után odáig jutott, hogy Kim Dzsongun április végén találkozott Mun Dzsein dél-koreai elnökkel egy szintén történelmi, harmadik Korea-közi csúcstalálkozón. Munnak kulcsfontosságú szerepe volt az enyhülésben, hiszen még a legfeszültebb időszakban is hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát. A Korea-közi csúcson Kim Dzsongun és Mun egy zárónyilatkozatban általánosságban lefektette, hogy a félsziget teljes atomfegyvermentesítése a céljuk, és hogy formálisan is lezárnák az 1953-ban csak tűzszünettel véget ért koreai háborút. Viszont ez sok szempontból csak a felvezetés volt Kim és Trump találkozója előtt.

Trump már a Korea-közi csúcs előtt elfogadta Kim Dzsongun ajánlatát, és bejelentette, hogy találkozni fog az észak-koreai vezetővel. Javában tartott a csúcs előkészítése, amikor aztán május végén egy ideig mégis úgy tűnt, hogy zátonyra fut az egész: miután Észak-Korea berágott egy amerikai-dél-koreai hadgyakorlat, valamint az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó líbiás példálózása miatt, Trump lemondta a csúcstalálkozót. Aztán többek között a politikai jövőjét a csúccsal összekötő Mun Dzsein közvetítésének is köszönhetően végül mégis zöld utat kapott a június 12-i találkozó.

Az első tárgyaláson csak a tolmácsok lesznek bent rajtuk kívül

Vasárnap aztán már nemcsak a hasonmásaik, hanem előbb Kim Dzsongun, majd pedig Trump is megérkezett Szingapúrba. A délkelet-ázsiai kis városállam több másik felmerülő helyszínnel szemben mindkét félnek számos szempontból a legideálisabb választás volt: semleges terepnek tekinthető, ultrabiztonságos, és már korábbi nemzetközi eseményeknek is helyt adott. Az esemény 15 millió dollárba, több mint 4 milliárd forintba kerül, amelynek fele az esemény biztosítására megy el. Legalább 2500 újságíró regisztrált, hogy a helyszínről tudósíthasson. Arról itt írtunk bővebben, miért Szingapúrban, és azon belül az egykori kalózsziget, Sentosa Capella Hoteljében találkoznak Trumpék>>>

A Washington Post szerint a keddi program a következőképpen fog kinézni: a két vezető helyi idő szerint délelőtt 9-kor találkozik, kezet fognak, aztán pedig tesznek egy sétát a kamerák előtt a Capella Hotel kertjében. Ezután egy-két órán át zárt ajtók mögött folytatnak beszélgetést, amín állítólag csak a tolmácsaik lesznek bent rajtuk kívül. Miután ezzel végeztek, a legfontosabb tanácsadóik is csatlakoznak hozzájuk a további tárgyalásokra. A Fehér Ház hétfői közleménye szerint mindenesetre Trump a tervek szerint este nyolckor el fog repülni Szingapúrból, ami azt jelenti, hogy várhatóan magyar idő szerint délután kettőig tart a csúcs.

A két vezető találkozását nem kevés munkamegbeszélés előzte meg alacsonyabb szinteken. Mike Pompeo még CIA-igazgatóként, majd pedig külügyminiszterként is találkozott Phenjban Kim Dzsongunnal, és Kim Jongcsol, az észak-koreai állampárt alelnöke, az északi vezető erős embere is járt Trumpnál a Fehér Házban. Azonban állítólag még hétfőn sem tudtak abban dűlőre jutni, hogy akkor pontosan mi is az atomfegyver-mentesítés definíciója, ami az egyik legfontosabb kérdés lehet kedden.

Trump gyorsan felméri a helyzetet

Trump igazi showmanként azt mondta a találkozó előtt, hogy egy perc alatt tisztában lesz vele, sikeres lehet-e a csúcstalálkozó, Kimnek pedig „ez az egy dobása lesz". Az amerikai vezetés eredetileg bármilyen engedmény előfeltételéül szabta az azonnali nukleáris leszerelés megkezdését, de az amerikai álláspont azért változott az elmúlt hetek során, és részben a várakozásokat is próbálták csökkenteni. Miután a csúcs lemondása után június elején bejelentette, hogy megtartják a találkozót, Trump azt hangsúlyozta, hogy nem fognak rögtön aláírni valamit június 12-én. „Elkezdünk egy folyamatot" – mondta.

Több amerikai forrás is egy kapcsolatfelvételnek megfelelő találkozóra számít, amit majd újabb megbeszélések követhetnek immár alacsonyabb szinteken. Trump viszont azt is belengette, hogy ha jól mennek a dolgok, akkor meghívhatja Kimet a Fehér Házba, egyes források szerint pedig akár a Mar-A-Lagó-i golfkomplexumában is lát esélyt további egyeztetésekre.

Kim Dzsongun Szingapúrba érkezve arról beszélt, hogy az egész világ rájuk figyel, és új lapot akarnak nyitni Észak-Korea és az USA kapcsolatában. A Guardian szerint az észak-koreai állami médiában az jelent meg, hogy Trump és Kim „tartós békefenntartó mechanizmusról" fog tárgyalni.

Feltehetően senki sem akar üres kézzel távozni

Rengeteg a bizonytalanság, de a Vox szerint különböző hangsúlyeltolódásokkal, de az atomprogram esetében alapvetően négy különböző forgatókönyv lehetséges kedden. Ezek közül az első kettőt tartják a legvalószínűbbnek:

• Az első, hogy megegyeznek valamilyen általános nyilatkozatban, miszerint tovább dolgoznak majd egy végleges megállapodás érdekében, aztán pedig a szakértőik dolgozzák ki a részleteket hosszabb idő alatt.
• A második, hogy Észak-Korea ennél konkrétabb vállalásokat tesz, ténylegesen beleegyezik a nukleáris arzenáljának csökkentésébe, vagy az atom- és rakétaprogramja átmeneti felfüggesztésébe. Az USA pedig szintén vállalhat cserébe biztonsági garanciákat, vagy a szankciók egy részének enyhítését.
• Van egy olyan verzió is, hogy semmiben nem fognak egyetérteni, és a találkozó teljes kudarccal zárul. Trump többször is hangsúlyozta, hogy kész akár felállni az asztaltól, de ezt azért tartják kevésbé valószínűnek, mert mindkét vezető valamilyen eredményt akar felmutatni, az amerikai elnök a Nobel-békedíjra is pályázik. Emellett a csúcsot hosszas előkészítés előzte meg, és miután Trump egyszer már lemondta a találkozót, nem valószínű, hogy újra belement volna, ha nem látnak esélyt legalább részleges eredményekre. Ha viszont mégis ez valósul meg, akkor hirtelen régen látott feszült lehet újra a helyzet, hiába kezdődött nyitás a két Korea között.
• A negyedik forgatókönyv az, hogy Észak-Korea belemegy abba, hogy tényleg Trump követeléseinek megfelelően szereljen le cserébe a gazdasági szankciók feloldásáért, és más engedményekért. Csakhogy a rezsim a túlélése zálogának tartja az atom- és rakétaprogramot. Ha ennek ellenére Kim Dzsongun vállalná is ezt, akkor is kérdés, hogy vajon betartaná-e az ígéreteit, és ezeket lehetne-e egyáltalán megfelelően ellenőrizni.

De mit jelent egyáltalán az atomfegyver-mentesítés?

Ahogy arról már szó volt, az egy elég fontos kérdés, hogy melyik oldal pontosan mit ért teljes atommentesítés alatt, és már az is eredménynek számíthat Trumpnak, ha az Egyesült Államoknak megfelelő módon határoznák ezt meg egy nyilatkozatban. Az Egyesült Államok szemében ez azt jelentené, hogy Phenjan hagyjon fel a fegyverprogramjaival, szállítsák el a nukleáris tölteteket az országból, és engedjenek be ellenőröket. Észak-Korea viszont szakértők szerint sokkal inkább egy olyan több lépcsős folyamatot képzel el, aminél minden egyes vállalásért cserébe kap valamit Washingtontól, például a szankciók enyhítése, gazdasági segély, formális békeegyezmény formájában. Az északiak szemében a leszerelés kiterjedne a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatokra is.

A Bloomberg szerint az Egyesült Államok azzal már elégedett lenne, ha nem egy általános vállalást, hanem egy konkrét menetrendet fogadnának el a nukleáris leszerelésről, és annak ellenőrzéséről, ezek nélkül viszont nem menne bele semmilyen engedménybe. Trump már belengette a mézesmadzagot gazdasági együttműködést ígérve, de nagyon konkrétumokat nem említett meg. Pompeo hétfőn kitartott amellett, hogy a szankciók feloldása – habár ez is egy komplexebb folyamat lenne, mert az ENSZ BT-ben fogadták el ezeket – csak Észak-Korea igazolt lépései esetén lehetséges. Trump a szankciók enyhítéséről annyit mondott, hogy „várom azt a napot, amikor feloldhatom az Észak-Korea elleni szankciókat." Azt is elmondta viszont, hogy további gazdasági korlátozásokat szorgalmazna, amennyiben a csúcs eredménytelen lenne.

Kim már önmagában nagy győzelemként, az atom- és rakétaprogram céljaként kitűzött zsarolási potenciál kimaxolásaként és az apja és a nagyapja által hiába keresett legitimációként adhatja el otthon azt, hogy az amerikai elnök leül vele tárgyalni. Azonban ezen túl mindenképpen a szankciók enyhítését akarja majd elérni, hiszen áprilisban már deklarálta is, hogy az atomtesztek befejezésével arra fog koncentrálni, hogy „erős szocialista gazdaságot építsen, és érezhetően javítson az emberek életkörülményein." Viszont az északiak a csúcs előtt azt is jelezték, hogy nem zsarolhatják őket segélyek ígéretével.

Kérdések, amikre választ kaphatunk

Csoma Mózes Korea-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a legvalószínűbb egy szándéknyilatkozat elfogadása, a legnagyobb nyitott kérdés viszont az, hogy az amerikaiak pontosan milyen biztonsági garanciákat ajánlhatnak fel Kim Dzsongunnak. Pompeo kitérő választ adott előzetesen a Dél-Koreában szolgáló 28 500 amerikai katona egy részének esetleges kivonására vonatkozó újságírói kérdésre, habár ezt korábban egy nehezen feloldható dilemmának tartották, hiszen az USA-nak katonai együttműködésről szól egyezménye van Szöullal és Japánnal is.

Az atomprogramon túl szó lehet a két Korea közötti békeegyezményről is, ami mellett Kim és Mun már hitet tett április végén a Korea-közi csúcson. Egy ilyen egyezmény hivatalos megkötése sem menne egyik percről a másikra, mert minden egykori hadviselő félnek, így a két Korea és az USA mellett Kínának is alá kellene írnia, de Csoma szerint elképzelhető, hogy kiadnak egy deklarációt a koreai háború lezárásáról, és az ellenségeskedés befejezéséről. Egy ilyen bejelentés még szimbolikusabb lenne, ha ott lenne Mun Dzsein is, és a dél-koreai elnök hivatala szándékosan lebegtette is, hogy ha szükséges, akkor hat-hét órán belül Szingapúrba tud repülni.

Ha legalábbis megkezdődik egy folyamat Trump és Kim találkozóján, akkor az is elképzelhető, hogy a két ország esetleg kapcsolattartó irodát nyisson Phenjanban és Washingtonban. A háttércsatornákat leszámítva Észak-Korea megalapítása óta nincs közvetlen diplomáciai kapcsolat az Egyesült Államok és Phenjan között. A kapcsolattartó iroda nem lenne példa nélküli, már 2008-ban, George W. Bush alatt is próbálkoztak egyszer ilyennel, de elképzelhető lehet akár a két Korea közötti forródróthoz hasonló összeköttetés felállítása is.

Civil szervezetek azt is szeretnék, ha a biológiai- és vegyi fegyverek, valamint Észak-Korea siralmas emberi jogi helyzete is szóba kerülne, de a legtöbb elemző szerint ezeket nem fogják érinteni a csúcson.

Hosszabb folyamat kezdődhet

Sokak szerint már az fontos fejlemény lenne, ha nem mozdulna vissza az egész konfliktus a háborús üzengetések irányába, hanem fennmaradna a párbeszéd légköre, ami végső soron elvezethetne valamilyen megoldáshoz. Az viszont elég valószínű, hogy igazán kézzel fogható eredmény egy hosszabb folyamat végén lenne lehetséges, ami persze újabb buktatókat is rejt magában.

Kim a találkozók előtt a külföldi médiát is meghívva semmisítette meg a Punggje-ri nukleáris létesítményt, ahol az eddigi kísérleti atomrobbantásokat elvégezték, de több hasonló telep is lehet, és a kiterjedt bunkerrendszer miatt többek között azt sem tudni, pontosan mennyi atomfegyvere van Észak-Koreának, és ezeket hol tárolják. Ez pedig adott esetben szinte lehetetlenné tenné a külföldi ellenőrök dolgát. Arról itt írtunk bővebben, hogy ezen felül miért nem valószínű, hogy a Koreai-félsziget teljes atommentesítését el lehetne érni>>>

Hasonló volt már, de nem ilyen

Többen arra is emlékeztetnek, hogy Észak-Korea korábban is ígért már engedményeket gazdasági enyhülésért cserébe, és sokak szerint Kim Dzsongun csak az időt húzta az elmúlt hónapokban. Úgy vélik, hogy ebből a szempontból nagyon hasonló forgatókönyvet követnek az észak-koreaiak, mint korábbi nemzetközi megállapodásoknál, amikből végül kihátráltak, azzal a fontos különbséggel, hogy ezúttal a legmagasabb szinten ülnek le tárgyalni az amerikaiak.

Csoma Mózes szerint azonban amennyiben születik megállapodás, akkor fontos különbséget jelent a korábbi nagyívű egyezményekhez képest, hogy most a dél-koreai és az amerikai elnök is mandátumának elején van, ezért a három félnek lehet ideje arra, hogy tartalommal töltsön meg egy elvi megegyezést. Mint mondta,

• 1994-ben ugyan az amerikaiak aláírtak már Észak-Koreával egy keretegyezményt Bill Clinton alatt, de akkor az észak-koreai államalapító Kim Ir Szen halála miatt változott meg a helyzet.
• 2000-ben az első Korea-közi csúcstalálkozó idején az enyhülési folyamatot támogató Clinton-adminisztráció már leköszönőben volt, a hivatalba lépő Bush-adminisztráció pedig teljesen másképpen viszonyult a koreai kérdéshez.
• 2007 őszén pedig a balközép indíttatású dél-koreai elnök járt mandátumának végén, a konzervatív visszarendeződés pedig visszavetette az akkori enyhülési folyamatot.

Kína vigyázó szemei mellett

Mun Dzseinnek kulcsfontosságú szerepe volt a most zajló folyamatokban, de a három országon kívül is több világpolitikai szereplő a többieknél is nagyobb figyelemmel kíséri a Trump–Kim-csúcs minden rezdülését. Kína az ENSZ Biztonsági Tanácsában támogatta eddig Trump szankcióit és korlátozásait, amiknek nem kis szerepük lehetett Észak-Korea tárgyalóasztalhoz kényszerítésében. Viszont a szankciók enyhítését is megpendítette már, miközben azt egyáltalán nem szeretné, ha a találkozó eredményeképpen Észak-Korea túlságosan közel kerülne az Egyesült Államokhoz, sokkal inkább a status quo – és Észak-Korea, mint ütközőállam – fennmaradásában érdekelt. Kína szerepének hangsúlyozását jól mutatta, hogy Kim kétszer is járt az elmúlt hónapokban Hszi Csin-ping kínai elnöknél, illetve Szingapúrba is látványosan egy Air China géppel érkezett meg. Ezzel Csoma szerint nemcsak Kína tudatta jelenlétét, hanem Kim Dzsongun is demonstrálta, hogy nincs egyedül, kvázi kínai védettséget is élvez.

A térségben szintén érdekelt Oroszország külügyminisztere, Szergej Lavrov is találkozott Kim Dzsongunnal Phenjanban, és meghívta az észak-koreai vezetőt Moszkvába, aki pedig meginvitálta Vlagyimir Putyin elnököt Észak-Koreába. Az egész folyamatot Japán is aggódva követi, Abe Sindzó miniszterelnök csütörtökön járt Trumpnál a Fehér Házban. Ők többek között attól tartanak, hogy ne olyan megállapodás szülessen a végén, ami ugyan papíron biztosítja, hogy Kim Dzsongun nem tudja fenyegetni ICBM-ekkel az Egyesült Államokat, de az egyezmény a Japánra veszélyt jelentő rövid- és közép hatótávolságú rakétákra már nem vonatkozna.

A történelmi eseményt élőben közvetítjük kedd hajnalban, kövesse majd velünk!