Kína megüzente: bárkit eltüntethetünk

Meng Hung-vej, az Interpol kínai nemzetiségű elnöke szeptember 20-án meglehetősen átlagos, ámde fárasztónak ígérkező hivatalos körútra indult el a szervezet lyoni központjából, melynek végén 25-én Stockholmból induló gépe Pekingben landolt. Azonban felesége, Grace a szokásos telefonhívás helyett csak egy rövid üzenetet kapott: "Várj a hívásomra!"; amit négy perc múlva hívás helyett egy kés ikonja követett a WhatsAppon. A kés láttán Grace-t baljós előérzet fogta el, ami az órák és napok elteltével csak fokozódott. Végül több mint egy hétnyi várakozás elteltével a nő a francia rendőrségen bejelentette, hogy férje eltűnt. 

Arról Meng Hung-vej eltűnésének bejelentésétől kezdve senkinek nem volt kétsége, hogy kik is tüntethették el az Interpol 64 éves elnökét: a kínai hatóságok.

Ugyanis Kínában a mezei bürokratáktól a Politbüro tagjaiig bárki eltűnhet pár hónapra, fél évre, hogy utána újból felbukkanva töredelmesen megvallja a Párt és a Nép ellen elkövetett bűneit (jobb esetben mulasztásait), majd pedig megkapja a maga büntetését. És ez nem egy rendkívüli esemény, hanem egy gyakorlat, ami több százezer párttag megvádolását és elítélését eredményezte 2012 novembere óta. És Hszi Csin-ping elnök valóban nem nagyzolt, amikor egy igazi kínai metaforával megígérte:

A tigriseket és a legyeket is elkapjuk.

Mert az antikorrupciós kampányok újabb meg újabb hullámai tényleg egyetlen réteget sem hagynak ki. Eleinte elsősorban a Hszi előtti klientúrra terjedtek ki a tisztogatások, utána jött a Hszi utáni második-harmadik legbefolyásosabb pártvezető, a biztonsági szolgálatokért felelős Csou Jung-kang letartóztatása, ami azért is volt szenzáció, mivel azt üzente:

És nem csak a helyi tanácsokat, a vezérkart vették elő, hanem 2018-ra már olyan civileket, mint a filmsztár Fan Bingbing, aki eltűnését követően a kötelező bűnbánó vallomással és egy 130 millió dolláros adópótlás ígéretével bukkant fel ismét.

Abban a szakértők véleménye megoszlik, hogy az összesen több mint félmillió párttagot érintő antikorrupciós tisztogatási hullámok (nyugalom, van még ott, ahonnan ők jöttek, a Pártnak ugyanis 86 millió tagja van) mennyiben szolgálnak tisztán hatalmi érdekeket, és mennyire szól a szembeötlő korrupt struktúrák megingatásáról.

Mivel egy államszocialista (bár fene tudja, mára inkább államkapitalista) rendszerben a korrupció elválaszthatatlan a rendszertől, ráadásul ahogy az Indexnek Salát Gergely sinológus pár éve az akkor már teljes erővel dübörgő antikorrupciós kampány kapcsán elmondta,

az egész kínai kapcsolati kultúra az ajándékozgatásokon, szívességeken alapul, és a korrupció meg a kapcsolatok rutinszerű megolajozása között nagyon elmosódott a határ.

De közben a Ferrarikkal száguldozó helyi tiborczistvánok az átlagkínaiaknak is csípik a szemét, ezért az országra a korrupció kiterjedtsége mellett a korrupció népszerűtlensége is ugyanúgy jellemző. Hszi számára az a legfontosabb, hogy lényegében bárki megfogható a korrupció vádjával, és akit erre hivatkozva tartóztatnak le, az kevés szimpátiára számíthat.

És még családtagjaik sem mernek szót emelni azért, ha valakit egyik napról a másikra lakásából, irodájából hurcolnak el, és a teljes elszigeteléstől és az őrjítő monotóniától kezdve az ürülékzabáltatásig mindent bevetnek azért, hogy néhány hónap múlva egy kerek beismerő vallomás kíséretében bukkanjon fel újra – a bíróság előtt.

Szóval a kiterjedt gyakorlat miatt mindenki arra gondolt, hogy Meng Hung-vej is a Kínai Kommunista Párt Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottságának vendégszeretetét élvezi. És a gyanú megalapozott volt, ugyanis miután az első sajtóértesüléseket követően az Interpol október 6-án a kínai hatóságokhoz fordult Meng hollétével kapcsolatban, a hatóságok közölték, hogy nyomozás folyik ellene. Ezzel egy időben az Interpolhoz megérkezett Meng lemondólevele is.

Az Interpolt láthatóan meglepte a lépés, de működését kevéssé zavarta, az elnök ugyanis nem lát el operatív feladatokat. Roppant tartózkodó - a szervezet felületeit ellepő felháborodott kommentelők szerint megalkuvó - módon reagált a történtekre; az igazgatótanács és annak elnöke nevében kibocsátott közleményben tudomásul vette lemondást, és leszögezte, hogy "a szervezet céljai változatlanok maradtak". A visszafogottság egyik oka az lehet, hogy Menget nem csak a nyomozóhatóságok nemzetközi koordinációjáért felelős szervezethez kötötte a lojalitás, hanem a kínai kormánynak is tagja (elvileg még mindig), méghozzá nem is akármilyen pozícióban: 2004 óta ő a közbiztonságért felelős miniszterhelyettes.

Meng letartóztatása nem volt egészen váratlan: áprilisban ugyanis kikerült a minisztériumi pártbizottságból, és a 2015-ben életfogytiglanra ítélt korábbi erős ember, Csou Jung-kang híveként ismerték, ami 2018 Kínájában nem egy jó ajánlólevél. De lehet, hogy Hsziék nem csak emiatt akarták eltávolítani, hanem azért is, mert

Mengnek ugyanis Peking nagyon is konkrét feladatot szabott: Azzal bízták meg, hogy az Interpol segítségével hozza haza azokat a korrupcióval vádolt személyeket és emberi jogi aktivistákat, akiknek sikerült külföldre szökni. Csakhogy Meng csak részleges sikereket tudott felmutatni: Ugyan több tucatnyi volt pártfunkcionáriust sikerült nemzetközi körözéssel a kínai igazságszolgáltatás kezére adni, olyan fontos személyek maradtak szabadlábon, mint Dolkun Iszá, a terrorizált ujgur kisebbség egyik aktivistája. Sőt, az Interpol komoly kritikákat kapott, amikor Iszá neve felkerült a szervezet vörös listájára. Egyes spekulációk szerint Hszi elégedetlen volt a Meng által mozgósított Interpol-erőforrásokkal, és emiatt döntött úgy hogy hűvösre teszi a miniszter-helyettest.

Mivel Mengről semmit nem tudni, ezért letartóztatásáról és annak üzenetértől csak spekulációk folynak. A nemzetközi sajtóban egyöntetű az a meggyőződés, hogy az Interpol-igazgató letartóztatása erőteljes üzenet Peking részéről a külföldnek. Hszi Csin-ping ugyanis a belpolitikában már felrúgott egy sor fontos, az elit folyamatos cseréjével, a belső ellensúlyokkal kapcsolatos kommunista tradíciót, bizonyos értelmezések szerint most egy nemzetközi szervezetbe beágyazott bürokrata megleckéztetésével ezt az egyeduralmát akarja érzékeltetni a világgal is – ebből a szempontból hasonló kommunikációs szerepe volt Fan Bingbing ideiglenes eltüntetésének is.

Könnyen lehet, hogy Meng is egy bűnbánó vallomással bukkan majd újra fel, de az biztos, hogy felesége nem nyugszik bele a kínai hatóságok húzásába. Annak ellenére, hogy a kommunista párton belüli leszámolások szigorúan a nyilvánosság kizárása mellett szoktak zajlani, a férjével két 7 éves gyereket nevelő Grace Meng a nemzetközi nyilvánosságba vetette a hitét, és napi rendszerességgel nyilatkozik vezető lapoknak, méghozzá a kameráknak háttal, aminek az identitása védelme szempontjából nincs sok értelme – hiszen Pekingnek mindenhol vannak szemei.

(Borítókép:  China Photos / Getty Images)