Rafael
19 °C
33 °C

Izrael: választás a koronavírus árnyékában

2020.03.02. 12:27 Módosítva: 2020.03.02. 12:42

Hárman voltak az Ószövetség pátriárkái, három a zsidó zarándokünnepek száma, és a nagy prófétáknak háromszor kellett megszólítaniuk Istent a csodatételhez.

Izraelben azonban valószínűleg a hétfői – azaz jelenleg is zajló – harmadik választás sem hoz csodát, nem oldja fel a 2018 óta fennálló politikai patthelyzetet, és nem változtat annyit az erőviszonyokon, hogy a koalíciós tárgyalásokon sikerüljön tető alá hozni egy minimum 61 fős kormánykoalíciót.

Hétfőn a mintegy 6 453 255 választópolgár tizenegy hónapon belül már harmadszor járulhat az urnákhoz, miután a képviselőház (kneszet) tagjainak a tavaly április kilencedikén megrendezett első, majd a szeptember tizenhetedikén megtartott második választás után sem sikerült kormányt alakítaniuk.

Nem véletlen,  hogy az eredetileg a Likud soraiból érkező Reuven Rivlin államelnök (ez a poszt Izraelben ugyanolyan pártpolitika felett állónak számít, mint Magyarországon – elvileg – a köztársasági elnöké) szavazatának leadását követően arról panaszkodott a jelen lévő újságíróknak, hogy

Nem érdemeljük meg ezt a soha véget nem érő instabilitást. Egy olyan kormányt érdemelnénk, mely értünk dolgozik.

Izraelt a kormánykoalíció 2018 végén történt felbomlása óta ügyvezető kormány vezeti, és bár az ország nem bénult meg a politikai válságtól – sokan Belgium példájára hivatkoznak, hogy stabil kormány nélkül is lehet sikeres egy ország –, Izraelben mégis fontos személyi döntéseket kellett elnapolni, és elhúzódik az egyre sürgetőbb egészségügyi- és oktatási reform is.

Befagyott a legsikeresebb közel-keleti demokráciapatthelyzet, ami rettentően leegyszerűsítve arra vezethető vissza, hogy az izraeli társadalom sokszínűsége és az arányos választási rendszer kombinációja miatt rendszeresen 8-9 párt kerül a kneszetbe. És miközben ezek a pártok a Zsidó Állam első húsz választása után mindig meg tudtak állapodni valamilyen kormánykonfigurációban, addig a politikai polarizációnak és a korábbi királycsináló vallásos pártok jobboldalon ragadásának köszönhetően a rendszer befagyott.

A Benjámin Netanjáhu miniszterelnök vezette Likud és a Benni Ganc volt vezérkari főnök vezette jobbközép-centrista Kék-Fehér körül kikristályosodó két nagy tömb együtt is csak a mandátumok nagyjából 70 százalékát fedi le, rajtuk kívül vannak képviselői a vallásos szélsőjobboldalnak, a szekuláris szélsőjobboldalnak, az ökobaloldalnak és az arab kisebbségnek is. Ez utóbbiak hiába adják a kneszet harmadik frakcióját (és hiába számíthatnak most is 13-14 mandátumra), mindkét pártvezető kizárta az arab Közös Listával való koalícióalkotást.

Ennek ellenére Netanjáhu retorikájának a korábbi kampányokhoz hasonlóan most is meghatározó részét képezte a „jönnek az arabok” fenyegetése. Ráadásul még a zsidó pártok között is óriási ellentétek feszülnek: a szekuláris nacionalisták nem tudnak kiegyezni a vallásosokkal, és 2018 óta néhány mandátum birtokában is folyamatosan meg tudják torpedózni a kormányalakítást.

Ennek ellenére a politikai patthelyzetet mutatja, hogy a közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a Likudnak sikerült kiegyenlíteni csekély hátrányát a Kék-Fehérrel szemben, de jelentős elmozdulások nem várhatók a 8, mandátumra esélyes pártnál; így elsősorban a koalíciós tárgyalásokon kell valamilyen újdonsággal előrukkolni.

Ez a felismerés a Kék-Fehér politikáján is látszik. A formáció 2018-ban egyfajta antikorrupciós, Netanjáhu-ellenes választási koalícióként lépett színre, de mára egyértelművé vált az a vonal, hogy a nacionalista témákban – például az 1967-ben megszállt palesztin területeken létesített zsidó telepek annektálásában – igyekszik felvenni a versenyt a Likuddal. Elemzők szerint Benni Ganc arra játszik, hogy a Likud, vagy legalább néhány képviselője előbb-utóbb megunja a patthelyzetet, és belép egy Netanjáhu kihagyásával alakítandó jobboldali kormányba.

A kampány legfontosabb témája most is Benjámin Netanjáhu volt.

A miniszterelnök személye ugyanolyan megosztónak számít Izraelben, mint Magyarországon az izraeli kollégájához politikai módszereit tekintve rendkívül hasonlító Orbán Viktoré. Sőt, még megosztóbb, ugyanis Netanjáhura a választás után bírósági tárgyalás vár, miután novemberben sokéves nyomozást követően három korrupciós ügyben is vádakat emelt ellene az ügyészség.

Kampány a koronavírus idején

A koronavírus természetesen a választásra is rányomja a bélyegét, a hatóságok rendkívüli óvintézkedései mellett azonban minden további nélkül leadhatja szavazatát a kéthetes házi karanténban élő 5630 választó is. Izraelben a hivatalos szervek nagy erőfeszítéseket tettek azért, nehogy a koronavírus miatti aggodalom választók tömegeit riassza el a voksolástól. És bár az egészségügyi minisztérium, a miniszterelnök és az összes pártvezető leszögezte, hogy a választásban semmilyen egészségügyi kockázat nem rejlik, a Kék-Fehér azzal vádolta a Likudot, hogy a kormánypárt közösségi médiáért felelős – és korábban már többször is álhírterjesztésen kapott – operátorai

tudatosan terjesztenek a koronavírus felbukkanásáról szóló álhíreket, hogy egyes ellenzéki bástyának számító településeken otthon tartsák az embereket.