Magdolna, Léna
9 °C
20 °C
Index - In English In English Eng

A járvány drámai személyes történetei

clk alap
2020.04.07. 21:29
Ha megismerjük az arcokat, neveket, sztorikat a statisztikák mögött, akkor sokkal könnyebben átérezhetjük, mi is zajlik most körülöttünk. Összegyűjtöttük a világsajtóban keringő, kiemelkedően tragikus, vagy épp felemelő személyes történeteket a koronavírus-járványról. Figyelem: ezekről az esetekről azért ír a sajtó, mert az átlagostól eltérnek, vagy mert az érintettek részletesen beszélnek róla. A statisztikákat arról, hogy kikre és mennyire veszélyes a vírus, itt érdemes nézegetni. Nem mellesleg a történeteket olvasva rádöbbenünk arra is, milyen keveset tudunk a magyar gyógyultak és elhunytak, a megfertőződött orvosok és nővérek személyes történeteiről.

A fiatal, krónikus betegség nélküli áldozatok

Noha előbb kínai, majd olasz orvosok is figyelmeztettek, hogy a koronavírus minden korosztályt fenyeget, és ugye a híres hobbifutó 1-es olasz beteg is csak 38 éves,  Európa, vagy mondjuk inkább úgy, hogy a nyugati világ közvéleménye március vége felé döbbent rá igazán, hogy nem feltétlenül csak beteg idős emberek eshetnek áldozatul, hanem addig egészséges fiatalok is.

Akkor, március 25-én lett ugyanis hír abból, hogy egy 21 éves brit nő, Chloe Middleton úgy halt meg, hogy nem volt ismert betegsége. Napokig emlegették őt úgy, mint a járvány legfiatalabb, amúgy egészséges áldozata. A családja azt közölte a halála után, hogy ideje komolyan venni a betegséget, és otthon maradni.

Aztán sorra érkeztek a hasonló hírek. Pár nappal később derült ki, hogy egy 16 éves francia lány, Julie Alliot halt meg Párizsban. Az édesanyja, Sabine azt mondta az AFP-nek, hogy elviselhetetlen a fájdalma. A lány betegsége enyhe köhögéssel kezdődött, de pár nap után úgy érezte, nem kap levegőt. Elment a háziorvosához, másnap már kórházba került, több vizsgálatot is elvégeztek rajta, de pár nap múlva elhunyt.

Március utolsó napjára két tragikus hír is jutott. Nagy-Britanniában egy 13 éves londoni fiú lett úgy áldozat, hogy nem volt ismert betegsége. Ismail Mohamed Abdulwahab halála után az ő családja is közleményt adott ki, hogy felhívják a figyelmet a kormányzat által hozott elővigyázatossági szabályok fontosságára. „Kérjük, tegyenek meg mindent, amivel biztosítható, hogy betartsuk a fizikai távolságtartást, azt, hogy maradjunk otthon, amennyit csak tudunk, ezáltal védjük az egészségügyet és életeket mentsünk.” A gyermek temetését is maszkokban tartották, a megemlékezők egymástól méterekre álltak. Több családtag el sem tudott menni a temetésre, mert a fiatal testvérein is kijöttek a tünetek.

Ugyanaznap Belgiumban egy 12 éves lány halt meg. Neki sem volt ismert betegsége a vírus előtt. A halálát bejelentő sajtótájékoztatón azt mondta a szóvivő, hogy „ez egy érzelmileg nehéz pillanat, mert gyermeket érint, és felzaklatta az orvosi és tudományos társadalmat is”. Egy másik szóvivő azt mondta, a gyereknek három nappal a pozitív teszt után rohamosan romlani kezdett az állapota, de ennél többet nem árultak el a háttérről.

Ekkorra már Amerikának is kijutott a hasonló tragédiákból. Ben Luderer egy 30 éves baseballedző volt New Jersey-ben. A feleségét március közepén diagnosztizálták a vírussal, a férfi pár nappal később lett beteg. Annyira rosszul lett, hogy kórházba ment, ott oxigént és gyógyszereket kapott, de hazaküldték. Pár napra rá olyan gyenge volt már, hogy az ágyból sem tudott felkelni. A saját ágyában halt meg, a felesége nem tudott segíteni neki.

A környezetében mindenki arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiataloknak is komolyan kell venni a vírust.

Conrad Buchanan DJ volt Floridában, nem volt semmilyen krónikus betegsége. Március 14-én kezdte érezni magán a tipikus tüneteket, 22-én már olyan rosszul volt, hogy a felesége kórházba vitte. Intubálni kellett, a felesége már nem látta őt többé, a férfi a kórházban meghalt. A neje, csakúgy mint a többi elhunyt családja, azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy komoly dolog a koronavírus, nem csak beteg időseket érint.

A reménykeltő gyógyulások

De nemcsak tragédiát hoz egy ilyen járvány, hanem szívet melengető felépüléseket is. Genovában egy 102 éves nő, Italica Grondona gyógyult meg a vírusból, miután több mint 20 napot volt kórházban. „Hegylakónak neveztük el őt”, mondta a kezelőorvosa, Vera Sicbaldi, a halhatatlanságra utalva. Azt is mondta, hogy a nő esete reménnyel töltheti el a járvánnyal szembenéző időseket. Olaszországban a regisztráltan koronavírusban elhunytak átlagéletkora ugyanis 78 év volt akkor, amikor a hölgy meggyógyult, március 27-én. Grondonának alig voltak tünetei, és kezelni sem kellett különösebben. Az orvosok azt mondták, tanulmányozni fogják az esetét, ami azért is érdekes szakmailag, mert a nő a spanyolnátha idején, 1918/19-ben már élt.

A férfiak előtt is van pozitív példa, olasz is. Riminiben egy 101 éves férfi gyűrte le a kórt. A sajtóban P. úrként emlegetett férfi 1919-ben született, ő is élt tehát már az 500 millió embert megfertőző spanyolnátha idején. Gloria Lisi, Rimini polgármester-helyettese azt mondta,

a férfi megmutatta, hogy még 101 évesen sincs megírva a sorsunk.

Egy oregoni veteránotthonban 16-an fertőződtek meg, ketten nem élték túl, egy ember még mindig beteg, de 13 idős exkatonán nem fogott ki a vírus, ők már fel is gyógyultak. Egyikük, a II. világháborús veterán William Lapschies épp most lett 104 éves. Még március elején diagnosztizálták, a férfi orvosai a maláriára használatos hidroxiklorokint is kipróbálták rajta. Szerencséjére végül nem kellett lélegeztetőgépre tenni őt, utólag már azt mondják az orvosai, hogy a COVID-19 egy enyhe változatát kapta el. Amikor a férfit megkérdezték a születésnapján, hogy hogy van, azt mondta, „elég jól. Megcsináltam”. Aki angolul akar még róla olvasni, itt és itt is megteheti.

Másutt a világon is vannak gyógyult idősek: Dél-Koreában  egy 97 éves nő élte túl a vírust, Iránban egy 103 éves, Hollandiában egy 101 éves nő , és Kínában is volt 100 évesnél idősebb gyógyult.

Még a felépüléseknél maradva, Amerika a 12 éves Emmáért izgulhatott napokig. Az atlantai lányt március 15-én, vasárnap diagnosztizálták tüdőgyulladással, rákövetkező pénteken lett pozitív a koronavírus-tesztje. Szombaton már lélegeztetőgépen volt. Nem volt krónikus betegsége, nem utazott a rosszulléte előtt sehová, senki nem tudta, hogy kitől kaphatta el a vírust. A családja, csakúgy, mint minden más érintett gyermek családja, azt mondta, meg kell értenünk, hogy a fiatalokat is támadja a vírus.

Pár nappal később a CNN már azt írta, hogy „miután az életéért küzdött, már javul a lány állapota”. Az unokatestvére azt nyilatkozta, hogy a lányt fel lehetett kelteni az altatásból, és reagál a szüleire, a tüdőröntgene is javult.

Az ABC hosszú összeállításban számolt be két olyan család történetéről, amelyben valaki viszonylag fiatalon súlyos beteg lett a vírustól. Az egyik beteg Titou Phommachanh volt, aki intenzív osztályra került, és nem tudott önállóan lélegezni. Azt mondta, a három lányára gondolt minden egyes nap, minden nap egy harc volt, hogy haza tudjon menni hozzájuk. „Az utolsó emlékem, hogy hazajöttünk New Yorkból március elsején, aztán az egész hónap kiesett”, mondta.

Negyedikén érezte magát betegnek először, amikor a Hiltonban dolgozott étkeztetési főnökként. Pár nap múlva már kórházba került, 24 órával azután pedig lélegeztetőgépre kellett tenni. A személyzet mindig kihangosította neki a felesége hívását, így a nő minden este jó éjt tudott kívánni, még ha senki nem tudta, hogy hallja-e őt a férfi. Titou azt mondja, ő nem emlékszik erre.

Az állapota kicsit javult, de megint romlásnak indult, amikor az ebolára használt remdesivir gyógyszerrel próbálkoztak nála. Ekkor napokon át azt hitte a felesége, hogy nem éli túl a férfi. Két hétig volt élet-halál között. Közben az egyik gyerekük is megfertőződött, de lázzal megúszta. A férfi azt mondta, a legijesztőbb pillanat az volt neki, amikor a kórházban felébredt, és semmi és senki nem volt neki ismerős.

A másik történet, amit az ABC írt meg, Taylor Youngé és családjáé. A 26 éves, egészséges légikisérő férfi is enyhe lázzal indított, az orvosok otthoni karantént javasoltak neki. Másnap bement tesztelni magát egy kaliforniai kórházba, de akkor már olyan állapotban volt, hogy beutalták, és egy napon belül intenzívre került. Az oxigénszintje zuhant, légzőmaszkot kapott, ami miatt pánikrohamai lettek. A családját nem engedték oda hozzá, videókonferencián tudtak beszélni.

A fiatal férfi szervezete annyira elfáradt, hogy lélegeztetőgépre kellett tenni. Ez a családját azért viselte meg nagyon, mert a nagyapja egy nyitott szívműtét után került egykor lélegeztetőgépre, és nem élte túl, ráadásul látták rajta a szenvedést, amit egy ilyen beavatkozás okoz. Young ekkor már nem tudott kommunikálni a családjával, de neki is az ágya mellé tették a nővérek a telefont.

Végül 12 nap lélegeztetés után tudott magától is levegőt venni, levették a gépről, és tudott egyet telefonálni a családjával, azóta gyógyul.

Amikor egy családban több áldozat van

Előfordul, hogy nem azért tragikus a halál, mert váratlanul jön, hanem azért, mert egy családból többeket elragad. 

A Washington állambéli Vancouver városban élt a 86 éves Merle és a 85 éves Delores „Dee” Tofte. 52 éve voltak házasok, öt gyermekük, hat unokájuk, öt dédunokájuk született. Március 16-án pár órányi különbséggel hunytak el koronavírus miatti komplikációkban. Nem éltek együtt, mert a parkinsonos nő egy idősek otthonában lakott. Ő március 7-én lett rosszul, rögtön kórházba vitték. A férfi 4 napra rá lett lázas, és kezdett köhögni, őt is bevitték. Külön emeletre kerültek. 13-án jött a pozitív teszt, utána pár nap alatt romlott le annyira az állapotuk, hogy mindketten rövid időn belül belehaltak a vírusba. A kórház segített abban, hogy a család FaceTime-on köszönjön el tőlük, az unokák énekeltek nekik az utolsó percekben. A mai napig nem tudja a család, hogy honnan kapták el az idősek a vírust, mert nem mozdultak ki soha, illetve a férfi csak a nőt látogatta. 

Connecticut államban, Norwalk városban két nap különbséggel halt meg egy pár két tagja, akik 40 éve voltak házasok. A 73 éves Gilbert Baker és a 75 éves Barbara Baker családjában először a középkorú gyerekük érezte a tüneteket, március 23-án. Három napra rá a szülei is megbetegedtek. Olyan gyorsan ment fel a lázuk, hogy mentőt hívtak, amely bevitte őket a kórházba. Ekkor látták a gyerekek utoljára a szüleiket személyesen. 29-én, vasárnap videókonferencián nézhették meg a lélegeztetőgépen lévő szülőket, másnap meghalt a férfi, két napra rá a nő.

Stuart Baker és Adrian Baker 51 éve voltak házasok, Floridában laktak, nem volt egyiküknek sem súlyos betegsége. Március közepén lettek rosszul, az orvos először hazaküldte őket pihenni. Nem lettek jobban, kórházba mentek, de onnan is hazaküldték őket. Ekkor még nem volt világszintű lezárás, senki sem hitte, hogy komoly a dolog, nyilatkozta a fiuk, Buddy Baker. Nem javult az állapotuk, a lázas férfit benntartották a kórházban, a láztalan nőt nem. Ekkor még mindig optimisták voltak, telefonon beszéltek a férfivel, de 48 óra múlva intenzívre kellett őt vinni. Aztán jött a hír a kórházból, hogy pozitív lett a tesztje. A még mindig láztalan feleségét elővigyázatosságból bevitték a kórházba, hogy nézzenek rá az orvosok.

45 perc múlva kiderült, hogy nagyon alacsony a véroxigénje, nincs sok esélye a túlélésre.

Ahogy az idős pár szervei kezdtek leállni, hospice-ba vitték őket, ugyanabba a szobába fektették őket, és levették őket a lélegeztetőgépről. Múlt szombaton, 6 perc különbséggel haltak meg. 74 és 72 évesek voltak.

Hasonló történet a Mississippi államban lévő Long Beach-i Jerry és Frances Williamsoné. Mindketten 72 évesen, április 1-én haltak meg egymás kezét fogva. 50 éve voltak házasok. Izraelben is volt hasonló történet, ott egy hét különbséggel hunytak el a pár tagjai.

New Jersey-ben pedig egy család négy tagja halt meg. A 73 éves Grace Fusco és hat felnőtt gyereke lett beteg egy családi összejövetel után. Grace és három gyereke nem élte túl

Akik a gyógyításért az életüket adták

A vírusnak leginkább kitett csoport egyértelműen az orvosoké és nővéreké, ők napról napra fertőzötteket kezelnek, fertőzött területeken mozognak, ami még tökéletesnek tűnő védelem mellett sem kockázatmentes, nemhogy rendes felszerelés nélkül. 

A codognói kórházban dolgozó Marcello Natali 57 évesen halt meg koronavírus okozta kétoldali tüdőgyulladásban, miután többször is felhívta a nyilvánosság figyelmét arra, hogy készlethiány miatt kesztyű nélkül kénytelenek gyógyítani. „Nem voltunk felkészülve a koronavírusra. Az antibiotikumkorszak orvosaiként abban nőttünk fel, hogy egy mindenre jó pirula elég lesz.”

Olaszországban egyébként már a 100-hoz közelít a járványban meghalt orvosok száma, a helyi orvosszövetség pontos nyilvántartást vezet róluk. Az első halott Roberto Stella volt, akit a kollégái egyenesen hősnek neveznek. Azt mondták róla, hogy az utolsó szavai azok voltak, hogy „azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk és harcoljunk”. Mielőtt beteg lett, azt mondta a kórházban, hogy „kifogytunk a maszkokból. De nem állunk meg. Legyünk óvatosak, és folytassuk”.

Franciaországban a 68 éves Jean-Jacques Razafindranazy volt az első áldozat. Nyugdíjból tért vissza a kollégáit segíteni Compiègne-ben, az első francia gócpontban. Március elején betegedett meg, amikor még nem vették különösebben komolyan a védőfelszereléseket. A fia szerint apja egy hős, aki feláldozta magát másokért.

A briteknél is elhunyt egy 68 éves, a nyugdíjból visszatérő vezető orvos, egykori kórházi orvosigazgató, Alfa Saadu, miután – bár nem az első vonalban gyógyított –, koronavírusos lett. De náluk nem ő volt az első, hanem egy március 29-én, 55 évesen elhunyt fül-orr-gégész, Amged El-Hawrani, legalábbis azok közül az orvosok közül, akik a frontvonalban igyekeztek gyógyítani a betegeket.

De a brit sajtót figyelve feltűnhet, hogy a nővérek is legalább ugyanakkora figyelmet kapnak, mint az orvosok, sorra számolnak be az ő halálukról is: a 39 éves Aimee O'Rourke-éról, a 36 éves Areema Nasreenéról, vagy a 68 évesen elhunyt Liz Glanisteréről.

Hogy miért hal bele egy egészséges fiatal, vagy legfeljebb középkorú ember abba, amit közben egy 104 éves veterán túlél, az nemcsak a közvéleményt, hanem az orvosokat is foglalkoztatja. Most épp egy ACE2 nevű génre tippelnek, de az immunrendszerek különbsége is lehet az ok, vagy épp az, hogy valaki nagyobb mennyiségű vírust nyel be, mint mások. De egyelőre az orvosok is tanácstalanok.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / index)

Durva influenza vagy veszélyes világjárvány?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport