Malvin
11 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Putyin totálisan magára szabta az alkotmányt

2020-07-01T090304Z 659209326 RC29KH9IIG9O RTRMADP 3 RUSSIA-PUTIN
2020.07.01. 20:26
Megszavazta Oroszország az alkotmánymódosítást, amely alapján Vlagyimir Putyin két újabb elnöki ciklusra jelentkezhet be 2024-től. A koronavírus miatt ezúttal már napok óta lehetett szavazni, de a szokásis szavazóhelyiségekben szerdán zárult le a szavazás a 145 milliós országban. Putyin ugyan nyert, és nehezen fokozható, de még erősebb lesz, mégsem dőlhet hátra a koronavírustól legyengített gazdaság gondjai miatt. Egy utalás mégis van rá, hogy gondol az elnökség utáni életre: még jobban körbebástyázták a leköszönő elnökök mentelmi jogát.

„Mindig is azt vallottam, hogy Vlagyimir Putyint örökös elnökké kell választani” - a csecsen elnök lényegében össze is foglalta, miről szól a július 1-jén lezárult népszavazás Oroszország alkotmányának módosításáról, amelyet a Ria Novosztyi  adatai szerint

a szavazatok 80 százalékos feldolgozottságánál a lakosság 77,74 százaléka támogatott.

 

Természetesen a kötelező formának megfelelően a Kreml reagált Ramzan Kadirov nyilatkozatára, amely szerint az alkotmány továbbra sem teszi lehetővé senki számára, hogy örökös elnök legyen. Mindenesetre Kadirovnak igaza van: a 47 évesen hatalomra került elnöknek az alkotmánymódosítással megvan a jogi lehetősége arra, hogy 84 éves koráig, 2036-ig maradjon  Oroszország elnöke.

A részvételi arány 65 százalékos volt. A háromnegyed körüli támogatottság alig egy-két százalékpontot változott az első eredmények óta, bár voltak régiók - Kamcsatka, magadan, Habarovszk - ahol az átlag alatt, 61-63 százalék volt módosítást megszavazók aránya. Moszkvában is kisebb volt ez a mutató, 62,3 százalék.

Az ellenzéki exit poll egészen más számokat mutat: a Nyílt Oroszország által indított Nem! kampány adatai szerint Moszkvában és Szentpéterváron is kisebbségben maradt Putyin: előbbiben 47, utóbbiban csak 38 százalék támogatta a módosítást - írta a Kommerszant. A 4-6 ezer ember megkérdezésén alapuló exit-poll kiértékelését azonban megnehezíti, hogy ez csak a helyszínen szavazókat foglalja magába, ám június 25 óta több módon, Moszkvában interneten is lehetett szavazni. Befolyásolhatja az adatokat az is, hogy az Kremllel kritikus szervezet exit polljában az ellenzéki beállítottságúak nagyobb arányban vehetnek részt. A szavazás részben újszerű lebonyolítása azonban vethet fel kétségeket az ellenőrizhetőséget illetően. 

A szigorítás kiskaput ad Putyinnak

Az elfogadott módosítás látszólag bezár egy korábbi kiskaput, amit Vlagyimir Putyin két négyéves elnöki ciklus után, 2008 és 2012 között egyszer már kihasznált. Az eddigi alkotmány ugyanis csak annyit mondott ki, hogy senki nem lehet két elnöki ciklus után folyamatosan tovább elnök. A folyamatosan szó miatt jött a képbe átmeneti elnökként Dmitrij Medvegyev, aki után 2012-ben Putyin a törvény betűjét betartva újabb két ciklusra kapott lehetőséget. Ráadásul már nem kétszer négy, hanem kétszer hat évre, miután Medvegyev egyik első intézkedéseként alkotmánymódosítást kezdeményezett az elnöki ciklus hat és a parlamenti ciklus öt évre emeléséről.

  • Mi lett más az új alkotmányban?
  • Miért kellett Putyinnak a módosítás?
  • Hogyan hatott az elnök megítélésére a koronavírus?
  • Mihez kezd az új alkotmánnyal 2024 után?

Nos, a szerdán megszavazott módosítás ezt a kiskaput bezárta: innentől eleve legfeljebb két ciklusig lehet valaki elnök, megszakítás után sem térhet vissza harmadikra. Csakhogy azt is kimondták, hogy az új alkotmány életbelépésével mindenkinek azonos lehetőségekkel kell indulnia, azaz az eddigi ciklusok nem számítanak, aminek logikusan egyetlen haszonélvezője Vlagyimir Putyin, aki első kétszer hat éve után most egy második kétszer hat évre is jogosulttá vált, amennyiben indul és megválasztják. Azt már korábban jelezte, hogy akár kész indulni is a 2024-ben esedékes elnökválasztáson.

Nagyon erős Putyin igen, melegházasság nem

Az orosz alkotmánymódosítás 46 paragrafust érintett, ezeknek csak egyike az a pont, amely alapján Putyin újabb két elnöki ciklusért indulhat még el. Kézenfekvően ez volt a legfontosabb a Kremlnek, ám ilyen egyértelmű népszerűségi népszavazást kockázatos lett volna elindítani, különösen akkor, amikor az egyébként is lassuló gazdasági növekedést végképp lenullázta a járvány és az elnök népszerűsége is húsz éves mélypontra került.

A Kreml abban bízhatott, hogy a többi módosítás elég ahhoz, hogy a biztos többség meglegyen. Ennek megfelelően az alkotmány kimondja, hogy

  • a házasság csak férfi és nő között lehetséges,
  • szó van benne istenhitről, fontos eszmékről,
  • történelmi igazságról – ez elsősorban a II. világháború eredményeinek szól, hogy abban megváltoztathatatlan legyen a a kétségtelenül nagy áldozatokat elszenvedő Szovjetunió pozitív szerepe a győztesek oldalán, megakadályozva, hogy felvessék a Molotov-Ribbentrop-paktum szerepét, amely az utolsó lépés volt, mielőtt Németország belevágott a háborúba
  • Emellett azonban tovább nő az elnök mozgástere: korábban, ha az elnök által javasolt kormányfőt a parlament háromszor elutasította, úgy a törvényhozást fel kell oszlatni, új választásokat kell kiírni. A módosítással az elnöknek nincs ilyen kötelezettsége.
  • Ezentúl az elnök nem csak az egész kormányt, de külön csak a kormányfőt is elmozdíthatja

Eddig az alkotmány kimondta, hogy a végrehajtói hatalom a kormány. Most azt mondja ki, hogy a végrehajtó hatalom a kormányé az elnök vezetése alatt.

  • Komoly változás az is, hogy a legfőbb ügyészt eddig a felsőház - a Szövetségi Tanács - helyzete hivatalba és tehette le, most azonban ehhez csak az elnök kell, aki csupán tanácskozik előtte a felsőházzal.
  • A Legfelsőbb Bíróság és az alkotmánybíróság bíráit is a felsőház választotta meg - az elnök javaslatára -, a leváltásokról pedig csak maguk a bírák dönthettek. Ezentúl mindkét esetben az elnök önállóan dönthet.
  • Az így legyengített felsőház összetételébe is több beleszólása lesz az elnöknek: eddig legfeljebb 17 szenátort küldhetett, ezentúl 30-at, ebből hetet élethossziglan.

- foglalta össze a legfontosabb változtatásokat a Newsru.com.

Arra is gondolt az alkotmány, mi lesz, ha egyszer mégis volt elnök lenne Putyinból: eszerint mentelmi jogot kap, amitől megfosztani épp olyan nehéz lenne, mint elmonzdítani bizalmatlanági indítvánnyal a mindenkori elnököt. 

Ember van, rendszer nincs

Biztosat ugyan nem lehet mondani Putyin terveiről - ez valójában az egész kezdeményezés lényege, azt azonban megerősíteni látszik, hogy nagyon nehezen lehet belőle nyugdíjazott vezető. Ez persze a Szovjetunióban sem volt másként, két kivétel van csak: az egyik megpuccsolt Nyikita Hruscsov, aki után 18 évre jött Leonyid Brezsnyev, a másik Mihail Gorbacsov, aki alatt viszont meg is szűnt az egykori szuperhatalom.

Igaz, Borisz Jelcint még sikerült életében lecserélni Putyinra - ez is egy bizonytalanságokkal teli, kulsszák mögötti alkudozás eredménye volt, amelynek végén a nyilvánosság számára váratlanul Jelcin néhány hónappal második mandátuma lejárta előtt 1999 utolsó napján lemondott, átadva helyét a néhány hónappal korábban kormányfővé tett Putyinnak, aki 2000 márciusában - már ideiglenes elnökként - meg is nyerte a választást.

Az utódlás kérdése mindig is komoly fejtörést okozott a szovjet és a posztszovjet vezetésnek, nincs ez másként Putyinnal sem. Persze lehet személyes sikerként tekinteni arra, hogy valaki 20 éven át az állam élén marad - az oroszoknál az elmúlt száz évben ennél tovább csak Sztálinnak sikerült - valójában az a szuverén demokráciát hirdető politika kudarca is: azt üzeni, hogy nincsenek saját jogon, önálló súllyal rendelkező intézmények, a hatalom struktúrája - a Kremltől a parlamenten át a lojális bíróságokig - kizárólag az elnök személyén áll vagy bukik. Nincs tehát átadható rendszer, és nincsenek garanciák sem, amelyek alapján a hatalom birtokosa nyugodtan távozhatna a hatalomból.

Próbálkozni szabad

Van, aki szerint 2008-ban Medvegyevvel Putyin valóban esélyt adott a hatalom átadásának, de nem jött be. a jóindulatú értelmezést árnyalja, hogy Putyin ekkor a kormányfői székbe ült, de facto magával vitte a hatalom egy részét is, például minden további nélkül megnyilatkozott olyan külpolitikai kérdésekben, amelyekben egyébként csak az elnök szava számít.

Putyin és Medvegyev 2019 decemberében a Kremlben
Putyin és Medvegyev 2019 decemberében a Kremlben
Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images Hungary

Hogy mennyire volt eleve eldöntött kérdés a 2012-es visszatérés, az ma már mellékes. Ahogy zárójelbe került az újraválasztása előtti tüntetési hullám, amely már a kétes tisztaságúnak tartott, az Egységes Oroszország (JeR) győzelmét hozó parlamenti választásokon megindult.

A második próbálkozást sok elemző az újabb elnöki ciklus elején, 2018-ban várta. Putyin kormányalakításában azonban nem volt jele annak, hogy változtatna. A számára jól bevált Medvegyev lett a kormányfő és a miniszterek között sem jött meglepetés.

A meglepetés 2020 januárjában jött: Putyin formálisnak ígérkező évi rendes beszédében váratlanul mégis a hatalmi struktúra megújításáról, a parlament erősítéséről szólt, váratlanul mégis a Putyin utáni idők előkészítésének jeleként. A beszéd után hirtelen - több kormánytag számára tényleg váratlanul - az egész Medvegyev-kormány lemondott, és másnap már a parlament meg is szavazta az új kormányfőt, az addig tíz éven át az adóhatóságot vezető Mihail Misusztyin személyében.

Ekkor mindenki arról kezdett beszélni, hogy Putyin mégis belekezd a hatalom átadásába, az orosz politikai szlengben a tranzitba.

Ha tudják mit akarsz, azt nem akarhatod

Az elemzők ekkor arról írtak, hogy Misusztyin több, mint egy súlytalan figura, a kormányban is szép számmal kerültek emberei, különben is jó vezető, aki az adóhatóság digitális átállását is jól menedzselte, amúgy is ez az állam által hangoztatott modernizációs irány, ráadásul 14 évvel fiatalabb is Putyinnnál, így komolyan számolni kell vele 2024-ben.

Az ilyesfajta bizonyosság azonban sosem tesz jót a mindenkori vezetőnek, Putyin gyorsan le is hűtötte a kedélyeket és március 10-én jelezte kész indulni a választáson, ha az alkotmánybíróság erre áldását adja - amiről tudni lehetett, hogy ez csupán formaság, az is lett.

Az elnök a parlament ülésén megjelenve közölte bizonyos benne, hogy „jönnek még újabb demokratikus változások Oroszországban”, és lesz idő, amikor a hatalom „nem kötődik majd ennyire egyetlen személyhez”, mint most. 

De ez még odébb van, nyugtatta meg a hallgatóságot az elnök. 

Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az erős elnöki hatalom országunkban teljességgel nélkülözhetetlen. A mai gazdaság és egyéb helyzet újra és újra erre figyelmeztet bennünket. Erre a hatalomra mindenekelőtt a stabilitás miatt van szükség. Létezik a parlamenti demokrácia, de jelenleg ez nekünk nem megfelelő”  

 - idézte akkoriban Putyint a Kommerszant. 

Pedig januárban még azt mondta egy veterán javaslatára válaszolva, hogy

Nagyon zavaró lenne visszatérni a nyolcvanas évekbe, amikor is az állam vezetői sorban egymás után életük végéig hatalmon maradtak.

Márpedig egyelőre úgy néz ki, Putyinnak sincsen jobb receptje.

A koronavírus közbeszólt

Igaz, a gazdaságra sincs, Putyin első tíz éves ciklusa az olajár megsokszorozódásán alapult, ezzel azonban a bevételek éppúgy a nyersanyagkivitelre - az olaj mellett a földgázra - épültek, mint korábban - csak Jelcinnek és előtte már Gorbacsovnak is be kellett érnie a későbbi árak töredékével. 

Amint estek az árak, az orosz gazdaság gyarapodása is megállt - bár kétségtelen, hogy elég pénztartalékot hamozott fel - mellesleg elég stabilan liberális gazdaságpolitikusaira támaszkodva, hogy a legszűkösebb időket átvészelje -, a korábban ígért növekedés azonban nem volt tartható.

Közben Oroszország politikailag el is szigetelődött - igaz, a folyamatot túlzás lenne kizárólag Moszkva nyakába varrni, a Kreml nem minden alap nélkül érezhette azt, hogy geopolitikai hatókörét egyre inkább szűkíti a NATO és az EU bővítése -, a konfliktus előbb Grúziánál, majd Ukrajnánál csúcsosodott ki, ami területi fegyveres konfliktusba, dél-oszét, abház államok elismerésébe, kelet-ukrajnai szakadárok támogatásába és a Krím annexiójába torkollt, amely után Oroszországra már nem tekint partnerként a nyugat.

Ez a kisebbik baja a Kremlnek, a nagyobbik, hogy a gazdaság növekedése is csak időleges volt, a demográfiai növekedés pedig minimális, még ha sokkal kedvezőbb is, mint a 90-es évek mélypontján.

Így elkerülhetetlen volt a nyugdíjreform, márpedig a nyugdíjkorhatás emelése rendkívül népszerűtlen - noha elkerülhetetlen -, kezdeményezés volt, ami ellen a tömeges tüntetéseknek csak az állt útjába, hogy 2018-ban Oroszország adott otthont a futball-vb-nek, így a tömegtüntetéseket betiltották.

Januárban nyugvóponton volt a világ, ideális volt a hatalmi sakkjátszma újabb lépéseinek megtételére, ám a koronavírus keresztülhúzta a számításokat. Az energiahordozók ára ismét a földbe állt, majd a kezdeti, sikeresnek tűnő hozzáállás után kiderült, hogy magának a járványnak sem sikerült gátat szabni, így Oroszország is komoly korlátozásokra kényszerült, tovább rontva a gazdasági kilátásokat. (De legalább nem bagatellizálta el a járványt az orosz vezetés, mint tette a szomszédban Alekszandr Lukasenko belarusz elnök, vagy Brazíliában Jair Bolsonaro és az Egyesült Államokban Donald Trump.)

A járvány miatt kényszerült a Kreml arra is, hogy az alkotmánymódosító népszavazást későbbre tolják, így került rá sor április vége helyett most illetve már öt nappal korábban, mivel ezúttal a járványügyi intézkedésekre hivatkozva már a szavazási nap előtt is le lehetett adni a szavazatot, kihelyezett szavazópontokon, levélben és helyenként - Moszkvában és Nyizsegorodszkaja megyében interneten is. Igaz, magukat a járványügyi korlátozásokat június folyamán lényegében felszámolták, legalábbis egy időre, így hivatalosan a koronavírus elleni csata megnyerése után zajlik az alkotmánymódosító népszavazás, így gyanítható, hogy az új szavazási mechanizmus a járvány után is megmarad, ami felveti a szavazatok kezelésével kapcsolatos biztonsági kérdéseket is. Helyenként lottót rendeztek a résztvevőknek vagy vásárlási kuponokat kaptak a szavazatok leadásáért cserébe - írta a Carnegie.ru.

A népszavazást - amelynek szlogenje: A mi országunk, a mi alkormányunk, a mi döntésünk - a Kreml lényegében Putyin eddigi bő húsz évének elismeréseként adhatja el, de akár indul Putyin 2024-ben, akár más módon maradna hatalmon, az bizonyos, hogy súlyos kihívások elé néz, amelyeket nem lehet az elnök hatalmát bebiztosító újabb népszavazásokkal kezelni.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin a személyi okmányait mutatja egy moszkai szavazóhelységben 2020. június 1-én - fotó: S putnik / Alexei Druzhinin / Kremlin / Reuters)