Árpád
-2 °C
3 °C

Csütörtökön mond le Tony Blair

2007.05.09. 20:01
Tíz évvel első történelmi győzelme, és eggyel harmadik történelmi győzelme után távozik posztjáról Tony Blair. A brit kormányfő egyelőre csak a Munkáspárt vezetéséről mond le, de ezzel párhuzamosan már csak ügyvivő miniszterelnök lehet. A Munkáspárt hét hét múlva választja ki utódját, aki szinte biztosan Gordon Brown pénzügyminiszter, a régi cimbora lesz.

Tíz évvel a Munkáspárt földcsuszamlásszerű választási győzelme és hatalomba kerülése után távozik posztjáról Tony Blair. A régóta lebegtetett lemondás hivatalos időpontja csütörtök, Blair egyéni választókörzetében, az észak-angliai Sedgefieldben jelenti be távozását.

Blair csütörtökön csak a Munkáspárt éléről távozik, de az angol törvények értelmében ezzel egyidejűleg már csak ügyvivő kormányfő lehet. A brit szokások szerint ugyanis a kormányfő és a kormánypárt parlamenti vezére csak egy és ugyanaz az ember lehet.

Blair távozásának csak az ideje volt kérdéses, hiszen azt már a legutóbbi, harmadik választási győzelmekor bejelentette, hogy nem tölti ki harmadik miniszterelnöki megbízását. Igazán az sem kérdéses, hogy ki fogja örökölni posztját, utódjelöltje az új Munkáspárt másik szellemi atyja, a skót Gordon Brown lesz, aki jelenleg pénzügyminiszter. Ez már csak azért is szinte biztos, mert egyetlen igazi riválisa, John Reid belügyminiszter a héten jelentette be, hogy nem kíván indulni a miniszterelnökségért.

Bár Brown és Blair között voltak összezördülések, ezek inkább a személyes becsvágyról, nem pedig politikai nézetkülönbségről szóltak. A blairizmus néven ismert politikai filozófia közös művük, ha 1994-ben nem Blair, hanem Brown nyeri el a Munkáspárt vezetését, brownizmus néven ismernénk ezt a politikai nézetrendszert.

Azaz a váltás nem lesz drasztikus, legfeljebb kisebb hangsúlyeltolódások jellemezhetik majd. Ezek egyike lehet, hogy Brown - ha jót akar magának és pártjának - módosíthatja Blair, a kritikák szerint túlságosan is az Egyesült Államok érdekei szerinti külpolitikáját.

Az mindenesetre biztos, hogy Brownra nehéz hónapok, évek várnak, ha fel akarja rázni a Munkáspártot és vissza akarja csábítani az egyre inkább az egyre inkább blairista konzervatívokhoz, illetve a liberális demokratákhoz pártoló szavazóit.

És hogy mit hagy maga után Blair? Egyrészt egy kiegyensúlyozott gazdaságú, prosperáló Nagy-Britanniát - ez csak részben az ő műve, az alapokat még Margaret Thatcher konzervatív kormányzata fektette le. Másrészt azt a pragmatista politikai felfogást, a blairizmust, ami tulajdonképpen ideológiamentesen emel be elemeket a programjába. Blair kormányzása alatt a Munkáspárt valójában centrista párt lett, a baloldaliságot igazán a szocdemek és a liberálisok egyesülésével 26 éve létrejött Liberális Demokrata Párt képviseli napjaink Nagy-Britanniájában.

És hogy ez a politikai filozófia mennyire termékeny, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy miközben a Munkáspárt népszerűsége sokévtizedes mélyponton van - a helyhatósági választásokon országos szinten 27 százalékot szerzett a párt, csak egy százalékkal megelőzve a liberálisokat -, Franciaországban most egy tulajdonképpen blairistának tekinthető politikus, Nicolas Sarkozy nyerte a választásokat.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?