Alázás Iowában

"Körbejárom az egész országot és harcolni fogok, hogy legyőzzem Busht" - üvöltötte magából kikelve, vörös - egyes jelentések szerint természetellenesen vörös - fejjel Howard Dean, a legesélyesebbnek tartott demokrata elnökjelölt az iowai pártválasztmányi szavazás előzetes végeredményének ismeretében. Dean indulatai érthetőek, egyértelmű és megalázó vereséget szenvedett a békés kukoricatermesztők államában.

Elviccelt állam

Howard Dean Tekintse meg képeinket!

Dean egészen a szavazás előtti hétig nem vette túl komolyan Iowát. Erre a politikai tapasztalatok szerint minden oka meg is volt. Iowa bár a legelső választás, nagy befolyással nem szokott lenni az előválasztások későbbi menetére. Húsz százalék hátránnyal harmadik helyre szorulni azonban akár az eddig élvezett front runner, éllovas státus elvesztését is jelentheti.

A vereséget elismerő, indulatos, túlfűtött beszédében Dean egyébként pont éllovasi szerepében látta a vereség okát. Mint mondta, visszaesése hátterében az elmúlt hetek folyamatos sajtótámadásai állhatnak. Kétségbeesnie azonban tényleg nem kell, New Hampshire-ben - ahol január 27-én tartják meg az előválasztást - még mindig ő vezet. Igaz, az utóbbi hetekben korábbi húsz százalékpontnál is magasabb előnye tíz százalék alá esett.

Korengedményes nyugdíj Gephardtank

Az Iowai választás nagy vesztese egyértelműen Dick Gephardt. A veterán demokrata politikus a szavazás előtt egy héttel még az élen állt, hétfőn este végül csak a szavazatok 11 százalékát szerezte meg. Ez egyben a versenyből való kiszállását is jelenti. Ugyancsak visszalépett az eleve teljesen esélytelen Dennis Kucinich is, aki alig egy százalékot szerzett. Az ohiói képviselő kevés hívét az iowai meglepetésember John Edwards támogatására szólította.

Semmiből lett egyharmad

John Edwards Klikk a képre!

Edwards talán még a pártválasztmányi szavazást megnyerő John Kerrynél is nagyobb sikert ért el. A 38 százalékot szerző Kerry nagy harcos, meglepetésekre is képes politikus hírében állt, az észak-karolinai szenátorról azonban nem sokat lehetett hallani. A megszerzett 32 százaléknyi szavazat azonban őt is komoly szereplővé tette - legalábbis egy hétig.

New Hampshireben ugyanis tisztulhat a kép. Az új-angliai állam előválasztása amolyan politikai barométer, az ott megszerzett győzelemnek valóban presztízse van. Arról nem is beszélve, hogy New Hampshire-ben már az Iowát kihagyó - nem túl esélyes - Joe Liebermann és a Clintonok támogatását is élvező Wesley Clark is versenybe száll.

Szoros verseny

Clark hónapokkal ezelőtt döntött úgy, hogy nem indul az iowai választáson - amikor azt még Dean is lényegtelennek tartotta. Míg a többi jelölt a közép-nyugaton kampányolt, a NATO volt európai főparancsnoka szorgosan járta New Hampshire-t. Ennek is köszönheti, hogy decemberhez képest kilenc százalékpontra csökkentette hátrányát Howard Deannel szemben és 11 százalékkal megelőzte az Iowai meglepetésnyertes Kerryt.

Az iowai eredmények nagy valószínűséggel még szorosabbá tehetik a New hampshire-i versenyt is. Hogy kemény harc várható, azt Dean már hétfőn este egyértelművé tette. Mint mondta, megszerzi a New hampshire-i szavazatokat, és "folytatja a harcot".

Amikor a jelöltet választják Az elnökválasztási procedúra legsajátosabban amerikai része az előválasztás. Mivel az Egyesült Államokban nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett pártokról, a jelölt kiválasztása sem az Európában megszokott módon történik. Hagyományos párttagság híján - a Republikánus és a Demokrata Párt is úgynevezett választási párt - a pártok regisztrált szavazói döntenek a jelöltekről államonként tartott hagyományos szavazás útján. Az amerikai választók a helyi választási irodánál adhatják le - republikánus, demokrata vagy független - regisztrációjukat. Az államok ezután az eredmények függvényében delegálnak küldötteket a jelöltállító konvencióra. Az államok szinte mindegyikében többségi elven alapul a küldöttek kiválasztása, azaz az előválasztás nyertese jelöli az állam összes küldöttjét. Elnökválasztási menetrend: Január 19. Iowa (pártválasztmányi szavazás) John Kerry 38% - 17 küldött John Edwards 32% - 15 küldött Howard Dean 18% - 7 küldött Dick Gephardt 11% - visszalépett Dennis Kucinich 1% - visszalépett Január 27. New Hampshire Február 3. Dél-Karolina, Arizona, Missouri, Delaware, Új-Mexikó, Észak-Dakota, Oklahoma Február 7. Michigan, Washington Február 8. Maine Február 10. Tennessee, Virginia Február 14. Washington D.C., Nevada Február 17. Wisconsin Február 24. Hawaii, Idaho, Utah Március 2. Kalifornia, Connecticut, Georgia, Maryland, Massachusetts, Minnesota, New York Ohio, Rhode Island, Vermont Március 8. Amerikai Szamoa Március 9. Louisiana, Florida, Mississippi, Texas Március 13. Kansas Március 16. Illinois Március 20. Alaszka, Guam, Wyoming Április 13. Colorado Április 17. Virgin-szigetek Április 27. Pennsylvania Május 4. Észak-Karolina, Indiana Május 11. Nebraska, Nyugat-Virginia Május 18. Arkansas, Oregon, Kentucky Május 28-31. A Libertárius Nemzeti Gyűlés, Atlanta, Georgia (A republikánusokkal együttműködő párt jelöltállító kongresszusa) Június 1. Alabama, Dél-Dakota Június 6. Puerto Rico Június 8. Montana, New Jersey Július 26-29. Demokrata Nemzeti Gyűlés, Boston, Massachussets Augusztus 30- szeptember 2. Republikánus Nemzeti Gyűlés, New York, New York November 2. Az elnökválasztás napja.