Jobbik: Az áttörés estéje

A Zazrivecz Gáborként anyakönyvezett, régi barátai által gyakran ma is Zazának hívott Vona maga is az elmúlt tíz év legtehetségesebb új politikusa. Kiválóan érzett rá arra, hogy a cigányellenesség szószával leöntött nemzeti radikalizmus talaján hogyan lehet sikeres, új politikai mozgalmat szervezni Magyarországon. Akinek kételyei vannak, vessen egy pillantást az EP-választás kelet-magyarországi adataira: a Jobbik olyan megyékben előzte meg a szocialistákat, mint Borsod vagy Szatmár.

Miután a Kongresszusi Központ termében a boldog aktivisták „éljen
Vona!”, „éljen a Gárda!” és „Krisztina, Krisztina!” skandálással ünnepelték a minden várakozást felülmúló sikert, Vona három a
magyar igazságról kezdett beszélni, majd a Jobbik sikerét egy izraeli helikopter ellen küzdő parittyás palesztinhoz hasonlította, a médiaellenszélre utalva. A gondosan kódolt és porciózott, de persze minden érdekelt számára érthető képes beszéd, majd a következő pillanatok tökéletesen jellemezték a helyzetet.

Élőben a köztévében

A köztévé ugyanis fennállása óta először tudósított jobbikos rendezvényről, mi több, élőben kapcsolta azt. Ennek a jelentőségét nehezen lehet túlbecsülni, és a teremben is mindenki pontosan értette. Aztán az MTV elkapcsolt, majd amikor Morvai következett, megint visszajöttek, majd megint el, ám ez már nem számított: a Jobbik a nyilvánosságban június 7-én új fejezetet nyitott, ezután nehéz lesz őket az eddigi karanténban tartani. A párt elkezdheti lemosni magáról a szélsőségesség stigmáját, és így szélesebb és finnyásabb választói tömegek előtt is reális alternatívaként jelenítheti meg magát.

A Jobbik EP-választási programja okosan összeállított lózungáradat, amiből semmi sem derül ki arról, hogy a párt mihez kezdene, ha a hatalom közelébe jutna. A jól hangzó, de mégis üresen puffogó frázisok most jogosan egészülnek ki az előre hozott választás követelésével.

Vonának nyilván nem volt igaza, amikor arról beszélt, hogy az ország kétharmada jobbikos, de csak tizenöt százalék tud róla. Annál a több mint négyszázezer embernél, aki vasárnap a Jobbikra szavazott, a pártnak jelenleg nincs több elkötelezett szavazója. A helyzet azonban gyorsan megváltozhat, még ha az országgyűlési választásokon várható nagyobb részvételi arány miatt ez feltehtőleg nem is nyom majd sokat a latban.

Barokkos program

Amíg a Jobbik nem sározódik be a nagypolitikában, és a megfontoltnak tűnő Vonához képest kezelhetetlen és önfejű Morvai Krisztina sem csinál bohócot magából és a pártjából Brüsszelben, a párt vonzó maradhat a választók szemében. Annál is inkább, mert a hatalom közelébe nyilván nem fognak kerülni, így barokkosan magyarkodó, tőke- és kisebbségellenes programjukat sem kell a gyakorlatban megméretniük.

A kongresszusi központban azonban a jövő kérdései helyett mindenki a pillanatra koncentrált, és választási rendezvényen ritkán látható könnyes-euforikus, illetve abszurd jelenetek játszódtak le. „Volt egy álmunk” – kezdte például beszédét – feltehetőleg Martin Luther King
nyomán – a párt listavezetője. Bár a „Magyarország a magyaroké” kontextusába nem könnyű beilleszteni a feketék
emancipációjáért küzdő polgárjogi harcos híres vízióját, Morvai Krisztina nem sokáig késlekedett a magyarázattal.

„Nem leszünk második Palesztina! (...) Nekünk, magunkfajtáknak csak ez az egy hazánk van" – magyarázta tovább, hogy miért fogja az Európai Parlament képviselőjeként ellenezni az EU új kvázialkotmánya, Lisszaboni Szerződés elfogadását és a globális nagytőke térnyerését. A
közönség lelkesen tapsolt, majd elénekelték a Himnuszt, a székely himnuszt, végül egy kiadós „vesszen Trianon”-ozással fejezték be a jól sikerült estét. A Jobbik megérkezett.