Zöld december volt Európában

Zöld álom

Decemberben nagy tervről döntött az EU, a szervezet különböző vezetői nem is fukarkodtak a „történelmi” és az ehhez hasonló jelzőkkel. A 2020-ig szóló nagy zöld stratégiának is vannak sokat kritizált kiskapui, de a szennyező anyagok európai kibocsátásának csökkentéséről szóló decemberi megállapodás nem csak környezetvédelmi szempontból jelentős.

Sikerült találni egy olyan közös ügyet, ami egységes irányba viszi az EU-n belüli befektetéseket, kutatásokat és fejlesztéseket. Meghatároztak egy közös ügyet, ami nemcsak humánus célt szolgál, de fejlődési irányt is kijelöl Európának. A nagy kibocsátás-csökkentés ugyanis arra kényszeríti az európaiakat, hogy új technológiákat fejlesszenek ki.

A mostani megállapodásnak nem csak a zöldebb világ a célja. Legalább ilyen fontos, hogy az EU most kitalált egy irányt, hogy a következő évtizedekben milyen területen álljon Európa a világ élére. A problémás (fogyó, szennyező és külső függőséghez vezető) olaj és gáz kiváltásának kitalálására kényszeríttette magát a kontinens, és ez hosszú távon az EU megerősödését hozhatja.

Míg sok területen egyre nyomasztóbb Ázsia és Amerika gazdasági fölénye, az EU kitalált magának egy új területet – alternatív energiaforrások, takarékosabb technológiák – ahol világelső lehet, mert elsőnek ébredt. Kérdés persze, hogy a bonyolult intézményrendszerrel és kormányokra szabdalva az EU képes lesz-e kihasználni ezt az előnyt, hiszen a következő amerikai elnöknek nagyon hasonló tervei vannak az USA gazdaságának élénkítésére. Ugyanakkor a verseny kényszere segítheti is a teljesítmény fokozását.

A 20-as szám bűvkörében lévő új megállapodás az EU első igazán nagy közös ügye. A közös pénz, illetve az emberek, az áruk és a tőke szabad áramlása csak kereteket biztosítanak a közös fejlődéshez. A mostani döntés viszont már tartalommal töltötte meg az utóbbi évtizedekben kialkudott kereteket, így mindenképpen érvényes rá a történelmi jelző.

A terv lényege a következő: 2020-ig az EU 20 százalékkal csökkenti szén-dioxid-kibocsátását, 20 százalékra növeli a megújuló energiák felhasználását, takarékosabb technológiákkal 20 százalékkal csökkenti az energiafelhasználást, továbbá 10 százalékra növeli a közlekedésben a bioüzemanyagok használatát.

A megállapodásnak bőven vannak kritikusai, elsősorban a zöldszervezetek részéről, a német Zöldek szerint például annyi lyuk maradt a szabályozásban, mint amennyi a svájci sajtokban van. Mások szerint a vállalások nagyon kevesek a felmelegedő világ megmentésére. Magyarország pedig igényeihez képest kifejezetten rosszul járt, bár néhány engedményt azért kapott, de például Lengyelország sokkal több kedvezményre lesz jogosult.

Az autógyárak is komoly engedményeket harcoltak ki maguknak, és még lehetne sorolni a kifogásokat. Európai szempontból mindezek mellett nagyon komoly elkötelezettséget jelent a klímavédelmi megállapodás. Ha a világot nem is váltja meg, az európai gazdaságnak úgy mutat közös irányt, mint ezelőtt még semmilyen más megállapodás sem.

A válság azért maradt

A zöld fejlesztési megállapodás szép reményeit a gazdasági világválság árnyalta, igen borússá téve az európai hangulatot. Az EU 27 országra szóló közvélemény-kutatása szerint a tagállamok polgárai rosszabb és nehezebb évet várnak, több mint kétharmaduk mondta ezt. A politikusok is legfeljebb a recesszió mértékének csökkentéséről tárgyaltak.

A tagállamok jóváhagyták a bizottság novemberi tervét, és megállapodtak, hogy kétszázmilliárd eurót költenek a gazdaság élénkítésére. Ennek elköltéséről minden állam maga dönthet, de vannak közös irányelvek, ezekről sorozatunk előző részében már beszámoltunk.

Az előkészítéssel legjobban a németek állnak. A kormány harmincmilliárd eurós csomagot készít, és a berlini kormány korábbi álláspontjával szemben adócsökkentés is része lesz a tervnek. A németek a végső döntéssel megvárják az Obama-kormány első intézkedéseit, de az már bizonyos, hogy az élénkítő programot külföldi hitelből finanszírozzák. Az olasz kormány eddig hatmilliárd eurós állami befektetéseket ígért.

A bizottság rendkívüli engedményeket tett a válság miatt. Ideiglenesen kétszázezerről ötszázezer euróra emelték azt a keretet, amivel a kormányok a területükön működő magáncégeket támogathatják. Az ennél is nagyobb támogatásokat ezután is jóvá kell hagyatni Brüsszellel. A kedvezményes, jóváhagyás nélkül adható állami hitelkeretet cégenként 1,5 millióról 2,5 millió euróra emelték.

A francia, az olasz, a görög és az ír kormány azt követeli, hogy töröljék el az eurót használókra vonatkozó, maximum háromszázalékos költségvetési hiányt megengedő szabályt. Ebben a kérdésben azonban a bizottság nem akar engedni, és maga mögött tudhatja a szigorpárti Németországot, Ausztriát, Finnországot és Hollandiát is. A németek annak ellenére is támogatják a szabályt, hogy saját hiányuk 2009-ben várhatóan átlépi a küszöböt, így vélhetően büntetést kell fizetniük. Almunia pénzügyi biztos csak annyit ígért a franciák megnyugtatására, hogy a válság miatt néhány tized százalékos csúszást esetleg elnéznek majd.

Az Európai Parlament megszavazta, hogy a mostani húszezer euró helyett ötvenezer euróig vállaljanak kezességet a kormányok a lakossági bankbetétekre. A bizottság által előterjesztett rendelkezésre még rá kell bólintaniuk a tagállamok pénzügyminisztereinek is. Ha beleegyeznek, júliustól élhet az új szabály.

Lettország 7,5 milliárd eurós hitelt kapott az IMF-től és az EU-tól, a konstrukció hasonlít a korábbi magyar hitelkerethez. A lettek is komoly feltételeket kaptak, jelentős költségvetési kiadáscsökkentést írtak elő nekik, és a hiányt 2010-ig 5 százalékosra kell levinniük.

A magyarok örülnek a legkevésbé az EU-nak

A már említett összeurópai közvélemény-kutatás érdekes eredményt hozott: a huszonhét tagállamból csak Magyarországon vannak abszolút többségben azok, akik azt gondolják, hogy az uniós tagság nem tett jót az országnak. Itthon ötvenegy százalék mondta ezt. A híresen euroszkeptikus briteknél is csak negyvenhat százalék ez az arány.

Közben az elmúlt fél évet értékelő francia elnök éppen Magyarországot hozta fel példának, amikor az EU hasznosságát ecsetelte: „Az Európai Unió azonban megmutatta szolidaritását, jó példa erre az, amikor egy hétvége alatt Magyarország számára huszonkétmilliárd eurót mobilizáltunk” – mondta.

Kész az ír alku

Júniusban kétségbeesett az EU, mert Írországban népszavazáson utasították el a szervezet működését egyszerűsítő, kohézióját erősítő lisszaboni szerződést. Decemberre elkészült egy forgatókönyv, ami reményt ad a szerződés feltámasztására: a terv szerint jövőre az írek újra népszavaznak, némi változtatással. Az írek garanciát kapnak, hogy a közös katonai rendszerben nem kell részt venniük, és ígéretet kapnak adórendszerük békén hagyására is.

A legfontosabb változtatás, ami az összes tagállamot érinti, hogy úgy módosítják a szerződést, hogy változatlanul minden ország egyszerre küldhessen egy-egy biztost az Európai Bizottságba. A változtatásokat már a tagállamok és az ír kormány is elfogadta, és a mostani közvélemény-kutatások esélyt adnak a módosított szerződés elfogadtatására.

A franciák elégedettek saját elnökségükkel

December végéig tartott a francia elnökség, Sarkozy nagyszabású beszédben búcsúzott az Európai Parlament előtt. Önmagának némileg ellentmondóan először arról beszélt, hogy az EU jövője nem a föderalizmusban van, hanem az erős szuverén államok szövetségében. Ezután azt mondta, hogy meg kell erősíteni az Európai Bizottságot és annak elnökét, vagyis az EU-nak éppen a kormányoktól leginkább független szervezetét. „Fel akartam rázni Európát, de Európa változtatott meg engem” – búcsúzott Sarkozy, aki állítása szerint toleranciát tanult elsősorban.

A franciák elégedettek teljesítményükkel, és a legtöbb EU-val foglalkozó szakértő is elismerte a francia vezetés eredményeit. Sikerült tető alá hozni a klímavédelmi megállapodást, sikerült új népszavazásra bírni az ír kormányt, esélyt adva ezzel a bukni látszó lisszaboni szerződésnek, és sikerült közvetítőként főszerepet vállalni a grúz–orosz háborúban. Mindhárom ügy jelentősen erősítheti az EU-t hosszú távon. Ha nem jött volna a hitelválság, régóta az egyik legjobb fél évét zárta volna az EU. Az elnökséget átvevő csehek előtt így magas a mérce.

Egykori Jugoszlávia

Sarkozy búcsújában nyilvánvalóvá tette, hogy Horvátország lesz az EU következő új tagja, várhatóan 2011-ben. Szlovénia viszont a két ország közti határvita miatt a horvát csatlakozás megvétózásával fenyegetett. Szlovénia szerint a horvátoknak Piran kikötője előtt kijáratot kellene biztosítaniuk a nemzetközi vizekre. Az évek óta húzódó vitában a horvát kormány szerint a szlovének aljasul zsarolnak, mert visszaélnek EU-tagságukkal. 2008 januárjában egy hasonló vitában a horvátok már engedtek a szintén vétóval fenyegető olaszoknak és szlovénoknak.

Montenegró beadta felvételi kérelmét, remélik, hogy 2009-ben tagjelölti státust kaphatnak.

Több mint fél év csúszás után az EU rendőrei elkezdték átvenni Koszovóban az ENSZ-től a rendfenntartási feladatokat. Mostanáig a koszovói szerbek tiltakozása miatt nem indulhatott el az EULEX-nek nevezett misszió.

Dühös fiatalok

Az év utolsó hónapjában Görögországban és Spanyolországban is fiatal tüntetők okoztak zavart az utcákon. Görögországban a rendbontások azzal kezdődtek, hogy egy rendőr lelőtt egy kövekkel dobálózó tizenéves fiút. Az ország több városában kirakatokat törtek be, és bankokat, üzleteket gyújtottak fel a felháborodott tüntetők.

Spanyolországban a bolognai folyamatnak nevezett felsőoktatási reform ellen tüntettek iskolák és vasúti vágányok elfoglalásával a diákok. A már tízéves egyezmény nem kötelező EU-előírás ugyan, de a legtöbb tagállam – így már Magyarország is – csatlakozott hozzá. Lényege, hogy angolszász minta szerint alakítják ki az egyetemi képzést, hogy átjárhatóak legyenek az egyetemek és kölcsönösen elismerhetőek a diplomák.

A spanyol diákok azért tüntettek a képzést három szakaszra bontó – BA, MA, Phd – rendszer ellen, mert szerintük igazságtalan, hogy nem kaphatja meg mindenki ugyanazt az értékű diplomát, mint eddig. A spanyol tiltakozóknak az sem tetszik, hogy az új rendszer lehetőséget ad magánvállalatoknak egyes szakok szponzorálására, mert szerintük ez sérti az egyetemi autonómiát.

Közben az Európai Parlament a szakképzésre is kiterjesztené az egységes kreditrendszert. Ez sem lesz kötelező, de a bolognaihoz hasonlóan itt is lenne egy EU-s norma, amihez önként csatlakozhatnának a tagállamok.

Románia választott

A tagállamok közül Romániában tartottak választásokat decemberben. A legtöbb mandátumot az államfőhöz kötődő, az előző kormányból korábban kilépett liberális demokraták szerezték. A szorosan mögöttük végzett, eddig szintén ellenzéki szociáldemokratákkal készülnek koalíciós kormányzásra, a miniszterelnök várhatóan Emil Boc, Kolozsvár liberális demokrata polgármestere lesz.

Az RMDSZ és a nemzeti demokraták, vagyis az eddigi kormánypártok ellenzékbe kerültek. A rendszerváltás óta először kiesett a román törvényhozásból a szélsőjobboldali Nagy Románia Párt.