Mi szeretnénk eldönteni, kit engedünk Angliába, ahogy Orbán teszi

Komoly politikai játszma megy a brit EU-referendum körül. Az EU-párti és -ellenes erők készenlétben várják a június 23-i eredményt: arra számítanak, hogy a kilépési vagy maradási kedv más országokra is átragad.

A brit maradáspártiak a bizonytalansággal kampányolnak. A konzervatív európai parlamenti (EP) képviselő Timothy Kirkhope azt válaszolta az olvasóink kérdéseire, hogy a sötétbe ugranánk a kilépéssel. Lehetetlen megjósolni, mi lesz az Egyesült Királyságban élő magyarok státusza, a brit gazdaságot megrázná a külföldi munkavállalók kiesése, és az ország nem tudna olyan jó feltételekkel visszatérni a nemzetközi kereskedelembe, mint amilyeneket EU-tagként élvez.

A kilépés mellett kampányoló Janice Atkinson azonban, aki a brit függetlenségi pártból (UKIP) a francia nemzeti frontos Marine Le Pen frakciójába lépett át az EP-ben, magabiztosan beszélt a kilépés utáni helyzetről.

A magyarok jól járnának, Dél-Európa baromi rosszul

Az Egyesült Királyságban élő magyaroknak nem kell vízumot igényelniük, mindenki maradhat

– mondta Atkinson az EUrologusnak Strasbourgban. Nem lenne ilyen megengedő viszont azokkal, akik a kilépés után terveznének odaköltözni. A korábban is meglévő kétoldalú egyezményekhez térnének vissza, és nagyobb merítésből válogatnának, nem csak Európából. A kínai atomkutatót és az indiai okos számítástechnikust is szívesen betelepítené Nagy-Britanniába, de az ő bevonzásukat megnehezítik az uniós szabályok.

„Azoknak az országoknak, ahonnan túl nagy volt a bevándorlás, lehet, hogy vízumot vezetnénk be. Kétmillióan jöttek az elmúlt tíz évben, és egy apró sziget vagyunk. Felmentek az ingatlanárak, nincs elég orvos, nincs elég tanár, hogy mindenkit ellássunk.” A dél-európai országokból induló bevándorlás a legnagyobb. Sokan jöttek Spanyolországból és Görögországból, mert ott 50 százalékos a fiatalok munkanélkülisége, emelte ki. Albániából hetven- és százezer fő között érkeztek, amióta vízum nélkül be lehet utazni a Schengen-övezetbe.

Mi szeretnénk kiválasztani, hogy kit engedünk be az országunkba, pontosan úgy, ahogy Orbán Viktor teszi. A legjobbakat kívánom neki!

Gyorsan meglenne minden

Atkinson szerint nagyon hamar vissza lehetne térni a kétoldalú egyezményekhez. „Találkozunk Orbánnal, és heteken belül meglehet az egyezség. Nagyon jól együtt tudunk vele dolgozni, én legalábbis biztosan.”

Az Európai Unióban élő britek státusza sem kerülne veszélybe, mert ők valószínűleg sok adót fizető, jó képzettségű emberek, vagy például olyan nyugdíjasok, akiknek Dél-Spanyolországban nyaralójuk van. „Miért akarná bármelyik ország elküldeni őket, amikor a gazdaságnak szüksége van rájuk?”

Ugyanezt a logikát alkalmazza az Európában befektető brit cégekre, amelyeknek a működését megnehezítheti a kilépés utáni jogi bizonytalanság. „A Vodafone rengeteg embert alkalmaz Európában, miért büntetnék meg?” Nagy-Britanniában is sok a külföldi befektetés, tette hozzá. „A franciáknak sok érdekeltsége van a telekommunikációban és az atomenergiában. Németországon kívül valószínűleg mi vesszük a legtöbb egy főre jutó Mercedest és BMW-t. Ez miért változna?”

A szabadkereskedelmi egyezségeket újra meg lehet kötni az EU-n kívül, szerinte akár egy hónap alatt is. Elképzelve az államközi tárgyalások szokásos menetét, ez nagyon derűlátó becslésnek tűnik, az Egyesült Államokkal például már három éve tárgyalnak és még sehol sem tartanak, bár a britek a korábbi EU-tagságuk miatt könnyebb helyzetből kezdenének.

Nem lesz olyan egyszerű

Atkinson azok közé tartozik, akik a közös piacból nem léptetnék ki Nagy-Britanniát, ami azért furcsa, mert ennek része a szabad munkaerő-vándorlás elve is, azaz elfelejthetné az uniós munkavállalók számának korlátozását vagy vízum bevezetését. Az is kissé problémás, hogy egy ország befizetendő támogatások nélkül élvezze az uniós tagság messze legnagyobb előnyét: a hozzáférést az 500 milliós szabad piachoz. A közös piac külsős tagjainak, Norvégiának, Izlandnak és Lichtensteinnek külön alapon keresztül kell segítenie a szegényebb EU-tagokat – a norvég alap például több magyar civil szervezetet támogat, erről tavaly sokat cikkeztünk.

A Politico csütörtökön diplomáciai forrásokra hivatkozva arról írt, Párizs mindent el fog követni, hogy Nagy-Britanniának fájjon a kilépés. Már most azon vannak, hogy rávegyék a többi tagállamot: ha szakításra kerül sor, minél előbb vonják vissza a briteknek járó támogatásokat, minden gazdasági szektorban értékeljék újra a kereskedelmi kapcsolatokat, ne ismerjék el a brit felügyelő testületek döntéseit például a pénzügyi szolgáltatásokban, és hozzanak új bevándorlási szabályokat.

Felkészül: Le Pen és Wilders

Nem azért, mert gonoszak, hanem mert a mostani francia vezetés politikai érdeke, hogy a radikális jobboldal felé ácsingózó francia választóknak megmutassa: az EU-n kívüli élet oltári nagy szívás.

Az elmúlt tizenkét évben pedig soha nem voltak ilyen rossz véleménnyel az emberek az Európai Unióról Franciaországban. A Pew Research Center kedden közölt felmérése szerint mindössze a lakosság 38 százaléka elégedett az EU-val.

Abban a kilépés- és a maradáspártiak is egyetértenek, hogy a Brexit után más országok is kedvet kaphatnak a kilépéshez. „A görögöknek és a spanyoloknak már elegük van. A franciák lehet, hogy jövőre új elnököt választanak, Hollandiában pedig új miniszterelnök jöhet, és ki tudja, mi történik Németországban” – mondta Atkinson.

Frakciótársa, Marine Le Pen minden közvélemény-kutatásban komoly esélyesként szerepel a francia köztársasági elnöki posztra. Le Pen pártja, a Nemzeti Front adja a legtöbb francia EP-képviselőt, és tavaly bőven nyerésre álltak az önkormányzati választások első fordulójában. Hollandiában Geert Wilders Szabadságpártja (PVV) toronymagasan vezet, az unióellenes hangulat pedig elsöpörte volna az Ukrajnával kötött kereskedelmi szerződést, ha a holland parlament – egyelőre – nem állna ellen a döntésnek.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !