Blöff, hogy veszteséggel jár a magyar EU-tagság

Emlékeznek még, amikor Lázár János kijelentette, hogy az Európai Unió nettó befizetői vagyunk és a helyettese, Csepreghy Nándor is ezt pedzegette, annak ellenére, hogy szinte minden tudományos tanulmány az ellenkezőjét mutatta ki? A Miniszterelnökség két dologra hivatkozott: a kiesett vámbevételre és a külföldi cégek által adómentesen kivitt jövedelemre.

Konkrét számokat egyikőjük sem mondott, ezért utánanéztünk, és több ponton sántított az állítás. Megkérdeztük Lázár Jánost és a Miniszterelnökséget is, hogy milyen számítások vezettek a  mindenki mással szembemenő eredményre, de nem kaptunk konkrét adatokat.

Végül közérdekű adatigényléssel próbálkoztunk. A törvényi határidőn belül meg is érkezett a válasz, amiben egy kicsit pontosabb számok szerepeltek. Átfogó háttéranyagot vagy egybefüggő dokumentumot azonban nem küldtek, csupán „a figyelmünkbe ajánlottak” néhány tényezőt. Vagyis

Már az eleje sem stimmel

Az eddig napvilágot látott elemzések csupán az EU-ból érkező támogatások és a befizetések egyenlegét vették figyelembe, indít válaszában a tárca. Ez máris csúsztatás, hiszen egy kivonásnál tovább szoktak menni a kutatások. Ott van példának az Állami Számvevőszék (ÁSZ) előző cikkünkben is idézett 2015-ös tanulmánya, amely még olyan kiadásokkal is számolt, mint a brüsszeli magyar képviselet fenntartása vagy a 2011-es magyar EU Tanács-elnökség szervezési költségei. Levonták a kiesett vámbevételeket is, amivel Lázárék példálóztak.

Utóbbi összegére a miniszterelnökségi válasz pontosan ugyanazt az adatot tartalmazta, mint amit az ÁSZ-tanulmány becsült az APEH és a VPOP statisztikái alapján. Ez azért érdekes, mert erről állította Lázár János, hogy az ő számításaikkal más összeg jött ki. Évente 42 milliárd forinttól esünk el a vámokon, aminek a közel a fele egyébként „jövedéki bevételként továbbra is bekerült a költségvetési bevételek közé”, hívja fel rá a figyelmet az ÁSZ.

Ezt kellene kivonni abból a Miniszterelnökség válasza alapján 10754,7 milliárd forintból, amit uniós támogatásként 2004 és 2015 között kaptunk. Még ha a 42 milliárdos évi átlag kieséssel is számolunk erre az időszakra (nem kalkulálva jövedéki adókból visszacsorgó pénzzel), így is marad 10 292,7 milliárd.

A másik tényezővel, amit a Miniszterelnökség emleget, már valóban nem számolt senki: mennyi pénzt vittek ki a multik? Itt a tárca azzal érvel, hogy „felmérések szerint” az EU csatlakozás óta a külföldi tulajdonosok által kivitt tőkejövedelmek 2004 után évi 900 milliárd forintról 1800 milliárdra nőttek. Nagyon nehéz azonban számosítani, hogy a külföldi cégek bevételeiből mennyi kerül ténylegesen külföldre és mennyi marad itthon. De ha elfogadjuk ezt a becslést, és veszteségnek könyvelünk el évi átlag 900 milliárd forintot 2004-től kezdve,

Kivándorlás

A Miniszterelnökség bedobott egy harmadik tényezőt, amit korábban sem Lázár János, sem Csepreghy Nándor nem említett: a külföldön dolgozók miatt kieső bevételeket. Igaz, ennek már szoros értelemben véve végképp semmi köze ahhoz, nettó befizetők vagyunk-e, és adatot erről sem szolgáltatott a tárca. Magyarországról 2007 és 2014 között évi 4500 emberről 45 ezerre emelkedett a kivándorlás az Eurostat adatai szerint.

Ennek azonban nem csak negatív oldala van. A számszerűsíthető hazautalások a 2015 második negyedévével záródó esztendőben mostani árfolyamon közel 950 milliárd forint pluszt jelentettek, és már a bruttó nemzeti össztermék (GDP) három százalékát is meghaladják. Ez a tagállamok közül 2015 áprilisában a harmadik legnagyobb arány volt a GDP-n belül.

A kivándorlás természetesen okozhat „agyelszívást”, azaz főleg a sok pénzen oktatott, magasan képzett diplomások mehetnek el. Magyarországra ugyanakkor ez épp nem olyan jellemző, csak 18. volt a 28 tagállamból.

A kivándorlás emellett – a kevesebb munkaerő miatt – a maradók bérét is megemelheti, és növelheti a továbbtanulás népszerűségét, bár mindez általában nem ellensúlyozza a negatív hatását, írja az EU legutóbbi foglalkoztatási körképe.

Egy 2011-es tanulmány megpróbálta számszerűsíteni a hatást. Hosszú távon összesen 0,33 százalékkal csökkenhetett a magyar GDP, de

Ez csak rövid- és középtávon ellensúlyozza a kivándorlás hatásait, de Magyarországra épphogy viszonylag sokan jöttek maguktól vissza. Külföldön ráadásul olyan képességeket tanulhattak, amelyeket itthon nem biztos, hogy el tudtak volna sajátítani. Elég csak a nyelvtudásra gondolni, amelyre a testneveléssel szemben nem sok oktatáspolitikai hangsúly jut, holott az Eurostat 2011-es adatai azt mutatják, hogy a magyarok közel kétharmada semmilyen idegen nyelven nem tud megszólalni (a tagállamok közül csak az eleve angolul beszélő Írországban volt rosszabb a helyzet). A visszavándorlásban 2013-ban Magyarország a 4. helyen állt: nagyjából két távozóra jutott egy hazatérő.

„Átlátható” vita

Az egyik gond a Miniszterelnökség logikájával, hogy csak az EU-tagság negatív hatásaival foglalkoznak, a pozitívakat nem veszik figyelembe. Amikor Lázár János és Csepreghy Nándor a kiesett vámbevételt és az adómentesen kivitt tőkét emlegetik, arról egy nem szólnak, hogy ugyanígy a magyar cégek is vámok nélkül exportálhatnak az EU-ba, illetve adómentesen jöhetett be onnan tőke, befektetés. Az EU-n belüli migrációnál is csak a kivándorlás miatti veszteségekben gondolkodnak, azt, hogy emiatt mennyi pénz jön vissza, és a többi tagállamból jövő munkavállalók mennyi plusz bevételt generálnak, nem. Ez olyan, mint amikor a brit népszavazási kampányban a kilépéspártiak arra utaltak, hogy heti 350 millió fontot fizetnek be „Brüsszelnek” – anélkül, hogy levonták volna a briteknek járó egyedi visszatérítést és a kapott uniós támogatásokat.

Ráadásul a három tényező emlegetése messze nem ad teljes képet. Nincs benne például az, mennyit nyerünk vagy veszítünk a közös szabályok miatt, a határellenőrzések megszűnése miatt felgyorsult kereskedelmen, az Erasmus diákcsereprogrammal külföldi tapasztalatot szerzőkön és még sorolhatnánk.

„A kormány kész átlátható keretek között vitát folytatni” a témáról, írta nekünk válaszában a Miniszterelnökség. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a tárcavezető és helyettese önkényesen bedobott két résztényezőt, amelyek mögött úgy látszik, egyáltalán nem volt számszerűsített adat, és az egyik, a kiesett vámbevétel, szinte elhanyagolható.

Ha így válogatják a Miniszterelnökségen a negatív adatokat, az ugyan kiszolgálhatja a tárcavezető véleményét, aki nem szavazna igennel egy EU-tagságról szóló népszavazáson, de az átlátható, értelmes vitát már most elfelejthetjük. Persze nem ez lenne az első eset, hogy Lázár János blöfföl valamilyen uniós kérdésben, és az Egyesült Királyság a példa rá, hogy a dömpingben zúduló, célirányosan EU-ellenes félretájékoztatás elérheti a célját.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!