Molnár Nagy Klára személyében magyar képviselőjelöltje is van a közelgő belga helyhatósági választásoknak Brüsszel Etterbeek kerületében.

Kovács László volt magyar uniós biztos egykori munkatársának indulása első hallásra meglepőnek tűnhet, a körülményeket megismerve viszont már inkább természetesnek számít. A helyi szocialisták listáján huszonnegyedikként szereplő Klára ugyanis valódi nemzetközi forgatagban, 16 nemzetiség társaságában indul. A jelöltek közt ugyanúgy akad olasz, török és lengyel, mint vallon vagy flamand. Mivel a rádió-, tévé- és óriásplakát hirdetések tiltottak, a jelöltek közvetlen kampánnyal igyekeznek elnyerni a lakók szavazatait. Klárát például kifejezetten azért kérték fel jelöltnek, mert a kampány során igyekeznek a városrészben szép számmal élő magyar és más kelet-európai lakosokkal szót érteni.

Van azonban egy tényező, ami ezt jelentősen megnehezíti. Az előzetes regisztráció. Az október 14-i választásokon csak azok járulhatnak az urnához, akik június végéig regisztráltak a választói regiszterbe. Akik ezt elmulasztották, mondjuk azért, mert rosszkor mentek nyaralni, vagy mert még nem hallottak a magyar jelöltről az akkor csak két hete tartó kampányban, vagy egyszerűen csak elfelejtették a határidőt, azok most vasárnap nem szavazhatnak. A belga társadalom már hozzá van szokva az előregisztrációs rendszerhez. A belgák többsége nem kési le a regisztrációs határidőt, mert tudja, hogy az jogvesztő, és nem felejt el szavazni, ha regisztrált, mert tudja, hogy távolmaradását pénzbírsággal büntetik. Vajon a magyarok is felkészültek erre?

“Gyakran mondják nekem, hogy az Európai Bizottság távol került a valóságtól és a kis- és középvállalkozók (kkv) problémáitól” - kezdte mondókáját hétfőn Antonio Tajani iparügyi uniós biztos. Nyíltnak szánt kijelentésével az EB új nyilvános konzultációját igyekezett népszerűsíteni, amely a kkv számára legterhesebb tíz európai szabály megjelölését tűzte ki célul.

A faggatózásnak struktúrát is adott az EB, méghozzá igen széles skálán, így lehet kritizálni a szolgáltatásokra, vámügyekre, foglalkoztatásra, energetikára, termékbiztonságra, környezetvédelemre, ipari környezetre, adózása, fogyasztóvédelemre és közlekedésre vonatkozó dossziékat.

Az avatatlan szemek számára szimpatikus kezdeményezés kapcsán azonban az EUrologusnak komoly kritikákat fogalmazott meg Paul de Clerck, a Friends of the Earth Europe nemzetközi gazdasági igazságosságért programjának szakértője. Szerinte a TOP 10 lista annyira nagy merítéssel dolgozik, hogy semmi más nem jöhet ki belőle, mint olyan általános siralmak a kkv-któl, melyekkel foglalkoztatási és szociális, környezet- és klímavédelmi, illetve bármilyen ipari, szolgáltatói és fogyasztói szabályozás felpuhítását készítheti elő az EB. De Clerck azt is hangsúlyozza, hogy az uniós szabályok nagy része nem tesz különbséget a kkv-kre és a nagyvállalatokra vonatkozó jogszabályok terén, vagyis eleve inkább politikai populizmus az előbbiekre szabott konzultáció. Ennél nagyobb baj szerinte, hogy ha valamelyik témában a kkv-k panasza meghallgattatik, azzal a folyamat végén várhatóan nem csak a kkv-kra, de a nagyvállalatokra vonatkozó szabályok is változnak s rendelhetik alá a polgárok érdekeit ismét az üzleti érdekeknek.

Az EUobserver jött ki egy friss listával a napokban arról, mekkora EBITDA (kamat, adózás, értékcsökkenés és amortizáció nélküli) eredményt értek el a legnagyobb Brüsszelben tevékenykedő lobbicégek.

A top10 vállalat eszerint szerény 4,1 és 12,2 millió euró közti bevételről számolt be tavaly hivatalosan a belga hatóságok felé. A teljes lista itt érhető el. A hasonló listák kritikusai szerint azonban sok lobbicég számára csak tevékenységük egy részét képezi az érdekartikuláció, ezért csak valódi bevételeik egy részét tüntetik fel lobbizásként. Ez pedig jelentős teret ad a számokkal való játékra.

Ha szükséges, a spanyol hadsereg közbelépésével kellene megakadályozni Katalónia függetlenné válását – javasolta a napokban Alejo Vidal Quadras, a kormányzó spanyol Néppárt EP képviselője, mellesleg az Európai Parlament alelnöke.

Vidal Quadrasnál azért pattant el a húr, mert a gazdasági válság kitörése óta újra megélénkült katalán függetlenségi mozgalom vezetői népszavazást kezdeményeznének a tartomány függetlenségéről. A népszavazás vélhetően sikeres lenne, a katalán vezetés pedig ennek nyomán kikiáltaná a tartomány függetlenségét.

A katalán függetlenségi törekvések mögött meghúzódó érvek sokrétűek. A katalánoknak saját nyelvük, történelmük, identitásuk, nemzeti szimbólumaik vannak. Övék a világ legjobb focicsapata, Salvador Dali és Antoni Gaudí. Önbizalmuk ehhez mérten nagy. A függetlenségi törekvések mögött azonban van egy jóval prózaibb ok, a pénz (mi más?). Katalónia messze a leggazdagabb spanyol tartomány, és adóbevételeinek egyötödét a központi költségvetésbe utalja. A katalán szeparatisták szerint ez az oka tartományuk katasztrofális pénzügyi helyzetének. A vita feloldhatatlannak tűnik, miközben szeptember közepén másfél millió ember tüntetett Barcelona utcáin a katalán függetlenség mellett. Lehetséges, hogy a gazdasági válság átrajzolja az európai országhatárokat?

Perverz módon a magyar sajtó az európai atomerőművek legfrissebb stressztesztjeiről nagyrészt megnyugtató szalagcímekkel emlékezik meg (tisztelet a kivételnek). Eközben a francia és a német médiában Brüsszelből megszellőztetett európai bizottsági jelentés szerint “százával találtak hiányosságokat” és “milliárd eurókat kell nukleáris biztonságra költeni”.

A címek ennél is aggasztóbbak, ha tudjuk a fukushimai atombaleset óta rendszeressé tett egységes európai stressz teszteket eddig jobbára túl elnézőnek vélték a szakértők. Igaz lehet, hogy éppen ennek eredményeként ezúttal kemény állításokat fogalmaz meg a jelentés. A kiszivárogtatások szerint 19 francia reaktor nem védett szeizmikus mozgással szemben, de egy esetleges katasztrófahelyzetre nincsenek felkészülve a németek, britek, svédek sem. Az Európai Bizottság jelentése szerint ezért 25 milliárd eurót kellene biztonsága és karbantartása költenie a 17 atomerőművel rendelkező európai országnak, melyben benne van Ukrajna is. És ugyan az EU nem szól arról, van-e olyan erőmű amelyet bezáratna, a belga nemzeti atomfelügyelet augusztusban magától leállította hétből két reaktorát.

Mindenesetre a miniszterek a napokban foglalkoznak a kérdéssel, melyet aztán várhatóan az őszi csúcson az államfők is megrágnak. Miniszterek ide vagy oda, érthetetlen hová ez a strucc virtus, mikor tudjuk, hogy bárhol Európában egy atombaleset durva kihatással lehet a fél kontinensre.

A legjobb brit komikusok sem tudták volna hitelesebben eljátszani a világrendek összecsapásának eme remek kis szösszenetét. Történt ugyanis, hogy a baloldali-zöld, valamikori ‘68-as forradalmár Daniel Cohn-Bendit nekiállt a kőkonzervatív, EU ellenes EP képviselő Dartmouth grófjával az utóbbi stílusában vitázni. Fényes üstökösként ragyogta be kettejük retorikai blitzkriegje az amúgy csak Barroso föderális Európáért kiáltó beszéde nyomán oxigénhiányos ásításokat produkló képviselői fövegeket. (Az pedig csak a magunkfajta pervezeknek kéj, hogy a vitában alulmaradó gróf csapata tolta fel a videót.)

http://www.youtube.com/watch?v=umnoxT0ptNI

A múlt hét a bombasztikus bejelentéseké volt az Európai Parlamentben. Szerda reggel az Európai Bizottság elnöke többek között szuverén államok európai föderációjáról, politikailag egységesülő eurózónáról, új uniós alapszerződésről beszélt. Délután helyettese Viviane Reding, az EU alapjogi biztosa újabb meglepő ötlettel állt elő: olyan “igazságügyi teljesítményértékelő mechanizmus” felállítását helyezte kilátásba, amely évről-évre értékelné, hogyan működik a tagállamokban az igazságügyi rendszer, illetve ajánlásokat fogalmazna meg a jogállamiság megfelelő működése érdekében. Ahogy Barroso, úgy Reding is többször példaként utalt a magyar és az idén nyáron hatalomra jutott kormány intézkedéseire.

Abban is egyetértés volt közöttük, hogy a keményebbnél keményebb nyilatkozatok hatástalanok voltak a renitens kormányokkal szemben, tehát valami erősebbre lenne szükség. Az uniós jog megsértése kapcsán alkalmazható kötelességszegési eljárás lassú és túlságosan szűk körben nyújt lehetőséget cselekvésre, az EU alapszerződésének 7. cikke szerinti eljárás (a tagállam szavazati jogának felfüggesztése) pedig olyan erős büntetés, hogy eddig még soha nem alkalmazták, és valószínűleg nem is fogják.

Mi lehet a megoldás? Reding elképzelése szerint egy előzetesen egyeztetett eredménytábla szerint évente minden tagállam beszámolna arról, hogy mit tett, vagy nem tett az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a jogállamiság érvényesülése érdekében. Ez alapján pedig a Bizottság ajánlásokat tesz, és ezeket jogi eszközökkel, vagy a nyilvánosság nyomásgyakorló erejével igyekszik kikényszeríteni.

Erősen kérdéses, hogy a gyakorlatban működhet-e egy ilyen rendszer. Képzeljük el például, ahogy az éppen aktuális német kancellár, vagy egy életszerűbb példával élve, mondjuk az olasz politikába épp visszatérő Cavaliere vigyázzba vágja magát a brüsszeli intőre…

Évek óta rutin, hogy hiába érkezik csúcs szintű kínai delegáció Brüsszelbe, a pekingi vezetés nem, vagy csak szigorú feltételekkel áll kötélnek közös sajtótájékoztatóhoz. Ezt persze az egész brüsszeli sajtóközösség teljes joggal nehezményezi. Hiába, az eheti EU-Kína csúcs után sem történt másképp: elmaradt Ven Csia-pao és José Manuel Barroso, valamint Herman van Rompuy közös szerdai sajtótájékoztatója.

A hivatalos EB szöveg szerint persze: “nem sikerült annak formátumáról megegyezni”. Név nélkül nyilatkozó intézményi források szerint ellenben a kínaiak azt akarták, 25-25 kínai és nem kínai újságíró vegyen részt mindössze a tájékoztatón és ők is összesen négy kérdésen kellett volna, hogy megosztozzanak. Jogos tehát az újságírók - szándékosan némileg populista - kérdése: ha egy közös sajtótájékoztató kérdésében nem képesek kompromisszumra jutni az EU és Kína vezetői, akkor vajon milyen megállapodások köttetnek a különböző bilaterális dossziék kapcsán?

Alig 80 ezren látták az EU félmilliárd polgára közül két hét alatt a Barrosóval készült, “kérdezzetek közvetlenül tőlem kedves polgártársak és válaszolok nektek” kezdeményezés propagandafilmjét. Az eddigi lagymatag és neutrális EB kommunikációnál markánsabb, egy globális vezető PR-jét idéző hűvös és acélos alkotás azonban úgy látszik kevés. Ilyen mérsékelt érdeklődés mellett, hogy látod a múlt héten felskiccelt nemzetállamok föderációja projekted esélyeit José?