Fliegauf Benedek magyarországi roma- gyilkosságok hatására született alkotása, a ‘Csak a szél’ az olasz Andrea Segre ‘Io Sono Lí’, illetve a portugál Miguel Gomes ‘Tabu’ című filmjével verseng az Európai Parlament által 2007-ben alapított Lux Díjért. A filmeket Európa 35 városában vetítik, a díj átadására pedig az EP képviselők szavazatai alapján november 21-én, Strasbourgban kerül sor.

Nem ez az első alkalom, hogy magyar film szerepel a Lux Díjra jelölt három legjobb alkotás között. 2009-ben Mundruczó Kornél Deltája volt döntős, ám a díjat nem sikerült elhoznia. A Delta alkotóival folytatott beszélgetés alapján nem is annyira a díjjal járó néhányezer euró a nagy dobás, hanem az, hogy a nyertes film feliratozását is elkészítik az EU 23 hivatalos nyelvén. Ez óriási előny a külföldi forgalmazásban, mert a fordítás költsége jellemzően már nem fér bele a filmek költségvetésébe. A Csak a szél így olyan piacokra is eljuthat, ahol magyar film évek óta, sőt talán soha nem járt.  

Az első vetítés ma 7-kor lesz a Brüsszeli Szépművészeti Múzeumban (Bozar). Reméljük, hogy sikerül elkerülni a berlini bemutatón történt kínos esetet, amikor a magyar kormány az alkotók tudta nélkül, és a nemzetközi sajtó csodálkozásától kísérve brosúrákban bizonygatta, hogy a film csupán fikció, nem tekinthető az események valósághű feldolgozásának.

Vajon a magyar EP képviselők hogyan szavaznak majd? Támogatják-e a berlini filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazott mozit, amelynek témája rendkívüli politikai ellentétekhez vezetett, és amelyet a jelenlegi és a korábbi kormányok is inkább eltakartak volna a külvilág elől?

Egy Google logo elhelyezése a “saját márkás” találatok mellett nem jelent garanciát a felhasználóknak arra, hogy fogyasztói jogaikat hatékonyabban védi a keresőóriás - figyelmeztet cinikusan az európai fogyasztóvédelmi szervezet, a BEUC. Az Európai Bizottságnak küldött levelében a szervezet a Google egy őszi javaslatára reagált, melyet azután tett közzé a keresővállalat, hogy az EB túlzott piaci befolyással való visszaélés ügyében régóta előtetes vizsgálódásokat folytatott.

A történet hátterét az adja, hogy számos weboldal tulajdonosa panaszt tett a Google találatai kapcsán: szerintük ugyanis hiába az oldalaik jó page rankje, az Google saját márkás szolgáltatásait eleve feljebb sorolja például az éttermek vagy utazási oldalak találatainak megjelenítésekor. A Mountain Viewban székelő vállalat reakciója erre az volt, hogy jó akkor a jövőben a Google termékek találatai mellé feltünteti, hogy azok a Google sajátjai a listán (kvázi reklámként stigmázva).

Az EB-t viszont emellett egy ideje négy témakör is aggasztja a Google machinációi kapcsán: 1. a saját vertikális (tematikus) keresőknél a Google szolgáltatásainak előnyben részesítése; 2. a versenytárs tematikus keresők tartalmainak beemelése saját; 3. a Google által megkövetelt kizárólagosság a hirdetőitől reklámjaik; 4. a Google adWords hirdetési platformjának hordozhatóságára vonatkozó kifogások.

EB források szerint a Google által nyáron megküldött módosítási javaslatok messze nem győzték meg az illetékes Joaquin Almuniát. A szőr mentén simogatásnak most tehát úgy látszik vége, a versenyjogi biztos többszöri figyelmeztetése nyomán ugyanis megindul az első fázisa egy esetleges erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó uniós vizsgálatnak.

A BEUC mindenesetre világossá tette, hogy fontos az informált választás lehetőségének biztosítása (értsd a Google logo feltüntetése a keresési találatok közt) az azonban távolról sem jelent megoldást a a problémára, vagyis arra, hogy a cég feltételezésük szerint durván visszaél überdomináns piaci helyzetével.

Brit civil aktivisták arra vették rá a BBC “The revolution will be televised” című adásának sztárjait, hogy készítsenek videót az élelmiszerár-spekuláció jelenségéről. A World Development Movement azután készíttette el a filmet, hogy a Világbank korábban nyár elején nyilvánosságra hozta statisztikáit, melyek minden eddigi rekordot übereltek. Többek közt mert a gyenge amerikai és orosz termés példátlan, 10 százalékos áremelkedést eredményezett a gabonaárakban egyetlen hónap alatt. Ezek az áremelkedések pedig globálisan milliókkal növelik az éhezők, illetve nem kielégítő mennyiségű élelmiszerhez jutók földlakók számát.

A filmben két jól öltözött Úr arról győzködi az utca embereit, hogy fektessenek a bomba profitot ígérő élelmiszerár spekulációba. A kampány támadásának fő célpontja a Barclays bank, mely a hozzáférhető adatok szerint az utóbbi két évben 500 millió fontot, vagyis 180 milliárd forintot kereset azzal, hogy búza, szója és más gabonafélékkel spekulált.

Ez ismét fellobbantotta a civilek ellenállását, akik jogosan vélik úgy, hogy a pénzintézetek nyerészkednek a globális élelmiszerválságon. A briteknél a mezsgyén  a Barclays a legnagyobb, de globális szinten a Goldman Sachs és a Morgan Stanley mögött csak a harmadik azon bankok közt, akik jó üzletet látnak és nyomulnak is élelmiszerár spekulációban.

De hogy mindez az EUrologusnak miért érdekes: mert az EU pénzügyminiszterei november 13-án az élelmiszerárak felhajtásában érdekelt spekulánsok kezének megkötésével kecsegtető új szabályokat fogadhatnak el. S láss csodát, a brit kormány ezúttal is erősen ellenzi az uniós javaslatot, hiszen mi lesz a City szegény “éhező” bankáraival.

A héten felizzottak a kedélyek az novemberi EU csúcson elvileg finiséhez érkező következő hét éves uniós költségvetés vitájában. Miután a soros elnökséget adó ciprusiak legfrissebb javaslattervezete kiszivárgott, 50 milliárd eurós megszorításra téve javaslatot, megindultak a licitek. S láss csodát a euroszkepticizmust tökélyre fejlesztő briteknél ezúttal akad még héjább tagállam. Svédország ugyanis a britek által követelt 100 milliárd helyett, 150 milliárd euróval csökkentené a 2014 és 2020 közöttre tervezett 1033 milliárd eurós közös kalapot.

Az tétek növekedését (vagy csökkentésének) azonban a számoknál jobban leírja  svéd EU ügyi miniszter kijelentése, aki szerint a ciprusi javaslat alapján aligha lehetséges a megállapodás a büdzsé lezárására hivatott november 22-23-i brüsszeli csúcson. Birgitta Ohlsson érvelése szerint a javaslat az ötvenes évek büdzséit idézi, mely a kutatás-fejlesztésen és a határokon átnyúló infrastruktúra fejlesztésen spórol ahelyett, hogy a mezőgazdasági támogatások elavult rendszerét reformálná meg. Másrészt a lengyelek például több gazdaságélénkítési forrást követlenek.

Jelentős viszont az elégedett hangokat hallatók csoportja is: a franciák az agrártámogatások kevéssé drasztikus vágásának, a spanyolok a kohéziós pénzek szabad felhasználásának, németek meg önmagában annak örülnek, hogy az EB javaslatához képest megindult a végösszeg megnyirbálása.

A britek viszont mai nemzeti parlamenti EU büdzsé vitájuk után lendülhetnek csak igazán bele az alkudozásba, míg a belső tanácsi előkészítő tárgyalások a csúcs elé szintén ma folytatódnak.

Az EUrologus viszont még mindig csak azt tudja mondani, hogy azt a mennyiségű feladatot és felelősség ellátását amit a tagállamok az évtizedek során az EU-ra ruháztak egyre kevésbé lehet az egész európai gazdaság GDP-jének csekély 1 százalékából megoldani. Nem tudjuk nem leírni, az Európai Unió működtetésének fenntartása aránytalanságai ellenére sokkal hatékonyabb, mint bármelyik európai közigazgatási rendszer.

Úgy látszik az Európai Parlament bicskája is beletörik a zavaros közel-keleti viszonyokba. Félig-meddig a színfalak mögött a múlt héten két közel-keleti téma is parázs vitát váltott ki a képviselők között. Az egyik Izrael, a másik az ősellenség, Irán EU-hoz fűződő viszonya kapcsán.

Az Izraellel kapcsolatos dilemma egy kereskedelmi megállapodás megújítása okán merült fel. Az EU és Izrael közötti kereskedelemben évek óta egyezmény rendezi az ipari termékek minősítésének kölcsönös elismerését. Az ipari termékek alatt ebben az esetben leginkább gyógyszereket, köztük több, az európai betegek számára létfontosságú terméket kell érteni. A gond csak az, hogy a két fél értelmezése Izrael területéről és ezzel összefüggésben a kereskedelmi megállapodás területi hatályáról jelentősen eltér. Izrael szerint a 67-es háborút követően elfoglalt területek is az országhoz tartoznak, következésképpen az onnan származó termékek is az egyezmény hatálya alá tartoznak. Az EU hivatalos jogértelmezése szerint ezek megszállt területek, tehát nem érvényes rájuk az egyezmény. A kereskedelmi kérdés pillanatok alatt politikai vitává alakult. A jobboldal amellett érvelt, hogy Izraelnek joga van arra, hogy saját területét meghatározza. A baloldal szerint viszont az egyezmény elfogadása csak további bátorítást adna Izraelnek arra, hogy a megszállt területeken telepeket hozzon létre. A szerdai szavazáson a jobboldali fölény érvényesült, a képviselők szűk többséggel ugyan, de elfogadták az egyezményt.

Irán kapcsán amiatt alakult ki vita, hogy az Európai Parlament küldjön-e hivatalos delegációt az atomhatalmi babérokra törő közel-keleti országba. A korábbi, meglehetősen szeszélyes Irán-politikával idén szakított az EU, és teljes körű olaj-, illetve gázembargót vezetett be a perzsa országgal szemben. Az európai jobbközép szerint az EP delegáció látogatása rossz üzenetet küld, hiszen megtöri a perzsa hatalom teljes elszigetelésére irányuló amerikai-európai kísérletet. A baloldal szerint a delegáció látogatása politikai támogatást nyújthat az iráni ellenzéknek. Különösen úgy, hogy két börtönbüntetésre ítélt ellenzéki aktivista éppen pénteken kapta meg az Európai Parlament emberi jogi elismerését, a Sakharov Díjat. A képviselők küldöttsége vasárnap indult volna, ám a látogatást lemondták. Az iráni rezsim tájékoztatása szerint az előzetes egyeztetésektől eltérően a képviselők nem találkozhatnak a díjazottakkal, illetve az ellenzék képviselőivel.

A határidők be nem tartása, a vállalt intézkedések végre nem hajtása lassan rutinná válik a görög hiteltárgyalások kapcsán. Így értékeli az európai sajtó az athéni kormány és a trojkának becézett EB-EKB-IMF delegáció közötti tárgyalások aktuális állását. Semmiképpen sem kívánjuk lebecsülni a görög nép által tett erőfeszítéseket, de azt azért látni kell, hogy az eddigi görög megszorítások mértéke messze elmarad attól, amit a balti országok, vagy éppen Magyarország tett a válság kezelése érdekében.

Mégis úgy tűnik, hogy a görögök újabb segítséget kaphatnak az olimposzi magasságokba emelkedő államadósságuk finanszírozásához. A trojka javaslata szerint Görögország hitelezőinek le kellene írniuk a tartozás egy részét. Volt már erre példa idén nyáron, amikor a második görög mentőcsomag kapcsán a magán befektetők “vállalták” “önkéntesen” a “tartozás átstrukturálását”- magyarán elveszítették a befektetéseik körülbelül felét. Most viszont a görög állampapírokat birtokló tagállamoktól várnának hasonlót, ami egészen új szintre emeli a tétet. Itt már adófizetői pénzről van szó. Nem a Deutsche Bank és a UBS bukja a befektetést, hanem Jürgen, Sven, Lars és a többi észak- és nyugat-európai adófizető. Ráadásul úgy, hogy 40 milliárdnyi görög kötvénnyel rendelkező EKB nem szállhat be a buliba, mert az eurózóna szabályai tiltják az államok finanszírozását. Hasonlóképp a Nemzetközi Valutaalap sem játszana ebben a körben.

Az ötlet egyébként azt követően merült fel, hogy korábban kiszivárgott: Görögország a korábbiakhoz képest 16-18 milliárd euróval több pénzt kap, valamint további két évet a hitelek visszafizetésére és csökkentik a hitelek kamatait is. Cserébe a görögöknek újabb 150 reformlépést kellene végrehajtaniuk, köztük a foglalkoztatás és elbocsátás szabályainak rugalmasabbá tételét és a minimálbérre vonatkozó előírások módosítását.

Ahogy pedig már megszokhattuk lassan Athén körmére ég a következő hitelrészletről (31,5 milliárd euró) szóló megállapodás. A trojka szerint november 12-én lehetne azt tető alá hozni, míg az ország 16-án válna fizetésképtelenné. A Spiegel cikke azonban azt sem felejti el megemlíteni, hogy a hitelezők egyre frusztráltabbak mivel nem látják megfelelően teljesülni a kiadáscsökkentési lépéseket. Ez számokban kifejezve annyit tesz: a vállalt reformoknak mindössze a 60 százaléka valósult meg, 20 százalékukat vitatják, míg a maradék 20 százalék egyáltalán nem teljesült.

Az ismert körülmények ellenére miért folytatódik tovább Görögország finanszírozása? Az EUrologus szerint az eurózóna meghatározó politikai vezetői komolyan elhatározták, hogy Görögországot az övezeten belül kell tartani. A kiesésével járó következmények ugyanis mind Görögországra, mind az övezet egészére nézve drasztikusak lennének, és ennek esetleges felelősségét senki nem szeretné vállalni.

Végül pedig halkan jegyezzük meg: az övezeten kívül ragadt Magyarországgal szemben sem az EU, sem az EKB, sem az IMF nem lesz ilyen engedékeny. Miért is lenne?

Nasrin Sotoudeh  47 éves, két gyermek anyja, ügyvéd és civil jogi aktivista. A hírhedt teheráni Evin börtönben tölti tizenegy éves büntetését. Jafar Panahi, 52 éves filmrendező, alkotásai szülőhazájában tiltólistán vannak. A cannes-i filmfesztiválon tavaly bemutatott filmjét egy kenyérbe sütött pendrive-on csempészték ki Iránból.

Ők ketten kapták 2012-ben a Sakharov Díjat, az Európai Parlament emberi jogi elismerését. Az Európai Parlament 1999-ben alapította az 50.000 eurós anyagi támogatással és jelentős médiafigyelemmel járó díjat. A korábbi díjazottak között szerepel Nelson Mandela, Kofi Annan és a házi fogságból nemrég szabadult burmai ellenzéki vezető Aung San Suu Kyi is. Az EP képviselők meglehetősen naiv elképzelése az volt, hogy a szombaton Iránba látogató parlamenti küldöttség tagjai találkozhatnak az ellenzék képviselőivel, sőt személyesen adhatják át a díjat a két aktivistának. Az iráni fél, nem meglepő módon, ezt a lehetőséget megtagadta, így az európaiak lemondták az utat. Nem ez az első alkalom, hogy a Sakharov Díj közvetlen diplomáciai incidenshez vezet, az érintett országok menetrendszerű tiltakozásán túl. 2008-ban az Európai Parlament Hu Jia, kínai emberi jogi aktivistának ítélte a díjat, alig néhány nappal azelőtt, hogy az EP küldöttsége Kínába indult volna. A kínai fél azonnal lemondta a látogatást, és a történet éveken át beárnyékolta az Európai Unió és Kína kapcsolatait. Nos, az EU-iráni kapcsolatokon már nincs nagyon mit beárnyékolni…

A díj kritikusai szerint az Európai Parlament az egyedi esetek kiemelésével aláássa a színfalak mögött zajló, az emberi jogi helyzet általános javítására irányuló diplomáciai tárgyalásokat. Az EP szerint azonban a Sakharov Díj és a díjazottak szívszorító történetei ráirányítják a közvélemény figyelmét a szólásszabadságot és a demokratikus alapjogokat korlátozó rezsimekre. Vajon a nyilvános tiltakozás, vagy a politikai nyomásgyakorlás hatékonyabb egy elnyomó rezsim ellen?

„A Bábel-hal […] kicsi, sárga és piócaalkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális frekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven.” – idézet , Douglas Adams Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényéből.

Az Európai Parlament nem viccel, ha a többnyelvűségről van szó. A hivatalos üléseken 23 nyelven, 506 különböző nyelvi párosításban biztosított a folyamatos szinkrontolmácsolás. A bábeli hangzavart tovább fokozza, hogy a hivatalos iratokat is le kell fordítani az összes nyelvre, ami évente közel 2 millió (!) oldalnyi szöveget jelent. Ennek a költsége összesen 1,3 milliárd, azaz uniós polgáronként kb. 2,5 euró évente. Hogy ez sok, vagy kevés azért, hogy ékes anyanyelvünket halljuk felcsendülni az Európa jövőjéről szóló vitákban, az nézőpont kérdése. Az EU mindenestre szeretné csökkenteni a fordítási/tolmácsolási költségeit, és mivel a természetbúvárok eddig nem leltek rá a fent említett Bábelhalra, jobb híján fordítószoftverek fejlesztését támogatja. Az eddigi talán legsikeresebb elérhető iPhone-ra és Androidra. Magyar egyelőre nem szerepel a nyelvi kínálatban, de kínai, thai vagy pastu barátainkkal egész jól tudunk kommunikálni szóban és írásban (a szoftvert humanitárius küldetések során használják a helyiekkel folytatott kommunikációban).

20 millió szegénységben élő európai polgár megsegítését vállalta 2020-as céljai között az Európai Unió. A törekvés annak ellenére is ambiciózus, hogy ez a szám csak a hatoda az EU “szegényeinek” : 116 millió európai fenyeget szegénység, közülük 40 millióan a napi megélhetéshez szükséges állandó anyagi gondokkal küzdenek (azaz egyik napról a másikra élnek).

Az EU egyetlen, a fel nem használt agrártámogatásokból működtetett “szegénységi alapja” a Közös Agárpolitika nagyrészt német javaslatra történő áramvonalasítása miatt 2014-ben bizonyosan megszűnik. Az új alap felállítására ma tett javaslatot a Bizottság, amely a válság kitörése óta eddig leginkább a pénzügyi rendszer megrendszabályozásával, vagy az égbe szökött (ifjúsági) munkanélküliséggel viaskodott. Andor László szerdán közzétett javaslata a következő hét évben összesen 2,5 milliárd eurót szánna a rászorulók élelmezésére, illetve közvetlen tárgyi támogatására, amelyet nagyrészt az EU, kisebb részt a tagállamok dobnának össze. Andor szerint jelenleg negyven millió európai nem jut megfelelő élelmiszerhez, 4 millió hajléktalan van a kontinensen, miközben 25,4 millió gyerek él szegénységben.

Hogy mire lesz elég azonban a felpántlikázott pénz, az továbbra is nagy kérdés mely az EUrologust is foglalkoztatja. Gondoljunk csak bele, ha a fenti számok fedik a valóságot az azt jelenti, hogy az elmúlt 25 évben az Unióban évente kiosztott 500 000 tonna élelmiszersegély ellenére, Európa lakosságának 8 százaléka továbbra sem jut kielégítő táplálékhoz. Igen, Európáról beszélünk.

A magyar biztos angol videóüzenete a témában ezen linken nézhető meg (mert az EB videója nem hagyja magát beagyazni).

Nehéz elképzelni unalmasabb dolgot annál, mint statisztikai adatok gyűjtéséről szóló jogszabályt olvasni. Olyan szavak halmozódnak egymásra, mint a népesség, a módszertan, meg a hitelesített adatok. Az EUrologus is épp arra készült, hogy álmos sóhajtással a lomtárba iktatja a COM (2011)0903-es számú jogszabály-palántát, amikor valamin megakadt a szeme.

A Bizottság javaslata szerint az EU Tanácsában zajló szavazásoknál a tagállamok szavazati súlyát az alapján állapítanák meg, hogy területükön hány “szokásos lakóhellyel rendelkező személy” lakik (usual resident). Ilyennek minősül bárki, aki legalább 12 hónapja az adott tagállamban él, de az is, aki ugyan kevesebb ideje, de legalább egy éves helyben tartózkodást tervez. Magyarán azok a jellemzően közép- és kelet-európai polgárok, akik tartósan külföldre, és jellemzően Nyugat-Európába mennek dolgozni, vagy tanulni nem az állampolgárságuk szerinti ország szavazati súlyát növelnék, hanem azét, ahol dolgoznak. Sőt a tanácsi szavazati jog megállapításakor a nem EU-s polgárok szavazatait beszámítanák, amennyiben a fenti kritériumoknak megfelelnek.

A szabály ebben a formában az EU-n belüli és kívülről jövő migráció célpontjának számító nyugatiaknak kedvezne. Kifejezetten hátrányos lenne például Lengyelországnak, Romániának, Bulgáriának, a balti országoknak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarországnak is.

Nem önmagában érdekes, hogy Lettország a balti államok közül másodikként 2014-ben bevezeti a közös valutát. Az EUrologus szerint azt érdemes összevetni, milyen érvek mentén maszatol az euró bevezetése kapcsán a magyar kormány, azzal ahogy Lettország miniszterelnöke mellette tör lándzsát.

Valdis Dombrovskis miniszterelnök az Euobservernek adott interjújában Orbánnal szemben nem azzal odázza el a dolgot, hogy a kormánya támogatja ugyan az eurótérség rendbetételét, de addig nem gondol a csatlakozási szerződésében vállalt euró bevezetési kötelezettségére amíg nincs rend a közös valutát használók gazdaságaiban.

Dombrovskis világossá tette, hisz benne hogy az euró segíti a külföldi befektetők megnyerését, csökkenti a vállalkozásokra kivetett tranzakciós adót, árstabilitást és átláthatóságot hoz hasonlóan a szomszédos Észtországhoz, mely 2011 óta az eurózóna tagja. A lett miniszterelnök szerint nem valutaválság van, hiszen a dollárral szembeni euróárfolyam stabil, ráadásul a globális valutatartalékok 25 százaléka tartósan euróban van. Eközben szerinte nincs helye a déli euróországok által követelt büdzsé könnyítési kéréseknek.

A lettek ráadásul Magyarországhoz hasonlóan - ugyan a válságba jutott EU országok közül elsőként - nemzetközi hitelt kértek, most mégis a térség leggyorsabban növekvő gazdaságával dicsekedhetnek tavaly 5,5, idén 5,9 százalékos növekedéssel. Az ország eladósodottsága és költségvetési hiánya megfelel az EU-s elvárásoknak, míg az infláció 2,9 százalékon áll.

Az EUrologus szerint azonban Dombrovskis Magyarországra nézve legtanulságosabb válasza, hogy: “Amikor egy ország elveszíti a költségvetése felett a kontrollt és pénzpiacok bizalmát, nincs más út”. Először vissza kell állítani a pénzügyi stabilitást, mely a gazdasági növekedés előfeltétele”.

Megint túl vagyunk a csúcson. Mi változott Európában attól, hogy múlt csütörtökön és pénteken az unió legnagyobbjai összedugták az összedugnivalót. Azon túl persze, hogy tojásos-gombás pitét, párolt borjút spenótágyon, és csokoládé triót ettek, s Orbán Viktor egy kisebb polgári lakás áráért érkezett a tetthelyre? Nos, az EUrologustól távol áll a veterán pénzügyi megmondókra jellemző értelmetlen fanyalgás, de a múlt heti eseményeket még mi is unalmasnak értékeljük. Ahogy azt előre megjósoltuk, érdemi döntések nem, inkább csak hosszabb távú politikai vállalások születtek. Jó pár kiskapu nyitva maradt a nagy tagállamok számára, hogy a még idén hátralevő két EU csúcson saját képükre formálják szép fokozatosan az erősödő gazdasági együttműködést. Ezért aztán nem tudjuk, hogy pontosan mikor kezdi meg működését az egységes európai bankfelügyelet, de azt már igen, hogy az Európai Központi Bank részeként fog működni, és év végéig meg kell csinálni az erről szóló jogszabályt. A bankunión Merkel azt is megígérte: tovább folytatják a gazdaságpolitika központosítását.

Azt sem tudjuk, hogy miként fog összeállni az eurózóna külön költségvetése, de szinte biztossá vált, hogy előbb-utóbb lesz ilyen. Bár azt megígérték, hogy nem a 27-es büdzsé kárára jön létre. Majd meglátjuk, az EUrologusnak vannak félelmei… Egy azonban bizonyosnak tűnik: a magyar kormány látványosan távol tartja magát az integrációs meneteléstől. A magyar álláspont az, hogy majd az utolsó pillanatban eldöntjük, csatlakozunk, vagy kimaradunk az egészből. Szerintünk ez hiba, amely jelentős kockázatokat rejt. Olyan hiba ugyanakkor, amelyet csak kormányzati szinten korrigálhatna Magyarország. Erre viszont a kabinet fokozódó szabadságharcos hevületében egyre kisebb az esély. Pedig az EUrologus szívesebben látná Magyarországot az egyre szorosabban integrálódó Nyugat-Európához húzni, mint a dél-keleti perifériával leszakadni a ki tudja hova.

Egyetlen éjszaka alatt három dohányzás-ellenes civil szervezet irodáját pakolták ki Brüsszel uniós negyedében. A tolvajok a kisebb értéktárgyak mellett elsősorban a laptopokra és az információhordozókra utaztak. A három civil szervezet irodáján kívül még egy helyre mentek be, onnan nem tűnt el semmi. Így megalapozottnak tűnik a szervezetek állítása, hogy célzott támadást intéztek ellenük, bár a belga nyomozó hatóság egyelőre nem talált ipari kémkedésre utaló jelet (vajon mi lehet az?).

A betörésre alig két nappal az után került sor, hogy John Dalli egészségügyi biztos lemondásra kényszerült, mert az EU Csalásellenes Hivatala szerint kétes kapcsolatban állt egy dohányipari lobbistával. Dalli lemondása után a Bizottság bejelentette, hogy elhalasztja a dohánykereskedelemmel kapcsolatos uniós szabályozás tervezett felülvizsgálatát, amely szinte bizonyosan szigorítást hozott volna, méghozzá a most betámadott szervezetek javaslatai alapján.

Úgy tűnik tehát, hogy az egészségügyi biztos bukásával, éppen a jogellenes befolyásolással vádolt dohányipar jár jól… Szerinted?

Az EUrologus sokat látott gárdájának eddigi legunalmasabb csúcsának első napja lassan véget ér. A konklúzió tervezetben forrásaink szerint az egységes bankfelügyeletre vonatkozó részben egyetlen szót változtattak. De ez sem módosított azon, hogy az erre vonatkozó jogszabály-alkotásnak be kell fejeződnie év végére.

Ami Magyarországot érinti, az Európai Bizottság jogi szolgálata azt súgta nekünk, hogy megoldható az eurózónán kívüli tagállamok részvétele a felügyeletre vonatkozó törvényhozásban. Ennek lényege, hogy az EKB felügyelő bizottságában helyet kapnának a zónán kívüli országok és a gyakorlatban ez a testület hozná meg a döntéseket a felügyeletről.

Az EKB kormányzó tanácsában ugyan az uniós alapszerződés miatt továbbra sem kapnának helyet az eurózónán kívüliek. Mégis úgy tudjuk, hogy az EB szerint nem gond olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a felügyeleti kérdésekben csak formálisan legyen az EKB kormányzó tanácsa a végső döntéshozó.

A kötélhúzás tehát továbbra is  németek és a franciák (+déli államok) között zajlik arról, hogy mikor váljon valósággá a bankok feltőkésítése. Frau Merkel persze azt szeretné, ha ez csak a 2013 őszi német választások után következzen be. A németek ezért azt szeretnék, hogy “hatékony” legyen a bankfelügyelet. Ezután már csak az a kérdés ki mit ért hatékony alatt.

Az EUrologus reméli, mindettől mindannyian kellően elálmosodtatok. Holnap folytatjuk.

Bónusz: a kormányfők családi fotója.

Hosszúra nyúlt villáminterjú Pajszer Pál közgazdász professzorral, akivel a Tanács Justus Lipsius épületének büféjében futottunk össze, miközben az EU vezetői zárt ajtók mögött tárgyalnak Európa jövőjéről.

EUrologus: Alig néhány órája tart az EU csúcs, de sokak szerint máris gyanús ez a sok rövidítés, MFF, EMU, TSCG, CSR, SSM…
PP: Valóban, már csak az S&M nincs benne, pedig arra még igény is lenne.

EUrologus: Világos. Mit jósol, lesz megállapodás például az monetáris unióról?
PP: Ezt a vacsora alatt fogják megtárgyalni a kedves vezetők. Vagyis sok múlik azon, hogy mi kerül az asztalra. Ha például jól meghajtják őket egy langyos hallevessel, az hatással lehet a vita végkimenetelére. Ettől függetlenül én személy szerint a magyar álláspontot támogatom: vagyis az a jó, ha a monetáris unió mindegyik tagország számára nyitott.

EUrologus: Azért, hogy ne váljon az EU kétsebességessé?
PP: Én még máig nem tudom, hogy ez mit jelent, de volt egy kétsebességes Jawa Babettám, és azt még a Vaclav Klausnak se kívánnám. Szóval én inkább attól óvnám a döntéshozókat, hogy tovább szabdalják azt, ami már egyébként is olyan elegyes, mint a tudja, hogy mire gondolok. Ugye itt van ez a külön eurózóna-költségvetés ötlet, meg a bankunió, hogy akkor mi, magyarok például miként fogunk tudni beleszólni, miközben nem is vagyunk benne az ECB-be, és akkor még nem beszéltünk az EBA-féle megfontolásokról…

EUrologus: Máris elvesztettük a fonalat. Viszont kíváncsiak lennénk a véleményére a magyar kormány legújabb költségvetési korrekciójáról. Matolcsy úr szerint azért kell szigorítani és újabb a dókat bevezetni, mert Brüsszel ezt várja el.
PP: Tegnap beszéltem telefonon a Gyurival. Mondtam neki, hogy itt megint nagy röhögéseket váltott ki a szövege. Szerintem ezt mostanra már senki nem hiszi el. Az EU semmilyen újabb adó bevezetését nem kérte és nem is kérhet ilyet a magyar kormánytól, de még a szlováktól se, ha értik mire célzok. Sajnos Gyuri nem állt meg akkor, amikor még lehetett volna, pedig sokan szóltunk neki, Olli is, én is. Most meg az van, hogy tovább kell pumpolni a népet, főleg így, hogy a fűtésszezon Auróra cirkálója rövidesen beledörrent a hideg magyar éjszakába, ha megbocsátanak a költői hasonlatért.

EUrologus: Kettős beszéd?
PP: Már megint babettázik. Látja, maguk is legalább annyira fixáltak, mint a Gyuri. Én inkább a bankadó miatt aggódnék, nézzék csak meg hova jutottak a görögök, vagy korábban az olaszok is, csak hogy a klasszikusokat idézzem.

EUrologus: Ők is hasonló módszerekkel sanyargatták a bankjaikat, akik aztán nem tudtak eleget hitelezni a vállalkozásoknak, aki emiatt nem tudtak versenyképesek maradni, növekedni és munkahelyeket teremteni és emiatt tönkrement a gazdaság és végeredményben az ország is?
PP: Maradjunk annyiban, hogy a rossz gazdaságpolitikát nem lenne szabad az unió nyakába varrni. Egyrészt mert nem szép dolog hazudni a választóknak, másrészt pedig mert ezzel a rossz gazdaságpolitika nem fog megjavulni. Csak abban bízhatunk, hogy ezt a magyar kormány is mihamarabb felismeri. Amióta tudom, hogy Morvai Krisztina megtalálta a szerelmet, vallom, hogy nincs reménytelen ügy.

(Az interjú csak nyomokban tartalmaz valóságelemeket.)

Gyorsan csúcsra hágott a hangulat az Európai Tanácson, legalábbis a spanyol újságírók közt, akik a képen látható felbolydulással fogadták hírhozó diplomatájukat.

Fontos közbülső csúcs lesz a ma kezdődő Európai Tanács - mondják Brüsszelben az EUrológusnak azok, akik tudják miről beszélnek. Ez azt is mutatja, hogy a téteknél már csak a várakozások nagyobbak, így borítékolható a szokásos csúcs utáni csalódás (cs.u.cs.). Konkrét döntésből nem sok várható, de már az is komoly eredmény, ha a politikai irányvonalakban közös nevezőre jut a 27 vezető.

Az alaptéma megint az EU mélyebb gazdasági együttműködése. A vezetők asztalára Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének nevével fémjelzett jelentést készítik be, a vita e körül forog. HVR terve az unió gazdasági integrációjának még szorosabbá szövéséről szól. Ehhez négy építőkockát vázolt fel júniusban: pénzügyit, költségvetésit,  gazdaságpolitikai integrációsat és az ehhez illeszkedő demokratikus kontrollt. Azóta megszondáztatta az elképzeléseket a tagállamoknál és kiderült, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Az országok össze-vissza játszanak a kockákkal, farigcsálják őket, meg kicserélik kisgolyóra, ami sehogy sem illik a képbe.

Pedig Van Rompuy építménye tág teret enged a továbbgondolásnak. Egyrészt felsejlik benne az úgynevezett “fiskális kapacitás”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt senki nem tudja, csak annyi bizonyos, hogy egy újabb kódnév több pénzre. Állítólag a franciák ihlették a dolgot. A sajtó az “eurózóna költségvetéseként” utal rá, de valójában - azon kívül, hogy az eurózóna tagjainak rendelkezésére állna. Van Rompuy szerint az aszimmetrikus sokkok kiigazítására kell - erről sem lehet tudni, hogy pontosan mit jelent, de azt rebesgetik, hogy ezen a tagállami strukturális reformok finanszírozását kell érteni. A tanácselnök ugyan mindenhova beleírta a jelentésbe, hogy ennek az új eszköznek semmi köze az unió hétéves pénzügyi keretéhez, többek között Magyarország is attól tart, hogy a téma bekavar a büdzsé tárgyalásokba, amiket novemberben kellene lezárni.

Izgalmas kérdés az is, hogy a jelentés felveti, az országspecifikus ajánlásokat, amelyeket a gazdaságpolitikákat összehangoló európai szemeszter keretében javasol a tanács a tagállamoknak, szerződéses formába kéne önteni. Mert így gyorsabban és hatékonyabban számon kérhetőek. Ez persze német ötlet. Bár az uniós alapokmány kitételei miatt “önkéntes” szerződésekről lenne szó, de kötelező erejét jól érzékeltette egy diplomata, aki szerint “az országspecifikus-ajánlás lesz a Bibliánk!”

Többszintes Európa? 

A HVR-jelentés kincstárjegyek tekintetében felveti az adósságok minimális közösségivé tételét, de szerda este úgy tűnt, Berlin még ezt a szolid utalást is kinyírja. A németek nem véletlenül attól rettegnek, hogy a nagy és jól csengő européer szólamok mögött mindenki igazából a pénzükre utazik. Ezt támasztja alá az is, hogy például a bankunió keretében felálló európai bankbetétgaranciával kapcsolatban többen azt szerették volna - például a franciák -, hogy jöjjön létre egy európai szintű alap, amibe persze majd ők csak minimálisan raknak bele, de ha baj van, akkor majd a többiek (értsd Németország) perkálnak. Egy uniós diplomata egyenesen alpárinak nevezte a különböző mechanizmusokról szóló vitát (mindenki a pénzre utazik, nem az EU építésére), és felidézett egy sztorit, mely szerint David Cameron brit kormányfő valamelyik csúcson kerek-perec kimondta azt, ami körül mindenki csak toporgott: “Szóval azt akarjátok, hogy Angela egyszerűen adja oda a bankkártyáját, és még a PIN-kódot is adja meg, jól értem?”

S ha már szóba került: bankunió. Erről sem lesz döntés. Az Európai Bizottság szeptemberi javaslatával rengeteg gondja van az eurózónán kívüli tagállamoknak, mintha elfelejtkeztek volna róluk a tervezet megírása közben… Az övezeten kívüli államok egyrészt szeretnének legalább az Európai Központi Bank (az egységes bankfelügyeletért felelős szerv lenne) felügyelőbizottságába bekerülni, és hozzászólni, ha őket is érintő döntés előkészítése zajlik. A másik fő gond: az európai mentőalap elvileg újratőkésítheti a bankokat, amely komoly versenyelőnyt jelentene az eurózónán kívüli bankoknak, melyeknek ez a forrás nem áll rendelkezésére. Az övezeten kívüliek egyelőre azt szeretnék, hogy az Európai Tanács mondja ki, gond van, meg kell oldani. Elvileg a hatékony bankfelügyeletnek az év végéig be kéne indulnia - ez körülbelül lehetetlen.

Ráadásul az EKB kapacitásával kapcsolatban komoly kérdések merülnek fel. Egyrészt, vajon bölcs dolog minden feladatot a frankfurti szervezet nyakába varrni? 1600 szakértő kéne csak a rendszerszintű bankok felügyeletére, miközben a tagállamok folyamatosan az EU bürokrácia létszámának csökkentéséért sírnak. Ráadásul az EKB szakemberei jegybankokra koncentrálnak, míg az új feladatkörhöz kereskedelmi bankokkal foglalkozó szakértőkre lenne szükség. Mindezek tetejébe ha az EKB felügyelete alatt valami gáz lesz bármelyik bankkal - ami, tekintve, hogy a jelenlegi javaslat szerint 6000 bank felett kéne bábáskodni, elkerülhetetlen - akkor az az EKB, mint központi bank hitelességét is kikezdheti.

Nem kevés feladat egy szolid vacsorához, meg egy éjszakai szeánszhoz: az uniós vezetők várhatóan ismét hajnalig tárgyalnak csütörtökön, hogy péntekre már csak olyan “könnyed” témák maradjanak, mint Kína, vagy Szíria.

Az EUrológus végig ott lesz.

Mikor lesz már 16 tagú az euróövezet? - ez a kérdés tartja lázban évek óta a befektetőket, kereskedőket, az Európai Unió rezzenéseit elemző újságírókat, és még jó pár embert a glóbuszon. Vészforgatókönyvek, titkos tervek: mindenről hallottunk már a “ki lesz az első, aki kipenderül” sztoriban, kvízről azonban még nem. A brit Guardian most pótolta ezt az égető hiányt. Derítsd ki, hogy az eurózóna szívében a helyed, vagy az övezeten kívül.

http://www.guardian.co.uk/world/interactive/2012/oct/17/europe-news-financial-crisis

Tíz kérdés a személyes pénzügyi helyzetről, a stratégiákról, a spórolásról és a megtakarításokról és kiderül a tuti. Az EUrologus a finnek AAA besorolását érdemelte, de az eredményt maga sem érti. Nektek mi jött ki?

http://www.youtube.com/watch?v=bDVWLltGS40

Belső piac - Húszéveseké a világ?

A számok szerint nem. Az sem kecsegtet sok jóval, hogy a “nagy” és az “X” után a mai huszonévesek egyelőre az “elveszett” generáció becenevet kapták. Egyidősek egy furcsa képződménnyel, amit jobb híján belső piacnak neveztek el. Ahol nincsenek határőrök meg munkavállalási engedélyek, de van euro, ERASMUS, meg olcsóbb mobilozás.

A belső piac elméletileg az Unió leginkább megfogható vívmánya, mégis szinte lehetetlen közérthetően és érdekfeszítően elmagyarázni, hogy mit is jelent nekünk.

Meg lehet próbálni így. Vagy élőben ma Budapesten a Millenárison.

Az EUrologusnak viszont legjobban az alábbi kisfilm tetszett, amit egy 20 éves lány dobott össze saját tapasztalatai alapján. Végül is nem baj, ha öt megkérdezettből egyik se tudta, hogy mi az a Belső piac, a lényeg, hogy elégedett végfelhasználóknak tűntek.

Ha a kocsisor mellett állva a szokásos szmog helyett gyorséttermi sültkrumpliszagot érzünk, akkor tudhatjuk, hogy valaki biodízelt tankolt. Erre még a hardcore környezetvédelmi aktivisták méregzöld szíve is megdobban, és széles mosollyal intenek a bringa nyergéből a sofőrnek.

De nem mind arany, ami fénylik, és nem minden bioüzemanyag jó a környezetnek. Például az olajos magvakból és délkelet-ázsiai pálmaolajból előállított biodízel széndioxid lábnyoma nagyobb, mint a hagyományos társáé. Ráadásul, ha ehető alapanyagból készül a biolötty, akkor emeli az élelmiszerek árát. Akkor meg minek támogatjuk? - kérdik évek óta a zöld szervezetek.

Úgy tűnik, az Európai Unió az éghajlatváltozás elleni küzdelemben saját csapdájába esett. Az EU 2020-ig 10 százalékra kívánja növelni a bioüzemanyagok arányát a közlekedési ágazatban, hogy ezzel csökkentse az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátását. A szabályozás 2009-ben született de az elmúlt években végzett kutatások sorra arra jutottak, hogy ez a jelenlegi módszerekkel nem fog menni. A Bizottság ezért radikális lépésre szánta el magát, amit a várakozások szerint ma délben jelentenek be. Az új szabály szerint az élelmiszer-alapanyagokból gyártott üzemanyag legfeljebb a teljes mennyiség felét teheti ki. Ezt az arányt azonban a legutóbbi becslések szerint az iparág már el is érte.

A bejelentés felkorbácsolta az indulatokat: a bioüzemanyagosok veszni látják az évi 17 milliárd eurónyi támogatást, és perelnék a Bizottságot. A zöldek kicsit még mindig elégedetlenek (mint mindig), az indonéz őslakosok képviselője pedig örül, hogy kevesebb pálmaolaj ültetvény lesz, mert így nem kell havonta arrébb költözniük az erdőben.

Mi a tanulság? Gyalogolj, biciklizz, tömegközlekedj, és csak akkor ülj autóba, ha muszáj!

Bónusz: Itt mindenki kiszámíthatja, hogyan csökkentheti minimálisra saját közlekedési CO² lábnyomát.

John Dalli uniós biztos váratlanul és azonnali hatállyal lemondott kedden délután. Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi portfólióért felelős máltai politikus azután döntött posztja feladása mellett, hogy az EU korrupcióellenes hivatala, az OLAF idén májusban vizsgálatot indított ellene a Swedish Match dohánygyártó panasza alapján.

A cég azt állította, hogy egy vállalkozó anyagi ellenszolgáltatásért cserébe azt ígérte, hogy képes befolyásolni az egészségügyi biztost a tubák, másnéven burnót, megint másnéven snüssz európai szintű tilalmának feloldásáért. Állítólag pénzmozgásra nem került sor, de az európai biztosnak tudni kellett, vagy tudnia kellett volna az esetről, és azt jelentenie kellett volna az illetékes hatóságoknak. 1999, a Santer-bizottság bukása óta ez az első eset, hogy egy európai biztos lemondásra kényszerül.
Sajtóforrások szerint Dalli utódjaként a legkevésbé ellentmondásos jelölt a jelenlegi külügyminiszter, Tonio Borg lehet. Az eddig máltai biztos a második Barroso bizottság tagjaként 2010 eleje óta volt biztos. Előtte megmászta az egész szigetországi politikai létrát, volt pénzügy- és gazdasági miniszter és képviselő a nemzeti paramentben is. 2004-es választási veresége után ugyan volt három hónapig külügyminiszter is, de utóbb hamisnak bizonyult egészségügyi gépvásárlási korrupciós vádak nyomán le kellett mondania.
Az EUrologus szerint lapításra utal, hogy Dalli csak azután mondott le, hogy tegnap az OLAF megküldte jelentését az Európai Bizottságnak. Mindenesetre EUrologus címkés bögrét sorsolunk ki azon kommentezők között, akik a magyar politikai életből hasonló eseteket tudnak idézni.

Újabb példa mutatja, hogy jobb bent, mint kint (a kint ezúttal a Balkánt jelenti), és a megváltoztathatatlannak hitt dolgok könnyen visszájukra fordulhatnak. Gyorsított eljárásban kérvényezi hat tagállam (németek, franciák, osztrákok, hollandok, belgák és luxemburgiak) a nyugat-balkáni országokkal kötött vízummentességi megállapodás biztonsági klauzuláinak elfogadását és alkalmazását.

Az érintett miniszterek levelükben azt kérik, hogy a külügyi tanács következő október 25-26-i ülésén vizsgálják meg, hogyan csökkenthető a hamis dokumentumokkal és érvekkel a térség országaiból menedékstátuszért folyamodók száma.A Balkán országainak többségével 2009 végén kötött vízumkönnyítési megállapodást az EU, amelynek nyomán hirtelen és meredeken emelkedett a térségből igényelt menedékkérők száma. Szerbia például 13900 igényléssel a negyedik állam volt ahonnan az afgánok, oroszok, pakisztániak és irakiak után a legtöbb igénylés érkezett - derül ki az Európai Bizottság (EB) tavalyi jelentésből. Az igénylések megnövekedett száma pedig túlterheli a schengeni menedékügyi rendszert állítja az EB illetékes szóvivője. Michele Cercone szerint a külügyminiszterek napirendjére került téma mégsem jelenti, hogy formálisan kérték volna Bosznia és Hercegovina, Albánia, Szerbia, Macedónia és Montenegró kapcsán a vízumkötelesség visszaállítását.

Kevéssé bíztató előjel azonban a balkáni országoknak, hogy az EB tavaly májusban nagy port kavarva egy olyan biztonsági klauzulára tett javaslatot, melyet tömeges illegális bevándorlás, menekült státusszal való visszaélés és egyéb biztonsági kockázatok esetén alkalmazhatna a Schengen övezet. A végső szankcióként a vízumkötelesség visszaállítását lehetővé tévő javaslatot jelenleg a miniszterek tanácsa és az Európai Parlament tárgyalja és diplomáciai források szerint várhatóan el is fogadják a tagállamok a hó végén.
Az EUrológus szerint a balkáni országokra nézve rossz üzenetet küldene az EU a vízum visszaállítással. A térség európai közeledése ugyanis sok szempontból amúgy is nyögvenyelősen halad az utóbbi években miközben az Unió is a bővítési fásultság jeleit mutatja. Márpedig a Nyugat-Balkán országainak polgárai számára a vízummentesség az EU-s közeledés kevés kézzel fogható jeleinek egyike.

Huszonkilenc fotel, egy asztal, Barrroso, van Rompuy és a kormányfők - mindenki más kizárva… Csütörtökön és pénteken megint összeülnek Európa fejesei. Odakint a Schuman téren lassan megszokottá válik a közlekedési káosz, miközben a Justus Lipsius épületben felpörögnek az EU csúcsszintű politikai rotorjai. Az EUrologus pedig vidáman lubickol az uniós körökben terjedő pletykák tengerében, és igyekszik emberi fogyasztásra alkalmas módon beszámolni az eseményekről.

A csúcs elsőszámú célja a bankunió néven emlegetett csomag elfogadása, amely egységes európai bankfelügyeletet, betétgarancia alapot és bankszanálási tervet eredményezne. A németek azt szeretnék, ha az Európai Központi Bank látná el az EU-s szuperfelügyelet szerepét, de arra nincs ötletük, hogy az EKB miként működhetne egyszerre független jegybankként, és az európai bankrendszer vasszigorú bírájaként. A britek a tavaly létrehozott, londoni székhelyű Európai Bankfelügyeletre bíznák a melót, de a közös valutát elutasító és erősen euroszkeptikus ország javaslatát a szánalmas próbálkozásoknak kijáró félmosollyal söpörték le az asztalról. A déliek (főként a spanyolok és az olaszok) csak akkor támogatják az egész ötletet, ha az ő pénzintézeteik közvetlenül meríthetnek az október elején felállított Európai Stabilitási Mechanizmus 500 milliárdos mézes bödönjéből. A németek, a finnek és a hollandok közölték, hogy ha valamit, akkor ezt aztán nem, legalábbis amíg a déliek nem állítanak fel normális nemzeti betétbiztosítási alapokat (nálunk ’93 óta van). A célról (bankunió) tehát egyetértés van a tagállamok között, de az odavezető út kanyarjaiban páran könnyen kisodródhatnak. Például a nem-eurózóna tagok, akik Nagy-Britannia lelkes támogatása mellett távolodnak a mag-Európától (ebben a kupacban vagyunk mi is, valahol legalul). Persze ha már az euróövezet ilyen szépen előrehaladt a gazdasági egységesülés útján, miért ne lehetne neki saját költségvetése? Ebből lehetne finanszírozni a zónán belüli országok munkaerő-piaci, és szociális reformjait, vagy ez a költségvetés szolgálhatna biztosítékul a közösen kibocsátott eurókötvények fedezetéül. De mi lesz vajon az EU-27-ek/28-ak költségvetésével akkor, ha az összes nettó befizető ország átigazol a másik ligába? Drukkoljunk, hogy nem így lesz, de a korábban fantáziátlansággal vádolt európai politikusok mostanában nem szűkölködnek a kreatív ötletekben.

És ez még csak a kezdet. Az EU 2014-2020 közötti büdzséje a hivatalos napirendről kiszorult, így a pénzügyi alkudozás a közös étkezések nyugalmát zavarhatja meg. Hamarosan azt is megmondjuk, hogy miért. A hét végén pedig Túl a csúcson rovatunkban elemezzük, hogy jóslataink mennyiben váltak valóra.

Felelőtlen görög pasi, aki adósságba taszítja a háztartást. Kissé neurotikus német csaj, aki képtelen tovább elviselni az állandó hazudozást és az újabb kifizetetlen számlákat. A spanyol szomszéd, aki szerint az élet nem csak a pénzről szól, s a brit, aki leginkább kimaradna az egészből. De mi lesz a vége?

A művet Bob Denham jegyzi, aki sosem fejezte be közgáz PhD-jét, és első dokumentumfilmecskéjét arról készítette, vajon legalizálni kéne-e a kannabiszt. Denham most az újságírással kacérkodik, ennek részeként dolgozza fel rövidfilmekben a gazdaság hatását mindennapjainkra.
Hihetetlen, hogy a készítők mennyi utalást, poént sűrítettek bele nyolc percbe. Rizikó társasjáték az asztalon - éppen a németek állnak nyerésre, AAA típusú elem, avagy utalás a hitelminősítésre (ennél mélyebb szerelmi vallomást ezek szerint nem kell várni a németektől). A sötét történelmi múltra tett megjegyzések, az “ágy alá söpört” adóssághalmok. Utalás arra, hogy először pont Németország szegte meg a stabilitási paktumot, és hogy a mediterrán “disznók” (PIIGS - Portugália, Olaszország, Görögország, Spanyolország,  Írországgal kiegészülve) bizony megbízhatatlanok.

Mennyit találsz Te meg belőle?

Nem, nem atomreaktor épül Brüsszel uniós központjában. Ez itt az Európai Tanács új épületének torzója. Mikor elkészül, az akkor már 28 állam- és kormányfő egy üvegkockába zárt betonváza belsejében folytatja az alkudozást Európa jövöjéről. Az EUrologus folyamatosan nyomon követi eme építeszeti csoda fejlődését.

Mivel ez az első beszámolónk az Európa jövőjét rejtő kockába zárt kristálygömb építéséről, alább ízelítőül álljon itt az épület látványterve is.

Az európai kontinensen békét teremtett, elősegítette két évszázados ellenség, Franciaország és Németország közeledését, és megerősítette a demokráciát Közép-, és Dél-Kelet-Európában. Ezzel indokolta az Oslo-i Nobel Bizottság döntését, amelyben az Európai Uniónak ítélte a 2012-es Nobel Békedíjat. A döntés azonnal a kritikák kereszttűzébe került, ahogy például a bizottság 2009-es döntése, amikor a díjat Barack Obama, amerikai elnöknek ítélték oda.

Az Eurologus azért úgy gondolja, hogy az ez évi döntést  lényegesen könnyebb megindokolni. Akinek mégsem sikerülne ez kapásból, annak ajánljunk figyelmébe e témában egy nagy klasszikust, á la Brian élete.

UPDATE: Barroso elnök meghatottan szalutált félmilliárd polgárának

Amikor reggel felkeltem, nem hittem, hogy ilyen jó nap lesz a mai - kezdte Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke rendkívüli beszédét a Nobel-békedíj kapcsán az izgatott brüsszeli sajtóteremben.
Nagy megtiszteltetés ez mind az 500 millió állampolgárnak, a tagállamoknak, és az intézményeknek is - mondta a portugál politikus. Barroso megemlékezett mindenről: a pusztító második világháború után a közös újrakezdésről, a békéről, arról, hogy az EU osztja szét a legtöbb humanitárius segélyt a világon, és hogy az unió élharcosa a globális klímaváltozás elleni küzdelemben.
Szabadság, demokrácia, jogállamiság, és az emberi jogok tisztelete - sorolta Barroso az EU alapértékeit, melyek után világszerte áhitoznak az emberek. Az EU ezeket az értékekért harcol szerte a világon - tette hozzá az EB elnöke. Barroso szerint a világ világos üzenetet küldött: az EU értékes és meg kell őrizni.
Régen látott médiaérdeklődés követte az álmosan induló péntek délelőttön az Európai Bizottság sajtótermében Jose Manuel Barroso, a bizottság elnökének beszédét. Végre sikerült az EU-nak magára vonni a sajtó figyelmét: tucatnyi operatőr és fényképész várta a portugál mestert.
Bizottsági dolgozók is leszivárogtak a sajtóterembe, hogy szemtanúi legyenek a nagy pillanatnak, és együtt ünnepeljenek a főnökkel. A hallgatóság tapssal üdvözölte a beszédet. Az EU már nagyon megérdemelt egy jó napot. A Nobel-bizottság azt üzente az európaiaknak, a 60 éve megkezdődött integráció a lehető legjobb, ami a kontinenssel történt, tessék folytatni.
Az EUrologus szerint a Bizottság elnöke szépen feladta leckét brit kollégájának: Erre lépjen valamit Cameron!

Legalább hat hónapig zárva lesz az Európai Parlament brüsszeli plenáris tanácsterme - na nem azért mert a képviselők szabadságra mennek. Az EP a héten jelentette be, hogy a 750 fős ülésterem horizontális tartógerendái törékenyek, öregednek és repedezéseikkel a többi gerendát is jobban megterhelik. A Hemicycle nevű gigantikus termet ezért, egy eddig ki nem választott építési cégnek kell statikailag rendbe hoznia, mielőtt azt újból birtokba vehetik a jogalkotó honatyák.

Két fő sodron haladnak a közösségi politika legizgalmasabb eseményei Brüsszelben: formálódik a közös 2014-2020-as uniós keretköltségvetés és a jövő heti EU csúcs előtt ismét erőltetett menetre kapcsol az euróválságból arccal kifelé lépkedés. Van viszont a kettőnek egy olyan metszete, amelyről az angol sajtó csak negatívan, a magyar pedig befejezett múltban ír: a tranzakciós adóé (FTT).

A hét elején Luxemburgban ülésező pénzügyminiszterek kedd estére világossá tették: tizenegyen mennek előre, és az európai tranzakciós adót “megerősített együttműködésben” hozzák létre. A német-francia tengelyhez kilenc eurózóna ország csatlakozott. A tagállamok egyharmadának támogatása lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság már novemberben konkrét javaslatot tegyen arról, hogyan is kellene működnie az európai tranzakciós adónak a megerősített együttműködés keretében.
De miért épp most történt elmozdulás, ha a pénzügyi tranzakciós adó lassan egy éve az asztalon van? A válaszhoz egy másik szálon kell elindulnunk. Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke múlt hónapban tett közzé egy vállaltan vitagerjesztő javaslatot, amelyben felvetette egy külön eurózóna költségvetés lehetőségét is. A felszínen az ötlet heves támadásokat váltott ki, mondván az csak újabb törésvonalat képezne a már amúgy is szétszabdalt (Schengen, euró) közösségben. Jól értesült diplomaták azonban már más képet festenek a háttérben zajló folyamatokról. Úgy vélik, hogy  nagyobb az egyetértés az eurózóna-költségvetésről számos régi tagállam (eurózónán kívüliek és belüliek) között, mint az várható volt. A tervezet egy teljes értékű fiskális unió keretein belül közös európai kincstárat vizionál, a hozzá csatlakozó büdzsé feladatait és működését pedig részleteiben dolgozná ki.
Logikusan adódik a kérdés: mégis miből lesz bevétele az eurózóna büdzséjének? Erre a franciák (a németek által támogatott) válasza a pénzintézetek közti ügyletekre kivetendő 0,1 százalékos, illetve a származékos piaci ügyletekre kirótt 0,01 százalékos adóból származó bevétel.
Akárhogyan is alakulnak azonban az eurózóna büdzsé és a FTT körüli alkudozások, egy ponton, vélhetően a 2013. szeptemberi német parlamenti és a 2014. júniusi EP választások után módosítani fogják az uniós alapszerződést, és rögzítika föderatívberendezkedés irányába tett lépéseket. Kérdés, vajon hol lesz Magyarország helye az új rendszerben?

Addig is álljon itt egy év elejei infografika a tagállamok álláspontjáról:

Hol húzódik a határ az érdekek érvényesítéséért folytatott jogszerű lobbizás és a jogellenes döntés-befolyásolás között?

Az egymillió dolláros kérdésre még az EUrologus sem tudja a választ, de az biztosnak tűnik, hogy a Porsche a határ rossz oldalára tévedt. Elképesztően ironikus esetet tárt fel a közelmúltban a Transport & Environment nevű, közlekedéspolitikával foglalkozó brüsszeli szervezet. Állításuk szerint a gépjárművek által kibocsátott zaj szintjét szabályozni hivatott új uniós jogszabály parlamenti felelőse a sportautógyártó lobbistája által készített javaslatot kívánta kompromisszumos megoldásként előterjeszteni. Hogy világos legyen: nincs olyan nagy autógyártó Európában, amely kevésbé lenne érdekelt a zajcsökkentési előírásokban, mint a Porsche. Miroslav Ouzky, az érintett EP képviselő szerint ő csak „a Porsche által adott minta-táblázatot használta”, de az abban szereplő értékeket megváltoztatta. A Porsche tagadja, hogy bármilyen táblázatot adott volna a képviselőnek. Igaz az azt készítő Hans-Martin Gerhardot (akinek neve a táblázat elektronikus változatában szerzőként szerepel) ők fizetik, de ebben a konkrét ügyben szerintük nem. Nem túl meggyőző érvelés. Különösen akkor nem, ha belesünk Ouzky képviselő garázsába és egy Porsche Panamera csillogó hűtőrácsa mosolyog ránk vissza. Az eset az EP elnöke elé került, a jogalkotási eljárást egyelőre felfüggesztették.

Öröm az ürömben, hogy a különböző érdekcsoportok ellenőrzik egymást, és ha valamelyikük riadót fúj, annak következménye van. Jó lenne ezt átültetni a hazai gyakorlatba is…

Az EUrologus a szombat estére tekintettel egy 2007-es lemezt pörget meg. Ebben az évben tudósított az osztrák Bild magazin arról, hogy az EU közpénzen szex jelenetekkel gazdagon teletűzdelt reklámfilmet készítetett magáról.

A bizottsági kommunikáció hatékonyságát dicséri, hogy a tabloid vádjára kitalált, meglehetősen frappáns válasz lényegében senkihez nem jutott el. A szóban forgó, és alább linkelt klipet egy nyílt pályázatra készítették, az anyag az EU MEDIA programját promotálta, amely az európai filmgyártás számára biztosít közösségi forrásokat. A film 350 euróba került az európai adófizetőknek, és eddig 8,6 millión látták. Összehasonlításként álljon itt két példa : első blogbejegyzésünk, a Barroso elnök polgárokkal folytatott párbeszédére szóló meghívó, jó 85000-es nézőszámmal. Ti melyiket néznétek meg másodszorra is?