Júniusban érkezik Sarkozy társbérlője

Miután a magyar származású Nicolas Sarkozy biztos győzelmet aratott az elnökválasztáson, a pozíciója a párton belül pedig megkérdőjelezhetetlen, elvileg minden adott, hogy belevágjon sokat hangoztatott reformjaiba. Kevés szó esik azonban arról, hogy politikai programjának végrehajtása komoly nehézségekbe ütközhet, ha a jobboldali UMP párt alulmarad a június 10-ére és 17-ére kiírt parlamenti választásokon.

Sarkozy biztos győzelmet aratott

A kormányzat beállítottságán kívül azért is fontos a júniusi fordulók eredménye, mert alátámaszthatja, vagy akár felül is írhatja az elnökválasztás első körében kialakult erőviszonyokat, melyek például Bayrou előretörését és a kommunisták meggyengülését jelzezték.

Sarkozy lendülete ragadós?

Korábban már megírtuk, hogy a francia sajtó tényként kezeli, hogy Sarkozy miniszterelnök jelöltje François Fillon lesz, akivel együtt dolgozták ki az elnökválasztási kampányt és a jobboldali kormányprogramot.

Azért megemlítjük, hogy szóba került még a korábban a centrista Bayrou oldalán szóvivő és munkaügyi miniszter Jean-Louis Borloo, illetve Michčle Alliot-Marie védelmi miniszter neve is, azonban mindenképpen Fillon mellett szól, hogy a köztársasági elnök hagyományosan a saját nézeteihez legközelebb álló esélyest választja miniszterelnök jelöltnek.

Ezúttal tényleg Bayrou lehet a legnagyobb ellenfél

Nem egyértelmű azonban, hogy Sarkozy jelöltje váltja majd Villepint a miniszterelnöknek helyet adó Matignon palotában. Az elnökválasztás első fordulója ugyanis már előre felvázolta a parlamenti választások egyik lehetséges forgatókönyvét, melynek értelmében François Bayrou centrista szavazói és a szocialista valamint szélsőbaloldali választók többségbe kerülhetnek a jobboldali szavazókkal szemben.

A Le Figaróban ismertetett felmérésekből kiderül, hogy Bayrou a jobboldali és baloldali választók között egyaránt már két hónapja magasan vezeti a francia politikusok népszerűségi listáját, az sem vetette vissza, amikor az elnökválasztás első körében kiesett a versenyből.

Bayrou számára politikai szempontból jól jött Sarkozy győzelme, Royal vereségével a szocialista pártra ugyanis belső hatalmi harcok várnak. Amíg baloldalon nem rendeződik a helyzet, addig fontos kérdésekben Bayrou léphet fel a Sarkozyval szembeforduló ellenzék vezéreként. A legfontosabb kritikus szerepében pedig biztosan számíthat majd a Sarkozytól elforduló jobbközép és a megosztott szocialistákból kiábránduló balközép támogatókra, ezzel pedig megalapozhatja későbbi szavazóbázisát.

Kivéve, ha párttársai megfúrják

Komoly problémát és hátrányt jelent azonban a parlamenti választás előtt, hogy pártjának az UDF-nek a legtöbb parlamenti képviselője korábban Sarkozy pártjának a támogatásával jutott a parlamentbe. A továbbra is létező szoros kötelékek egyértelmű jeleként szinte az összes UDF-es képviselő nyíltan Sarkozy mögé állt az elnökválasztás második fordulója előtt, miközben Bayrou óvatosan próbálta többé-kevésbé megőrizni függetlenségét.

Bayrou megkerülhetetlen

Bayrou jelenleg abba a furcsa helyzetbe került, hogy miközben a személye lassan tényleg megkerülhetetlenné válik Franciaországban, nem rendelkezik a kormányzáshoz és a politikai alkukhoz feltétlenül szükséges politikai hátországgal.

Ezzel Bayrou és környezete is tisztában van, éppen ezért a centrista politikus már bejelentette egy új középpárt létrehozását, mely kilépne az UDF törpepárt árnyékából, és megfelelő alapként szolgálna egy későbbiekben meghatározó középső politikai erő felépítéséhez. Az új párt és Bayrou végső célja a politikus tanácsadói szerint a 2012-es elnökválasztás megnyerése, azt pedig már csak mi tesszük hozzá, hogy az elnöki szék felé jó ugródeszkát jelenthet a miniszterelnöki pozíció.

Gyűrik egymást a szocialisták

Nagy kérdés, hogy mennyire tudja összeszedni magát a parlamenti választásokra a szocialista párt. Még Ségolčne Royal mögött sem tudtak teljesen összezárni, most pedig máris egymásnak estek. Royal és élettársa, a szocialista pártvezér François Hollande a második forduló eredményének ismeretében kénytelen lesz a régimódinak bélyegzett és korábban eltávolított nagy ellenlábas Laurent Fabiust és a szociáldemokrata szárny prominensét, Dominique Strauss-Kahnt aktívan bevonni a júniusi felkészülésbe.

Royal és élettársa, a szocialista pártvezér kényszerhelyzetben

A Bayrou nézeteihez közel álló szociáldemokrata politikus máris saját vezetésével vinné középre a pártot, ha ez mégsem sikerülne, akkor a Le Monde francia napilap által megkérdezett választók szerint az sem elképzelhetetlen, hogy Strauss-Kahn és támogatói elhagyják a pártot és Bayrou-val kötnek szövetséget. Az Ipsos közvéleménykutató intézet felmérése azonban azt mutatja, hogy a franciák nagyobbik része inkább a szocialisták és a szélsőbaloldal unióját, nem pedig centrista-szocialista együttműködést favorizál, arról nem is beszélve, hogy egy tartós baloldali szövetséghez Bayrou-nak is alapvető nézetein kellene változtatnia.

Royal vereségével zsinórban harmadszor marad alul a szocialista jelölt az elnökválasztáson, ezért Hollande főtitkár pozíciója is veszélybe került, és nemcsak régi-új riválisaival, hanem Royal újdonsült népszerűségével is meg kell majd küzdenie. A szocialisták helyzetét a tisztújító kongresszus rendezheti, ezt eredetileg csak 2008 második felére tervezték, azonban a kialakult helyzetben valószínűleg kénytelenek lesznek előrehozni az időpontot.

Le Pen még marad, a kommunisták helyett itt a postás

A francia kis pártok gyakorlatilag csak úgy juthatnak be a parlamentbe, ha például jó elnökválasztási eredménnyel kedvező alkupozíciókat harcolnak ki a nagyokkal szemben, aztán kölcsönös visszalépésekről állapodnak meg.

A legnépszerűbb szélsőbalos a postás

A kommunisták most annyira rosszul szerepeltek, hogy 1965 óta először fordulhat elő, hogy nem alakíthatnak parlamenti frakciót. Helyüket a jövőben Olivier Besancenot szélsőbaloldali mozgalma veheti át. A civilben postás politikus számára jó hír, hogy a Le Figaro-ban olvasható népszerűségi listán a baloldali szavazók között az összes szocialista politikust, még Royalt is megelőzi.

A szélsőjobboldali Le Pen pártja eleve esélytelenként indul a parlamenti választáson, mivel általában egyik nagy párt sem hajlandó velük visszalépésekről megállapodni. Le Pen egyelőre marad a francia politikában, de szinte borítékolható, hogy utolsó elnökválasztása után az utolsó parlamenti voksolásának fut neki júniusban. Felépített utód nélkül távozásával a jövőben a szélsőjobboldali szavazók jelentős része Sarkozyhoz vagy a szélsőséges Viliers-hez pártolhat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!