Viktorok harcolnak Ukrajnáért

Vasárnap előrehozott parlamenti választást tartanak Ukrajnában, ami megoldást jelenthet az áprilisban Viktor Juscsenko államfő és Viktor Janukovics miniszterelnök ellentéte miatt kialakult alkotmányos válságra. A fél évnél is tovább elhúzódó konfliktus alapvetően azért alakult ki, mert Ukrajnában több másik poszt-szovjet államhoz hasonlóan nem tisztázott egyértelműen a hatalmi ágak egyensúlya az államfő, a kormány és a parlament között.

A válság feloldásán múlik, hogy a jövőben hogyan viszonyul Ukrajna Európához és Oroszországhoz. A belpolitikai patthelyzet megoldása emellett azért is sürgető, mert szakértők attól tartanak, hogy hosszabb távon ártalmas lehet az ország egyébként jól teljesítő gazdaságára nézve.

A kicsiken múlhat a végeredmény

A Gorsenyin Intézet közvélemény-kutatása alapján akár a 80 százalékot is meghaladhatja a részvétel, az előzetes várakozásokat pedig némileg felboríthatja, hogy a választók egyharmada várhatóan csak az utolsó pillanatban dönt majd arról, hogy melyik politikai erőt támogatja szavazatával.

A 2006-os 45 indulóval szemben, ezúttal csak feleannyi, 21 párt vesz részt a választáson. A legutóbbi felmérések szerint közülük is valószínűleg hétnek van reális esélye arra, hogy elérje a parlamentbe jutáshoz szükséges 3 százalékos küszöböt. A Le Monde francia napilap szerint a kisebb pártok esélyeit jól jellemzi, hogy a választók 70%-a csak a három legnagyobb pártot és a kommunistákat ismeri.

A legutolsó felmérések szerint a legnagyobb politikai erők gyakorlatilag megismételhetik a 2006. márciusi eredményüket. Janukovics miniszterelnök Régiók Pártja 32 százalékot, a legnagyobb ellenzéki erő, Julija Timosenko pártja pedig 22 százalékot szerezhet, míg Viktor Juscsenko államfő Mi Ukrajnánk pártja 14 százalékon áll.

A korábbi eredményhez képest változást jelenthet azonban az akkor összesen 10 százalékot begyűjtő Szocialista Párt és Kommunista Párt szereplése. A legutolsó felmérésekben mindkettőt a parlamentbe jutáshoz szükséges 3 százalékos küszöb környékén mérték. Kiesésükkel a mostani ellenzék kerülhet kormányra: 2006-ban a mostani előrejelzésekhez hasonlóan a narancsos forradalomban szövetséges Juscsenko és Timosenko együtt több mandátumot szerzett a Régiók Pártjánál, azonban a két kis párt segítségével végül Janukovics lett a miniszterelnök.

Korrupció és külpolitika előtérben

A szociális intézkedések (például a gyerekek után járó segélyek összegének emelése) mellett a kampányidőszakot alapvetően két fontos kérdés uralta. A pártok még a nyár elején megegyeztek, hogy a korábbi választásoktól eltérően ezúttal nem az eltérő orosz- vagy nyugatbarát nézetekre koncentrálnak majd. Ennek ellenére a szavazás napjához közeledve mégis az egyik központi elem lett a megosztó külpolitikai kérdésekből, amikor a Régiók Pártja bedobta, hogy népszavazást kellene kiírni az orosz nyelv hivatalossá tételéről és az ország NATO tagságáról.

A korrupció és a csalások visszaszorítása minden programban kiemelt helyen szerepelt. Juscsenko emlékeztetett rá, hogy 2004-ben Janukovics csalással és megfélemlítéssel próbálta elcsalni a választást és kifejtette, hogy a korrupció megfékezéséhez mindenképpen szükség van a képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére. Janukovics gyorsan emelte a tétet, szerinte nemcsak a képviselőktől, hanem a köztársasági elnöktől és más magas beosztású tisztviselőktől és közjogi méltóságoktól is meg kell vonni a jogi mentességet, emellett azt állította, hogy Juscsenko államfői pozíciójával visszaélve kampányolt a Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem mellett.

A koalíció borítékolható

Az előrejelzésekből egyértelmű, hogy egyik párt sem tud majd egyedül kormányt alakítani. A választás eredménye ezért valószínűleg egy vékony parlamenti többséggel rendelkező koalíció lesz, ugyanakkor nem zárható ki teljesen a nagykoalíció lehetősége sem. A külföldi elemzők négy szóba jöhető forgatókönyvről beszélnek.

Ha a szocialisták és a kommunisták parlamentbe kerülnek, akkor újrázhat a jelenleg is hatalmon lévő koalíció, vagyis Viktor Janukovics baloldali szövetségeseinek segítségével továbbra is miniszterelnök maradhat. Ez egyben azt is jelentené, hogy ha a kormányoldal és az ellenzék sem enged nézeteiből, akkor az előrehozott választás nem jelentett igazi megoldást a válságra.

A két narancsos párt győzelme esetén megalakuló koalíció a Mi Ukrajnánk és Timosenko Tömbje között mindkét politikai erő szerint a legideálisabb forgatókönyv. Ebben az esetben a jelenleg legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Julija Timosenko lenne a miniszterelnök, és lenne esély a hatalmi központok ellentéte miatt kialakult alkotmányos válság feloldására.

A külföldi elemzők szerint Juscsenko és Janukovics komoly személyes és ideológiai ellentétei ellenére a nagykoalíció sem teljesen elképzelhetetlen. Az elmúlt hónapokban Julija Timosenko többször is felszólította az államfőt, hogy zárja ki a szövetséget Janukoviccsal, amire válaszul Juscsenko elsődleges partnerként mindig Timosenkót említette. Timosenko ugyanakkor kampányában fel is használta a valószínűtlen szövetséget: önmagát a narancsos forradalom és a függetlenség eszméinek utolsó védelmezőjének nevezte.

A BBC szerint a negyedik forgatókönyv arra a rendkívüli esetre vonatkozik, ha egyik pártnak sem sikerül stabil többséggel kormányt alakítania. Jelenleg az ukrajnai alkotmány értelmében az előrehozott választást követő egy évben nem lehet feloszlatni a parlamentet és új választást kiírni, ezért egy ilyen helyzetnek a következményei megjósolhatatlanok.

Sokan belenyugodtak a csalásokba

Csak nagyon kevesen hiszik, hogy az Ukrajnát lebénító alkotmányos válság a vasárnapi választás után tényleg megoldódik. Főleg azért, mert szinte bármilyen eredmény esetén borítékolható, hogy jogi aggályok merülnek majd fel a vesztes oldal részéről. Janukovics már jó előre utalt rá, hogy támogatói utcai tiltakozásokat szerveznek, ha megítélésük szerint ellenfeleik elcsalták a választásokat. Juscsenko elnök pedig szombat esti beszédében kijelentette, hogy szigorú büntetésre számíthatnak, akik esetleg csalással próbálkoznak.

A helyzetet jól jellemzi, hogy a Gorsenyin Intézet egyik felmérése alapján a lakosság kétharmada szerint a korábban állandó választási csalások ezúttal sem kerülhetők el. A megkérdezettek 8,6 százaléka egyenesen elismerte, hogy már szavazott díjazás ellenében, míg másik 8,1 százalékuk bevallotta, hogy adta már le nyomásgyakorlás vagy fenyegetés hatására szavazatát valamelyik politikai erőre.

A felmérésből az is kiderült, hogy minden negyedik ukrán választó elítéli ugyan a csalást, de gyakorlatilag megbékélt a választási csalások tényével, ami szerintük az ukrajnai politikai élet normájává vált. Érdekes adalék, hogy a válaszadók 5,8 százaléka egyenesen pozitívan viszonyul az eredmények meghamisításához, ha a módszer az állam és a nép érdekeit szolgálja.

A rendkívüli körülményekre tekintettel, csaknem 400 nemzetközi megfigyelő regisztrált hivatalosan, hogy nyomon kövesse a választás menetét és ügyeljen a szavazás tisztaságára.

Régóta nyúzzák egymást

A belpolitikai helyzet azután mérgesedett el, hogy 2006 márciusában Viktor Janukovics pártja 32 százalékos eredményével megnyerte a parlamenti választást. Julija Timosenko Tömbje 22 százalékot, Juscsenko elnök Mi Ukrajnánk pártja pedig 14 százalékot szerzett. A 2004-es narancsos forradalom szövetségesei együtt többségbe kerültek volna, azonban a két évvel korábban még melléjük álló szocialisták a Kommunista Párttal együtt megállapodtak a Régiók Pártjával, így végül Janukovics lett a miniszterelnök.

A parlamenti többség és az államfő között állandósultak a nézeteltérések, de a helyzet 2007 elején romlott meg végérvényesen. Áprilisban Viktor Janukovics miniszterelnöknek sikerült átcsábítania 11 ellenzéki képviselőt az államfőt támogató Mi Ukrajnánk pártból a kormánykoalíciót vezető Régiók Pártjába. Az ellenzék attól tartott, hogy további képviselők átállásával fennáll a veszély, hogy a kormányerők az alkotmánymódosításhoz és az elnök ellehetetlenítéséhez szükséges kétharmados többségbe kerülnek a parlamentben.

Viktor Juscsenko az ország stabilitásának aláásásával és hatalombitorlással vádolta a koalíciót, majd rendeletben feloszlatta a parlamentet, mivel szerinte nem volt szavatolható a törvényhozás alkotmányos működése. A kormánypártok azonban alkotmányellenes lépésnek ítélték a parlament feloszlatását, és nem fogadták el a döntést.

Miután az ukrán alkotmánybíróság sem tudta megoldani a kialakult helyzetet, sokan már polgárháborútól tartottak. A konfliktus időlegesen május végén oldódott meg, amikor a kormánypártok és az ellenzék megegyezett, hogy szeptember 30-án előrehozott parlamenti választást tartanak.