A Munkáspárt is bepánikolt
További Külföld cikkek
- Börtönbüntetésre ítéltek egy gyilkosságra felbérelt svéd tinédzsert Dániában
- Halálos fenyegetést kapott a Paraméter szerkesztősége
- Nyilvánosan megöléssel fenyegette az alelnök a Fülöp-szigeteki elnököt, most mindent tagad
- Fellélegezhet a Közel-Kelet, szerdától életbe léphet a tűzszünet Izrael és a Hezbollah között
- Földbe állhat az orosz hadigazdaság, Putyinra káosz várhat a háború után
Taktikai húzásként értékeli a brit Munkáspárt a konzervatívok pánikját. A legnagyobb ellenzéki párt a múlt héten több közvélemény-kutatásban is jelentős hátrányba került a kormánypárttal szemben. Ezt követően a toryk már-már az elkerülhetetlen vereség képét festették fel, amivel a munkáspártiak szerint azt sugallták, hogy gyakorlatilag tét nélkül lehet a kormány ellen szavazni.
Veszélyes körzetek
A negatív kampány eredményre is vezetett, a Munkáspárt egyik belső felmérése szerint a párt támogatóinak szavazói hajlandósága egy hét alatt két százalékot csökkent. A felmérés szerint a munkáspártiak mindössze hatvannégy százaléka jelezte részvételi szándékát a választásokon, a toryknál ez az arány hetvenegy százalékról nyolcvanra nőtt.
A felmérés egy ennél is aggasztóbb jelenségre hívta fel a figyelmet. Az úgynevezett marginális választókörzetekben, ahol a Munkáspárt legfeljebb pár ezer szavazat többséggel szerezte meg a képviselői helyet, drámaian lecsökkent a munkáspárti jelöltek támogatottsága. A legtöbb helyen a mérési hibahatáron belüli két százalékpont az előny, több helyen pedig már a konzervatív, vagy a liberális demokrata jelölt vezet.
Vesztesként is nyerhetnek
A brit választási rendszer a győztes mindent visz elvén alapul, képviselői helyeket csakis egyéni körzetekben lehet szerezni. Ezért is lehet, hogy bár a legfrissebb országos felmérésben, a Mori közvélemény-kutató a Financial Times számára készült felmérésében a Munkáspárt előnye két százalékra csökkent, a BBC mandátumbecslése szerint a kormánypárt még mindig kilencvennyolc fős többséget szerezne a parlamentben.
A BBC mandátumbecslése szerint a pillanatnyi párttámogatottság mellett a Munkáspárt az összes szavazat harminchat százalékát megszerezve 372 képviselői helyet szerezne. A konzervatívok harmincnégy százalékkal 192, a liberális demokraták 23 százalékkal 59, a többi párt hét százaléknyi szavazattal 23 helyre számíthat. Ez összességében azt jelenti, hogy a Munkáspárt harmincegy választókörzetet bukhat el, míg a konzervatívok nettó 27-et szereznek. (A konzervatívok összesen huszonkilenc körzetben nyerhetnek, ahol a legutóbbi választásokat elbukták, viszont két körzetet elbukhatnak a liberális demokraták javára).
Bár a BBC mandátumbecslése szerint a Munkáspárt még egy kétszázalékos vereség esetén is többségben maradhatna, a párt belső felmérése mégis aggályokat keltett. Leginkább azért, mert saját elemzésében a párt olyan választókörzeteket is veszélyben érez, amik egyáltalán nem, vagy csak nagyon hátrasorolva szerepelnek azon a listán, amin a konzervatívok a megszerezhető választókörzeteket sorolták fel. Veszélyeztetettnek érzik például a londoni Harrow West körzetet, ahol elvileg 6156 szavazattöbbséggel bírnak. Harrow csupán a száztizenötödik a konzervatívok által megszerezhetőnek tartott kerületek listáján, írja a Guardian.
Már személyeskednek
Az erőviszonyok kiegyenlítődése a kampányon is meglátszik. A hét elejéig meglehetősen unalmasan csordogáló kampányban hétfőn felbukkant az iraki háború kérdése is. A témát a háborút egyedüliként ellenző liberális demokraták vetették fel, de a háborút amúgy támogató konzervatívok használták ki, mégpedig Tony Blair lejáratására.
A konzervatívok kampánya eddig eléggé vakvágánynak tűnt, még a párt egykori vezére Norman Tebbit is erős kritikával illette. Tebbit szerint az öt pontra bontott választási program "falatkákból áll, igazi erős témák helyett". A kampánystratégia két hete már belső vita tárgyát képezte. Úgy tűnik, a konzervatívok egy személyeskedő utolsó támadással próbálják feledtetni gyengécske üzeneteiket. Legalábbis a párt legújabb kampánya már személy szerint Tony Blair támadja, mondván "ha Blair kész volt hazudni, hogy háborúba vezesse az országot, akkor kész hazudni azért is, hogy megnyerje a választásokat".