Mi lesz veled, Lavaka ata Ulukalala?

A környező országokban a tavalyi igazi választási szuperév volt. Ukrajnában, Ausztriában, Szerbiában és Szlovákiában elnököt, Szlovéniában új parlamentet, Romániában mindkettőt választottak az óévben. A helyi választási bizottságoknak nem lesz ilyen mozgalmas évük az előttünk álló.

Kapitány az elnök ellen

Horvátországban december 31-én éjfélkor nemcsak az újév, hanem a kampánycsend is kezdetét vette, mivel vasárnap az ország polgárai elnököt választanak. Habár soha ennyi (tizenhárom) jelölt nem volt - közöttük találjuk Miroslav Blazevicet, a horvát labdarúgó-válogatottat a világbajnoki bronzéremre vezető egykori szövetségi kapitányt is -, a legnagyobb esélyes Stjepan Mesic. A politikusnak nagy szerepe van abban, hogy Horvátország 1991-ben függetlenné válhatott, népszerűségét az sem tépázta meg, hogy már 2000 óta az elnöki székben ül, sőt, várhatóan olyan arányban választják újra elnökké, hogy a január 16-i második fordulóra már nem lesz szükség.

A csak úgy-ahogy működő Szerbia-Montenegró alkotmánya szerint február 4-ig meg kell választani a szövetségi parlamentet, csakhogy erre a függetlenségre törekvő montenegróiakban nincs hajlandóság. 2006 elején úgyis népszavazást tartanak a kisebbik tagköztársaságban, ahol - az önállósági hívek reményei szerint - kimondják Montenegró gyakorlatban szinte már létező függetlenségét. A podgoricai hatalom szerint így fölösleges vircsaft a szövetségi parlament megválasztása, és minden jel szerint nem is járulnak az urnákhoz az ország polgárai.

Az egykori európai szocialista országok közül Lengyelországban elnököt és parlamentet, Bulgáriában új törvényhozást választanak, de várhatóan egyik sem befolyásolja drámaian az ország sorsát. Nem úgy a moldáviai. A brit Guardian elemzése szerint a 2005-ben elnök- és parlamenti választás előtt álló egykori szovjet tagköztársaság lehet a következő helyszín, ahol - szerb, grúz és ukrán mintára - egy csalásgyanús választás után békés forradalom dönti meg az önkényeskedő hatalmat.

Háború után választás

A világ három válsággócában is tartanak választást az előttünk álló évben, de kevesen reménykednek abban, hogy Irakban, Afganisztánban vagy a palesztin területeken ezzel beköszönt a béke és jólét korszaka.

A január 31-re kitűzött iraki parlamenti választáson nem lesznek körzetek, a szavazásra jogosultak listákra adhatják voksukat. A szavazás megtartását nehezíti, hogy az ország egyes részeiben polgárháborús állapotok uralkodnak és november végén még az Észak-Irakban állomásozó amerikai csapatok parancsnoka sem tartotta reálisnak a választás megtartását.

Az Egyesült Államok bábáskodása mellett tartják január 9-én a palesztin elnökválasztást. Washington a napokban folyósított húszmillió dollárt a választás megtartására. Nem véletlen az USA aktivitása. A mérsékeltnek tartott Mahmúd Abbász lehet a nyertes, akinek vezetésével a palesztinok történelmi békét köthetnek Izraellel.

A 2001-ben az amerikai csapatok által lerohant Afganisztánban tavaly októberben elnökválasztást tartottak, 2005 áprilisában a nép az ország törvényhozásának összetételéről dönthet. Az indulókról és az esélyekről most még keveset tudni, de valószínűleg erősebb ujjmegjelölő tintát kell alkalmazni, mert az ősszel kiderült, hogy a festéket túlságosan könnyen le lehetett mosni, így egy ember - egy alapos kézmosás után - több szavazókört is végigjárhatott.

Lavaka ata Ulukalala

Sok perifériára szorult államban is választást tartanak az új évben, bár nem valószínű, hogy lázba hozza a magyar újságolvasókat, hogy Lavaka ata Ulukalala pártja elveszti-e a tongai parlamenti választást, milyen színezetű lesz Aruba szigetének következő kormánya, átlépi-e a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt a burundi Népi Megbékélés Pártja.