Agyműtét vagy ráncfelvarrás?

Nagyarányú, enyhén pánikszagú átalakításokat hajtott végre fehér házi stábjában George W. Bush amerikai elnök. Szóvivője, Scot McClellan mellett leváltotta helyettes kabinetfőnöki posztjáról legfőbb tanácsadóját, Karl Rove-t és leváltotta kabinetfőnökét, Andrew Cardot is.

Népszerűsége mélypontján, fél évvel az időközi kongresszusi választások előtt az átalakítás mindenképpen szükségszerű volt, de hogy ténylegesen mit jelent, arról még az amerikai szakértők is csak találgatni tudnak.

Az elemzők szerint az biztos, hogy stílusváltás lesz a Fehér Házban. Andrew Card erősen háttérbe húzódó, beosztotjainak nagy szabadságot adó - kritikusai szerint felügyelet nélkül hagyó - kabinetfőnök volt. Az utódjául kinevezett Joshua Boltent keménykezűbbnek tartják, aki aligha hagyja majd Bush közeli tanácsadói körének - melynek tagjai beosztásuktól függetlenül a legbefolyásosabb tagjai az elnöki stábnak -, hogy szabadon belenyúljanak az elnök politikai programjának tervezésébe.

Bolten helyettesének Rove helyére Joel Kaplant, a Fehér Ház költségvetési és igazgatási irodájának eddigi helyettes vezetőjét nevezték ki, akit belső fehér házi körök a Washington Postnak nyilatkozva bizalmasan "Josh pajtásának" neveztek.

Scott McClellan leváltása is a stílusváltás jele. Az elnöki szóvivő feladatai nem azonosíthatóak a magyarországi kormányszóvivők közleménybeolvasó szerepével. McClellan az elnöki stáb teljes jogú tagjaként vett részt a döntéshozatalban is, és személyében határozta meg az elnöki kommunikációt - igaz, ő is Rove ellenőrzése alatt állt. Leváltásával a Fehér Ház eddigi kommunikációs gyakorlatával is szakított, az elemzők szerint átláthatóbb kormányzás várható a következő hónapokban.

A felszíni változásoknál azonban sokkal érdekesebb Karl Rove sorsa. Rove vitathatatlanul Bush legfőbb tanácsadója, az "elnök agya". Bush belső körei szerint bármilyen pozícióban is van névleg, ténylegesen ő dönt a program és a politika kérdésében. Többek szerint most mégis valóban hátrébb vonhatták, hogy legfőbb programján, a tartós republikánus többség megvalósításán dolgozhasson - azaz vezesse győzelemre az iraki háború és a pártfinanszírozási botrányok miatt hitelüket vesztett republikánus képviselőket.

Rove-nál kevesen alkalmasabbak a feladatra, elég csak Bush két választási győzelmét referenciaként felhozni. Ráadásul, az amerikaiak elégedetlensége ellenére az amerikai képviselőházban az erőviszonyok drasztkius átrendezése nehézkes. Az elmúlt évtizedekben a demokrata és a republikánus kormányzatok (szövetségi és helyi szinten is) a legtöbb választókörzetet saját igényeikre szabták. Texasban az elmúlt négy évben keresztül vitt változásoknak köszönhetően a legtöbb körzetben például biztosították a republikánusok többségét. Elvileg tehát Rove-nak könnyebb lesz sikerre vezetnie a Republikánus Pártot, mint két választást nyerni Bushnak.

Ezek alapján a nagy átalakítás inkább tűnik kozmetikázásnak, igaz, a látványosabb fajtából. De, ahogy az elnöki stáb egyik tagja a Washington Postnak mondta, Rove szerepének megváltoztatása nélkül nehéz másfajta Fehér Házat elképzelni. Márpedig Rove-nak csak a pozíciója változott.