Eszét vesztheti a Fehér Ház

Akár már szerdán vádat emelhetnek George W. Bush és Dick Cheney két legfontosabb politikai tanácsadója ellen. A CIA egyik titkosügynökének lebuktatása miatt valószínűleg az elnök főstratégáját, Karl Rove-t és tükörképét, a Cheney mellett hasonló szerepet betöltő Lewis "Robogós" Libbyt is vád alá helyezik.

Nem mondtak igazat

Valerie Plame CIA ügynököt 2003 július 14-én a republikánusok házipublicistája, Robert Novak buktatta le. Egy fedett szövetségi ügynök lebuktatása pedig bűncselekmény, már ha a lebuktatóra rá tudják bizonyítani, hogy tudtában volt az ügynök fedettségének és tudatosan, ártó szándékkal hozta nyilvánosságra valódi identitását. Ezt a két tényt meglehetősen nehéz bizonyítani, így azt szinte minden elemző kizártnak tartja, hogy emiatt emeljenek vádat - akár Novak, akár a két stratéga ellen. Igaz, a Washington Post korábbi értesülései szerint a Plame-t lebuktató fehér házi alkalmazottnak tudnia kellett, hogy az asszony fedett ügynök, így emiatt akár tíz év börtönre is ítélhetik.

Bushék azonban taktikai hibát vétettek, hiszen azonnal tagadni kezdték a kiszivárogtatás könnyen igazolható tényét. Ezzel lehetőséget teremtettek két súlyos vádpont, a hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályoztatásának bizonyítására, márpedig ezekért öt-öt év börtön és akár 250 000 dolláros pénzbírság is kiszabható.

Pótolhatatlan veszteség

Rove és Libby elvesztése kisebb tragédia lenne a Bush-kormány számára. Rove jelentőségét semmi sem fejezi ki jobban, hogy a tanácsadó pont a Katrina hurrikán idején hagyott ki több vezetői értekezletet is kínzó veseköve miatt, távolléte pedig azonnal érződött is a kormányzat elbizonytalanodó kommunikációján. Ez összességében - a Katrina hurrikán mentési munkálatainak katasztrofális összeomlásával együtt - nagy népszerűségvesztést okozott Bushnak.

Rove és Libby kiesése hosszú távon is befolyásolhatja Bush elnökségét, tekintve, hogy a páros felelt az elnök politikai stratégiájáért. Rove kedden még Harriet Miers, Bush jogtanácsadójának legfelsőbb bírói kinevezésének előkészítésén, Libby az amerikai jegybank új elnökének kiválasztásán és elfogadtatásán dolgozott. A Washington Post értesülései szerint a szakmai stáb többi tagja ideges semmittevés közepette utasítgatta el az újságírók Plame-ügyre vonatkozó megkereséseit, mondván maguk sem tudják, hogy mit hoz a következő huszonnégy óra.

Árulkodó határidőnapló

Rove és Libby közül az utóbbi helyzete a rosszabb. Cheney tanácsadója a vádemelésről döntő nagyesküdtszék előtt tett vallomásában azt állította, hogy a nála érdeklődő újságíróktól hallott először Valerie Plame valós identitásáról. Ennek ellentmond az a New York Times keddi számában közölt írás, mely szerint Libby 2003. június 12-én, egy hónappal az első írás megjelenése előtt Cheney-vel már beszélt Plame-ről és férjéről, a Bush-kormány iraki politikáját nyíltan bíráló Joseph Wilsonról.

A Fehér Ház sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta az értesülést, ami egyébként Cheney alelnököt is gyanúba keverheti. Cheney ugyan az esküdtszék előtt nem tett vallomást, de televíziós nyilatkozataiban tagadta, hogy az újságcikkek előtt tudott volna Plame-ről, vagy arról, hogy ki küldte Nigerbe Joseph Wilsont.

Kicsinyes bosszú

A volt nagykövet a CIA felkérésére vizsgálta ki azokat a később hamisnak bizonyult értesüléseket, melyek szerint Szaddám Huszein diktatúrája Nigerből próbált uránércet szerezni atomprogramjához. Bár Wilson érdemben cáfolta a - mint később kiderült - hamisított levélből származó értesüléseket, azok mégis az amerikai háborús indokok egyik sarokköveként jelentek meg Colin Powell akkori külügyminiszter és Bush az iraki hadműveletek alátámasztására tartott beszédeiben.

Wilson a háború után a New York Timesban publikált cikkében leleplezte a csalást és erősen kritizálta Bush iraki politikáját. Feleségét sokak szerint emiatt, bosszúból leplezte le a Fehér Ház.

Ördögöt festenének

Patrick J. Fitzgerald különleges ügyész - akit még Bush is megdicsért az ügy szakszerű és gyors kezeléséért - is a kiszivárogtatás ügyében indította nyomozását, ám, mint fentebb már írtuk, az eredeti vádpontokat nehéz bizonyítani. Az ügyész ezért nyomozásában arra kezdett fókuszálni, hogy akadályozták-e munkáját a Fehér Ház illetékesei.

Ha Fitzgerald valóban hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt emel vádat a két tanácsadó ellen, Bushéknak nehéz lesz védekezniük. Különösen nehezíti dolgukat, hogy Bush dícséretben részesítette az ügyészt, akire ezek után nehezen lehet majd rámondani, hogy pártpolitikai érdekektől vezéreltetve próbálja bemártani az elnök embereit. "Pedig ha Fitzgerald vádat emel, a Fehér Háznak nem marad más választása, mint az ügyész démonizálása. Ez nagyon kemény lesz" - nyilatkozta a Financial Timesnak Frank Lutz, a Republikánus Párt egyik választási stratégája és közvélemény-kutatója.