Milosevics temetése rendszerellenes tüntetéssé válhat

Még Szlobodan Milosevics halálának körülményei sem tisztázottak, de máris megindultak a találgatások arról, hogy hol temetik el Szerbia egykori nagyhatalmú vezetőjét.

A végső nyugalomra helyezés kérdésében a család sem egységes. A Moszkvában élő özvegy, valamint a fiú, Marko azt szeretné, ha az orosz fővárosban temetnék el a családfőt. Ennek elsősorban gyakorlati okai vannak. Mirjana Markovics, Milosevics felesége, 2003 februárjában elhagyta Belgrádot, mivel ingatlanüzérkedés gyanújával perbe fogták.

A Milosevics házaspár Montenegróban élő lánya viszont azt szeretné, ha Szerbiában lenne a temetés. "Nem volt ő orosz, hogy ott temessék el" - idézte nyilatkozatát a BBC.

Szlobodan bátyja, a Jugoszlávia egykori oroszországi nagyköveteként ismertté vált, máig Moszkvában élő Boriszlav a belgrádi BETA-nak nyilatkozva szerbiai temetést javasol. "A család még nem döntötte el, hol lesz a temetés - mondta. - Szlobodan a szerb nép fia volt, ezért a saját hazájában kell eltemetni. Nem lehet őt kitörölni a történelemből." Milosevics holttestét hétfőn átadják a családnak.

Kérdés, hogy Jugoszlávia sorsát a nyolcvanas évek végétől férjével együtt döntően befolyásoló Mirjana Markovics megteszi-e azt a szívességet a Milosevicset a hatalomból elűző és Hágának kiadó új rendszernek, hogy ragaszkodik a moszkvai temetéshez. Szerbiának ugyanis semmi sem hiányzik kevésbé, mint egy nyilvános Milosevics-temetés.

Miért depressziós Szerbia?

A fásult ország eddig igazi vesszőfutásként éli meg a 2006-os évet. A háborús bűnökkel gyanúsított Ratko Mladics tábornok elfogásának késése miatt nem kezdődhettek el a csatlakozási tárgyalások az Európai Unióval. A testőrökkel körülvett Mladics esetleges öngyilkossága vagy meggyilkolása esetén a közvélemény élesen a jelenlegi vezetés ellen fordulna.

A formálisan még Szerbiához tartozó Koszovónak az év végére függetlenséget adományozhat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, a nemzetközi közösség igazgatása alatt álló tartomány miniszterelnökévé a napokban ráadásul azt az Agim Cekut választották, aki a kilencvenes években Horvátországban és Koszovóban is fegyverrel harcolt a szerbek ellen, és Belgrádban elfogatóparancs van érvényben ellene.

Szerbia-Montenegró kisebbik tagköztársasága az idén népszavazáson dönt arról, hogy kiváljon-e az államszövetségből. Szerbia és Montenegró között határátkelőhelyek már most is vannak, de a valódi függetlenséget vereségként könyvelné el Belgrád.

A Szerbiában amúgy sem túl népszerű hágai nemzetközi törvényszék tekintélyét rontotta, hogy a múlt héten egy másik szerb politikus, a horvátországi szerb bábállam egykori vezetője is életét vesztette cellájában; Milan Babics öngyilkosságot követett el.

Kik húzhatnak hasznot?

A demokratikusnak mondott és hatalmon lévő pártok soha nem voltak olyan népszerűtlenek, mint most. Az ország esetleges területi veszteségei, az államszövetség megszűnésének réme, a háborús bűnökkel vádolt szerbek utáni hajsza a Szerb Szocialista Pártnak (Milosevics egykori mozgalmának) és a Szerb Radikális Pártnak (egykori vezetője Vojiszlav Seselj most egy scheveningeni cella lakója) kedvez. Az országot Milosevics alatt időnként együtt kormányzó két párt együttes népszerűsége lassan megközelíti a tíz évvel ezelőttit és egy előrehozott választás után könnyen lehet, hogy kormányt is tudnának alakítani.

Egyelőre megjósolhatatlan, hogy milyen következményekkel járna Milosevics belgrádi temetése. A szerb szocialisták és a radikálisok a rendszer elleni demonstrációt kerekítenének az eseményből, kérdés, volna-e rá igény. A vasárnapi belgrádi bulvárlapok szalagcímei alapján volna: "Hága megölte Milosevicset!" (Press), "Meggyilkolták!" (Kurir).

Azt szeretnék, ha a belgrádi Újtemető Hatalmasságok fasorán helyeznék végső nyugalomra a volt elnököt, ott, ahol például Zoran Djindjics, a meggyilkolt szerb miniszterelnök is fekszik, aki Milosevicset kiadta Hágának.

Visszafogott vezetők

Még Szerbia és az államközösség jelenlegi vezetői is meglehetősen visszafogottan nyilatkoztak a haláleset kapcsán, és nem nagyon emlékeztettek a hágai vádpontokra: háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás a horvátországi (1991-1995) és boszniai (1992-1995) háborúban, valamint a koszovói (1998-1999) polgárháborúban játszott szerepéért.

Milosevics családjának valamennyi belgrádi vezető részvétét nyilvánította. Szvetozar Marovics, az államközösség vezetője, és Vojislav Kostunica szerb kormányfő a hágai törvényszék felelősségére is emlékeztet. "A hír az ember haláláról mindig szomorú, különösen, ha egy olyan ember haláláról szól, aki segítséget kért" - mondta Marovics, utalva arra, hogy Milosevics a halála előtti napon az orosz külügyminiszternek írt levélben panaszkodott arról, hogy szerinte megmérgezik.

Kostunica a szerb nemzeti egységet helyezte előtérbe: "Népünk tiszteletben tartja azt a szokást, hogy ilyen pillanatokban félretesszük a politikai és más nézeteltéréseket" - mondta a Beta hírügynökségnek. - A szerb kormány a hágai törvényszéktől részletes jelentést kér."

Miért nem ellenőrizték a fővádlott gyógyszerszedését?

Miután Hágában néhány hete elutasították a család kérését arról, hogy Moszkvában gyógykezelhessék Milosevicset, most arra is nemet mondtak, hogy ne Hollandiában, hanem lehetőleg Moszkvában boncolják fel a volt elnököt. A boncolás szerint szívroham okozta Milosevics halálát, bár annak közvetlen kiváltó okát nem lehet tudni, hátra vannak a szövetmintákból vett toxikológiai vizsgálatok is.

Még Carla del Ponte, a Nemzetközi Törvényszék főügyésze is lehetségesnek tartotta, hogy gyógyszerekkel követett el öngyilkosságot. (A feltevéssel egybevág Milosevicsnek a mérgezéséről szóló, a halála előtt egy nappal írt levele, ennél egyszerűbb módja nem volt arra, hogy mártírt csináljon magából.)

Az viszont meglepő, hogy miért nem ellenőrizték jobban a fővádlott gyógyszerszedését, akinek az édesanyja és az édesapja is önkezével vetett véget életének, és aki a halálával megmenekült attól, hogy a nyáron a Nemzetközi Törvényszék ítélkezhessen felette.