Csodavárás a kis szuperkedden

2004.02.02. 11:07
Végérvényesen eldőlhet február 3-án, ki lesz a demokrata elnökjelölt. A szuperkedd hét előválasztásából John Kerry ötöt simán megnyerhet, John Edwards és Wesley Clark csak hazai pályán tudja megszorítani az éllovas demokratát. Az egy hónapja még főesélyesnek tartott Howard Dean anyagi gondokkal küzd és csodát remél.
Újabb söprésre készül John Kerry. A demokrata elnökjelöltség várományosa öt államban is biztos győzelmet arathat a február 3-i előválasztásokon. A "kis-szuperkedden" hét államban tartanak elő-, illetve pártválasztmányi szavazást, az előrejelzések szerint ezek közül ötöt simán nyer a massachusettsi szenátor.

Hazai pályán

Kerry egyedül Dél-Karolinában és Oklahomában áll vesztésre. Az előbbi tagállamban egyértelműen a helyi származású, az eddigi két szavazáson meglepően jól szereplő John Edwards a fő esélyes, a legvisszafogottabb becslések szerint is négy százalékot ver az éllovas Kerryre. Az előrejelzések szerint Edwards 26-32 százalékra, Kerry 20-22 százalékra számíthat. Kettejüket nagy lemaradással Wesley Clark követi, 8-13 százalékkal - gyakorlatilag esélytelenül.

Clintonék kedvenc tábornoka Oklahomában vigasztalódhat. A szomszédos Arkansas szülötteként Clark majdhogynem hazai pályán indulhat az egykor az indiánoknak fenntartott, leginkább agrárkatasztrófák kártérítéséből élő államban. Előnye azonban nem megnyugtató, 25 százalékával szemben Kerry 22-re számíthat. John Edwards jelenleg 16 százalékon áll, amivel akár még meglepetést is okozhat.

Visszafogott erős ember

A többi öt államban lefutott a verseny, Missouriban Kerry egyes felmérések szerint harminc százalékkal vezet a második helyezett Edwards előtt. Arizonában a legvisszafogottabb becslések szerint is 9 százalék az előnye. A massachusettsi szenátor kampánystábja ennek ellenére visszafogott nyilatkozatokat adott ki a hétvégén. "Olyan még sohasem volt, hogy valaki minden előválasztást megnyerjen, most sem számítunk erre" - nyilatkozta az AP-nek Mary Beth, a szenátor kampányfőnöke.

Beteg doktor

Emlékeznek még Howard Deanre? A volt vermonti szenátor egy hónapja még a demokrata elnökjelöltség biztos várományosának tűnt, mostanra azonban már senki sem beszél a jó doktorról. Nem véletlenül, a közvélemény-kutatásokban csak a legkitartóbbak találják meg nevét a listán. Dean egyedül Arizonában számíthat tíz százalék feletti eredményre, amivel talán megszerzi a harmadik helyet. Az összes többi államban messze lemaradt az éllovasoktól.

Múlt heti New Hampshire-i veresége után Dean menesztette eddigi kampányfőnökét és komoly takarékoskodásba kezdett. Bár a vermonti szenátor minden eddigi demokrata jelöltnél nagyobb támogatást gyűjtött össze kampányához, az AP értesülései szerint mégis csődközeli helyzetbe került. Egyetlen reményének az tűnik, hogy a keddi előválasztásokon mind Wesley Clark, mind John Edwards elvérzik és kiszáll a versenyből. Erre Clark esetében még van is némi remény, Edwards esetében azonban valószínűbb, hogy Kerry egyetlen valós vetélytársává növi ki magát.

Ez esetben akár mindegy is lehet, hogy Dean sikerrel szerepel-e a szombaton megrendezésre kerülő michigani szavazáson. Ráadásul erre kevés esélye van, főleg, hogy az állam kormányzója nyilvánosan is John Kerry mellé állt.

Amikor a jelöltet választják
Az elnökválasztási procedúra legsajátosabban amerikai része az előválasztás. Mivel az Egyesült Államokban nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett pártokról, a jelölt kiválasztása sem az Európában megszokott módon történik. Hagyományos párttagság híján - a Republikánus és a Demokrata Párt is úgynevezett választási párt - a pártok regisztrált szavazói döntenek a jelöltekről államonként tartott hagyományos szavazás útján. Az amerikai választók a helyi választási irodánál adhatják le - republikánus, demokrata vagy független - regisztrációjukat. Az államok ezután az eredmények függvényében delegálnak küldötteket a jelöltállító konvencióra. Az államok szinte mindegyikében többségi elven alapul a küldöttek kiválasztása, azaz az előválasztás nyertese jelöli az állam összes küldöttjét.

Elnökválasztási menetrend:

Január 19. Iowa (pártválasztmányi szavazás)
John Kerry 38% - 17 küldött
John Edwards 32% - 15 küldött
Howard Dean 18% - 7 küldött
Dick Gephardt 11% - visszalépett
Dennis Kucinich 1% - visszalépett

Január 27. New Hampshire
John Kerry 39% - 14 küldött
Howard Dean 26% - 8 küldött
Wesley Clark 13% - 0 küldött
John Edwards 12% - 0 küldött
Joe Lieberman 9% - 0 küldött
Dennis Kucinich 2% - 0 küldött
Al Sharpton 0% - 0 küldött

Február 3. Dél-Karolina, Arizona, Missouri, Delaware, Új-Mexikó (pártválasztmányi szavazás), Észak-Dakota (pártválasztmányi szavazás), Oklahoma
Február 7. Michigan, Washington
Február 8. Maine
Február 10. Tennessee, Virginia
Február 14. Washington D.C., Nevada
Február 17. Wisconsin
Február 24. Hawaii, Idaho, Utah
Március 2. Kalifornia, Connecticut, Georgia, Maryland, Massachusetts, Minnesota, New York Ohio, Rhode Island, Vermont
Március 8. Amerikai Szamoa
Március 9. Louisiana, Florida, Mississippi, Texas
Március 13. Kansas
Március 16. Illinois
Március 20. Alaszka, Guam, Wyoming
Április 13. Colorado
Április 17. Virgin-szigetek
Április 27. Pennsylvania
Május 4. Észak-Karolina, Indiana
Május 11. Nebraska, Nyugat-Virginia
Május 18. Arkansas, Oregon, Kentucky

Május 28-31. A Libertárius Nemzeti Gyűlés, Atlanta, Georgia (A republikánusokkal együttműködő párt jelöltállító kongresszusa)

Június 1. Alabama, Dél-Dakota
Június 6. Puerto Rico
Június 8. Montana, New Jersey

Július 26-29. Demokrata Nemzeti Gyűlés, Boston, Massachussets

Augusztus 30- szeptember 2. Republikánus Nemzeti Gyűlés, New York, New York

November 2. Az elnökválasztás napja.