Az elnökválasztás igazi tétje

2004.10.22. 08:15
Amerika választásának csak Amerika szempontjából van tétje. Az Egyesült Államok külpolitikáját kevéssé befolyásolja az elnök személye, a kérdés sokkal inkább az, hogy milyen társadalommodel diadalmaskodik a választásokon. Ha Bush nyer, az amerikaiak szabadabban dönthetnek arról, mire költik a pénzüket, de az erkölcsi normákat az állam szabja majd meg. Kerry diadala esetén a nagyobb személyi szabadság kisebb gazdasági önrendelkezéssel társulhat. Amerika jövője, pontokra bontva.
Irakban maradnak
Irak: Hiába vár változást a világ az amerikaiak iraki politikájában, George W. Bush hosszú időre meghatározta a szerepvállalást. Ezen még John F. Kerry - egyelőre elég kiforratlannak tűnő - elképzelései sem változtathatnak. A demokraták elnökjelöltje kampánya elején még kiállt az iraki hadműveletek mellett, álláspontja később a csapatkivonás felé tolódott, majd a demokrata balszélnek tett kedvezmények után a "körülményekhez képest mihamarabbi csapatkivonásra" finomodott.

A körülmények belátható időn belül azonban nem fognak változni, ahogy kevéssé valószínű az is, hogy Kerry váratlanul számtalan új szövetségest szerez az iraki békefenntartáshoz. Az amerikaiak tehát Irakban maradnak, folytatódik az újjáépítés és a lázadócsoportok elleni harcok is.

Háború a terror ellen: Irakhoz képest itt van némi mozgástere az Egyesült Államok következő elnökének. Akár Bush, akár Kerry nyeri a választásokat, elsőszámú feladata a hírszerzés átszervezése kell legyen. A CIA az elmúlt tíz évben túlzottan is az elektronikus felderítésre hagyatkozott, így az elsőszámú feladat a terroristacsoportok jobb humánfelderítése. Ehhez a titkosszolgálatok jelentősebb átszabása szükséges, ehhez a javaslatokat a kongresszus a szeptember 11-i terrortámadásokat vizsgáló bizottsága már meg is tette, a kérdés ezek megvalósítása. Kerry itt újat nyújthat Bushhoz képest, a kampány során kifejtett álláspontja szerint több gyorsreagálású, speciális hadtestet alakítana ki a hadseregben a gerrilataktikákat alkalmazó ellenség legyőzésére.

Szeptember 11. sorsfordító volt
Hadseregpolitika: A két elnökjelölt tervei ebben a kérdésben térnek el leginkább. Bush stábjában többségben vannak azok, akik kisebb, sokkal inkább a technikai újdonságokra támaszkodó hadsereg hívei. Donald Rumsfeld védelmi miniszter és stratégái az iraki háborúban elért gyors sikerekre hivatkoznak, erre a nagyobb emberállománnyal működő hadsereg híveként Kerry a gyorsan megnyert háborút követő, a hadsereg nagy részét lekötő, kimerítő békefenntartással kontrázott. A demokrata jelölt gyorsreagálású hadtestek felállításával, a hagyományos haderő jobb felszerelésével tenné hatékonyabbá a háború utáni rendezéshez a hadsereget.

Ahol változás történhet az amerikai külpolitikában, az az egyéb térségekben mutatott aktivitás. Valószínű azonban, hogy a második elnöki mandátumára készülő Bush is visszafogottabb külpolitikát folytatna a jövőben. A második ciklusukat az elnökök jellemzően hagyatékuk felépítésére használják, és valamennyien megfontolt, bölcs államférfiként szeretnének bevonulni az amerikai történelembe. Nem valószínű tehát, hogy Bush az első mandátuma alatt elkezdett háborúkon túl újabbakba bonyolódna.

Kerry sem tervez mást, nem is nagyon tehetné. Az amerikai hadsereget a végletekig leterheli az iraki és az afganisztáni rendfenntartás, Bush öröksége nem adna túl sok mozgásteret az új elnöknek.

Belpolitika: Amilyen stabilnak tűnik az amerikai külpolitika - mely mellesleg nem is annyira Bush, sokkal inkább a demokráciaexport fogalmát megteremtő Clinton öröksége -, olyan változékony az Amerikában főként gazdaságpolitikát jelentő bel- és társadalompolitika. Itt mindkét jelölt sikere esetén fordulat várható. Bush, második terminusában már leginkább saját szobrán kíván dolgozni.

Házasodnának
Abortusz és melegjogok: Várhatóan aktív belpolitikáját nagyban meghatározhatja neofita vallásossága, valószínűleg mindent elkövet majd régi rögeszméi, a magzati élet védelme és a melegek együttélési jogainak korlátozása érdekében. Ebbe beletartozik a jelenleg szűk többséggel konzervatív legfelsőbb bírói testület átalakítása - mely egyben a konzervatív társadalompolitika hosszútávú bebetonozását, illetve a liberalizálási kísérletek megnehezítését is jelentené. Nem kizárt, hogy második négy évében Bush kísérletet tesz az abortusz és a melegházasságok alkotmányos korlátozására.

Kerry a melegjogok terén nem képvisel Bushénál sokkal civilizáltabb álláspontot - elég csak a harmadik elnökválasztási vitán elkövetett buzizására gondolni, amikor a melegek jogaira vonatkozó kérdésre adott válaszát azzal kezdte, hogy erről Cheney alelnök leszbikus lányát kellene kérdezni. Kerry azonban semmi esetre sem szabályozná alkotmányosan a házasságot, és kiáll amellett, hogy az abortusz a nőket megillető jog.

Egészség- és nyugdíjpolitika: Másként viszonyul a két politikus a társadalombiztosítás problémáihoz is. Bush itt neoliberális politikát folytatna, és - bár nyilatkozataiban tagadja - az egészségügy és a nyugdíjrendszer privatizálására készül. Kerry ezzel szemben az állami társadalombiztosítási modell híve. Mindkét elképzelés jelentősen módosítaná a jelenleg leginkább vegyesnek jellemezhető amerikai modelt. Egy biztos, a jelenlegi rendszer fenntarthatatlannak tűnik, így bármelyikük is nyer, jelentős változások várhatóak.

Gazdaságpolitika:

A pénztárcájukra játszanak
Ahogy változás várható az amerikai adópolitikában is. Bush itt is a neoliberális vonalhoz áll közelebb, az adócsökkentéstől reméli a fellendülést és a munkahelyteremtés beindulását. Hozzá kell tenni, hogy a munkahelyek számának csökkenését leginkább Bush gazdaságpolitikájának egyetlen nem neoliberális eleme, a gazdasági védővámok rendszere okozta. A választásokon sorsdöntő Ohióban kétszázharmincezren vesztették állásukat amiatt, hogy Bush büntetővámokkal kezdte védeni az amerikai acélipart, melynek következtében a költségek növekedése miatt a feldolgozóiparban tízezrével szüntek meg a munkahelyek.

Kerry ezzel szemben növelné az adókat, legalábbis a leggazdagabbakat sújtókat. Az extra adóbevételeket munkahelyteremtésre is fordítaná, azonban kérdéses, hogy az állam újabb munkapiaci beavatkozása nem vált-e ki ellentétes hatást - ahogy az acélipari munkások állásának védelme kiváltott.


A választás tétje tehát az, hogy egy a saját emlékművét építő, épp ezért kontrolálhatatlanabb, vagy egy az újraválasztásért küzdő, ezért népszerűbb intézkedéseket hozó elnök kerül-e hatalomra. Ez az Egyesült Államok Clinton óta határozott állandóságot mutató külpolitikáját nem nagyon érinti, belpolitikában azonban nagy a tét. Amerika most a konzervatív, vagy a liberális társadalom, illetve a liberális, vagy a szociális gazdaság között választhat.