Putyin volt a főgonosz Obama utolsó idei sajtótájékoztatóján

42 nap múlva már nem leszek politikus... vagy mennyi is?

A leköszönő elnök utolsó 2016-os sajtótájékoztatóján kicsit nosztalgiázott, ellőtt pár viccet, de összességében nem volt túl vidám. Sok szó volt az elnöksége alatti ellentmondásos ügyekről; a sajtó kérdéseiben és Obama válaszaiban is nagy hangsúlyt kapott az orosz-amerikai ellentét kiéleződése, a hekkertámadások kivizsgálása és a szíriai konfliktus. Obama az elmúlt nyolc év eredményeivel nyitott, és hosszan beszélt a saját személyes felelősségérzetéről is.

Obama szerint ugyanis az oroszok csak akkor tudják igazán bántani őket, ha elérik, amit most elérni látszanak: egy polarizált, megosztott, a saját értékeit szem elől tévesztett Egyesült Államokat. Egy felmérést is idézett, ami szerint a republikánus szavazók 37 százaléka pozitívan látja Putyint. Azt mondta, ebben a pillanatban tisztán látunk: komolyan oda kell figyelni az amerikai demokrácia változásának jeleire, és újra megerősíteni az intézményekbe, a képviseletbe vetett bizalmat.

A kérdések jelentős része az orosz hekkertámadások és a választás kimenetele közti összefüggéseket feszegette, ezekre az elnök azt válaszolta, hogy mindent a lehető legelfogulatlanabb, legtisztább módon intéztek. Mikor nyáron megérkeztek az első hírek, hogy a Demokrata Nemzeti Bizottság (Democratic National Committee, DNC) emailjeit vélhetőleg orosz kiberbűnözők feltörték, akkor az elsődleges céljuk az volt, hogy teljes körű kivizsgálás induljon a rendőrség részéről, és hogy különösebb interpretáció nélkül továbbadják az amerikaiaknak a hírt. Kétszer is kitért a direkt megfogalmazás elől, hogy szerinte Putyin személyesen rendelte-e el a támadást, de azt azért elmondta: 

Egy későbbi kérdésre azt is elmondta, hogy amit biztonságosan megoszthatnak a nyomozásból, azt publikussá teszik majd, de nemzetbiztonsági okokból nem ígért sok részletet. Az FBI munkatársait feddhetetlennek állította be, és örömét fejezte ki, hogy a jelenlegi adminisztráció érdekében nem álló nyomozással is megmutatkozott az amerikai demokrácia működése. Fontos része volt az álláspontjának, hogy bár Amerika - részben pont a fejlettsége miatt -  nagyobb felületen támadható, ha kiberháborúra kerülne sor, akkor jó eséllyel nagyobbat tudnának adni, mint amit kaptak.

A leköszönő elnök legkomolyabb aggályait természetesen a szíriai konfliktussal és a jelenleg is zajló aggasztó aleppói eseményekkel kapcsolatban fogalmazta meg. Újra és újra elismételte, az oroszok és az irániak felelőssége nem kérdés,

Rövidtávú célként megfogalmazta a bent rekedt tízezrek kimentését és biztonságos környezetbe menekítését, de nem volt túlzottan optimista ebben sem.

Az elnök több ízben is feddőleg nyilatkozott a médiáról: szerinte mind a kiszivárgott emailek feldolgozásában, mind Hillary Clinton kampányának tudósításában komoly hibákat vétett a média. Obama ezt nem új jelenségnek, hanem több éve tartó folyamatnak látta. Szerinte a közösségi média és kattintásalapú média biztosított termékeny talajt az álhírek és hoaxok számára.

Az elnök és a választott elnök közti átadási időszakról udvariasan beszélt, amire szerinte a még friss "választói fájdalmak" enyhüléséig szükség is van. Kihallható volt a szavaiból, hogy szerinte egyelőre nem szabad messzemenő következtetéseket levonni Donald Trump politikájáról.

Ezt az átmenetet ígérete szerint minden lehetséges információval és tanáccsal segíteni fogja, bár azt természetesen nem tudhatja biztosan, mit fogad meg mindebből a leendő elnök.

Egy kis bírálat is kiszűrődött abból, ahogy Trump elhíresült tajvani telefonhívásáról beszélt: ő maga ugyan középen foglalt állást a Kína-Tajvan konfliktus status quojának fenntartásával kapcsolatban, de közvetetten arra kérte Trumpot, hogy vértezze fel magát a lehető legtöbb információval, alakítsa ki kabinetjét, mielőtt komoly fordulatokat kezdeményezne az amerikai külpolitikában.

Clinton munkájáról pozitívan nyilatkozott, és megerősítette, hogy nyílt és szabad választások folytak le november 8-án. Viszont kifejtette, személyes kudarcának tekinti, hogy az ő megválasztására összeállt, akár pártokon átívelőnek is nevezhető szavazói támogatást nem tudta továbbörökíteni a demokratáknak. Viszont optimistán beszélt a párt jövőjéről: szerinte lesznek olyan progresszív politikusok, akik a következő ciklusban nem csak szakpolitikai rátermettségükről tesznek majd tanúbizonyságot, de a választók széles körének igényeire tudnak majd reagálni.

 A kérdésre, hogy mennyire érez személyes felelősséget, Obama hosszan, önmarcangolóan felelt:

Megállás nélkül felelősnek érzem magam. Az elnökségem alatt nem volt olyan nap, hogy ne kérdeztem volna meg magamtól: tehettem volna-e még valamit, lehettem volna-e kicsit okosabb, hogy ne szenvedjenek ártatlan emberek?

A sajtókonferenciát is hasonlóan zárta: felvállalta az elmúlt nyolc év hibáit, a sikereket pedig egy óriási csapat közös munkájának tulajdonította. Otthona, Hawaii szokásai szerint kívánt boldog karácsonyt a sajtónak és külön az amerikai katonáknak és családjuknak:  

Mele Kalikimaka!