Most már biztos, hogy Donald Trump lesz az elnökjelölt

Nikki Haley magyar idő szerint délután négy órakor szülőállamában, Dél-Karolinában kamerák elé állt és bejelentette elnökjelölt-aspiránsi kampányánakfelfüggesztését. Így immáron biztos, hogy amennyiben novemberig valami rendkívüli esemény nem történik, négy év után ismét Joe Biden és Donald Trump fog megmérkőzni egymással az elnöki székért. Haley döntése nem meglepő, hiszen már esélytelen volt, hogy megszerezze az elnökjelöltséget. Ugyanakkor ezzel Trump nem dőlhet még hátra, hiszen az előválasztáson a domináns szereplésének hátterében azért vannak gondok – állításával ellentétben ugyanis a párt és a szavazói nem teljesen egységesen állnak mögötte jelenleg.

Mint azt az Indexen a szuperkeddi eredményeket elemző cikkünkben megjegyeztük, sokatmondó, hogy az eredmények után Nikki Haley nem állt kamerák elé, és kampánycsapata is egy rendkívül szűkszavú közleményben reagált az eredményekre.

Haley ugyanis csapatával a szuperkedd másnapján leült, hogy megvizsgálják elnökjelölt-aspiránsi kampányának további lehetőségeit. Mivel jövő héten már matematikailag is elveszítené az esélyét, hogy elnökjelölt legyen, ezért egymástól független értesülések szerint

Az 52 éves politikus döntése nem meglepő, hiszen Trump és több prominens republikánus politikus már az előválasztás második állomása, New Hampshire után is arra akarta rávenni Haley-t, hogy tegyen így, ráadásul Haley-nek nem volt valós esélye egy olyan jelölttel szemben, akinek 2016 óta teljesen a befolyása alá került a pártja.

A Republikánus Párt maga Trump

Haley volt az első, aki tavaly februárban Donald Trump után bejelentette, hogy elindul az előválasztáson, stratégiája pedig arra épült, hogy az első, rendkívüli republikánus iowai kaukuszt negligálva legtöbb erőforrását az azt követő New Hampshire-re költi, ami a helyi és országos választásokon is csatatérállamnak számít választói összetétele miatt.

Haley úgy számolt, hogy mivel a gránitállamban a legtöbb választó magát függetlenként regisztrálta, ezért ezzel a – mint bemutattuk, egyáltalán nem egységes – szavazói réteggel, illetve a Trumppal szemben kritikus republikánus szavazókkal kiegészülve legyőzheti az Iowában abszolút többséget szerző egykori elnököt, ami lendületet adhat kampányának. Ugyanakkor ez a stratégiája nem vált be, ezután egy hatalmas vereség következett saját államában, Dél-Karolinában is, miközben a nevadai kaukuszt teljesen kihagyta.

Már a második állomás, New Hampshire után rendkívül lecsökkent az egykori ENSZ-nagykövet esélye a végső győzelemre, azonban a kampányára érkező támogatások nem álltak le, így ezért egészen a március 5-i szuperkeddig kitartott, ahol vermonti győzelmével csak kozmetikázni tudott a végső eredményen.

Haley annak ellenére, hogy szakpolitikai nézetei egyáltalán nem nevezhetőek moderáltnak – sőt, korábban maga is visszautasította, hogy az lenne –, leginkább a moderáltak, illetve a magasabb iskolázottsággal rendelkező választók körében volt népszerű. Kampányát leginkább arra húzta fel, hogy Trumppal és Bidennel szemben is mást képviselne, ezenkívül azt hangsúlyozta, hogy a két, immáron biztosnak tűnő jelölthöz képest több mint húsz évvel fiatalabb.

A Republikánus Párt országos elnöki pozíciójáról még Dél-Karolina után kénytelen volt lemondani az utóbbi időben Trump által nyilvánosan is kritizált Ronna McDaniel, miután az egykori elnök nyilvánosan és a háttérben is őt kiáltotta ki bűnbaknak, amiért 2020-ban és 2022-ben sem győzött a párt a választásokon.

De nem McDaniel volt az egyetlen, akit Trump és a hozzá lojális politikusok fontos pozíciójából kitúrták. A szuperkedd előtt az egyik legbefolyásosabb republikánus, a 2007 óta a szenátusban a republikánus frakciót vezető Mitch McConnell is bejelentette frakcióvezetői távozását, finoman megemlítve, hogy döntése mögött a párt jelenlegi politikája áll. McConnell a Capitolium ostroma óta nem hajlandó szóba állni Trumppal, sőt a második impeachmenteljárás alatti vitán nyilvánosan kijelentette, hogy az ostromért morálisan az egykori elnök felelős.

Ezenkívül Trump pártra gyakorolt hatását szintén jól mutatja, hogy a korábbi elnök kritikája után több, országosan ismert politikus már New Hampshire után azt követelte Hayley-től, függessze fel kampányát, mondván, Trump a jelölt, és ideje mögé teljesen beállni. Szintén Trump erejét mutatja, hogy a több éven keresztül tárgyalt migrációs törvénycsomag-javaslatot is azért kaszálták el a republikánusok képviselők és szenátorok a kongresszusban, mert Trump az illegális bevándorlás témáját tette központi elemévé a kampányának.

Trump szerint egységes mögötte a párt, azonban vannak elég nagy repedések

Ugyanakkor hiába lesz a párt három igen befolyásos pozíciója – a pártelnökség, a képviselőházi házelnökség és a szenátusi republikánus frakcióvezetői poszt – az egykori elnök vagy hozzá hű politikusok kezében,

Haley ugyanis olyan, a 2024-es elnökválasztáson fontos csatatérállamokban, mint Dél-Karolina, Michigan vagy New Hampshire, viszonylag jó eredményt ért el (Dél-Karolinában 23,3, Michiganban 26,6, New Hampshire-ben 43,2 százalékot). A rá szavazók többsége – többnyire függetlenek vagy nem MAGA-republikánusok – pedig több államban is most még úgy nyilatkozik, hogy Trump helyett inkább szavaznának Bidenre.

Ráadásul Haley inkább az egyetemi végzettséggel rendelkezők, illetve a külvárosokban élők körében volt erősebb, miközben

Trump a szuperkedd utáni győzelmi beszédében hiába jelentette ki, hogy a párt egységes, ezekből is látszik, hogy a párt egységében bőven vannak látható repedések. Ha pedig novemberben győzni akar, ahhoz a jelenlegi kutatások szerint 17 százaléknyi, vele szemben elégedetlen republikánust is maga mögé kell állítania.

Ezzel kapcsolatban néhány republikánus politikus már felvetette, hogy leginkább szakpolitikai kérdésekkel lehetne meggyőzni az előválasztáson nem Trumpra szavazó republikánusokat, ezenkívül pedig azzal, ha valamiféle gesztust tesz a most visszalépő Haley és szavazói felé.

Trumpnak még visszaüthetnek a jogi ügyei, de Biden sem áll túl jól

Az előválasztás során Trumpot kihívói leginkább azzal támadták, hogy az egykori elnök túl megosztó, vele lényegében 2016-on kívül nem sikerült győznie a pártnak, ezért azzal érveltek, hogy nekik nagyobb a szavazatszerző és -megőrző képességük.

Ez az állítás valóban igaz, ha a közvélemény-kutatásokat vizsgáljuk, ugyanakkor

Trumphoz hasonlóan jelenleg Bidennek is problémát jelent, hogy egyesítse és felsorakoztassa saját oldalán pártjának szavazóit – a szuperkeddel együtt összesen már három csatatérállamban értek el látványos eredményt a baloldali demokrata szavazók a protestszavazataikkal, így a kvázi republikánus elnökjelölt mellett az inkumbens demokrata elnöknek is sokat kell tennie még azért, hogy a választási kampány végéig maga mögött egyesítse 2020-ban felépített választási koalícióját.

Novemberig azonban még nagyon sok az idő, a politikában pedig bármikor megváltozhat a széljárás – ugyanakkor Trumppal ellentétben Bidennek amiatt nem kell aggódnia, hogy az előreláthatólag a választási kampány kezdetén induló büntetőjogi tárgyalások akár el is bizonytalaníthatják a magukat függetlennek vallókat, hogy rá szavazzanak.