Donald Trump felelős elnök lesz, nem reális azt gondolni, hogy elnöksége egyenlő egy katasztrófával. Minél inkább ezt írja majd az amerikai média (és gondolom a magyar sajtó egy része is így tesz majd), annál erősebb lesz Trump. 

Ezt az Orbán-kormány egyik diplomatája írta levelezésünkben Trump győzelme után, miután a nyáron vitatkoztunk egy jót az elnökválasztási esélyekről, és miután végül az ő várakozásai jöttek be. A „médiának" (persze bőven nem csak róluk van szó) az USA-ban és Európában is valóban meg kell értenie, miféle súlyos hibákat követett el a Trump-jelenség értelmezése és kezelése során. És legalább az immár elkerülhetetlen Trump-elnökséggel kapcsolatos elvárásokban itt lenne az ideje realistábbnak lenni (hogy a külpolitikában és az orosz-viszonyban mi várható, arról ebben a cikkben lehet olvasni, külön nem térünk rá ki).

Bár kedden eldőlt, hogy Donald J. Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke, maga a hatalomra lépése még kicsit odébb van: csak január 20-án fogják beiktatni a manhattani ingatlanmágnásból lett politikust. Addig pedig egy hosszú, és Trump személyéből és politikai hátterének hiányából fakadóan vélhetően a szokásosnál is izgalmasabb hatalomátvételi folyamat fog lezajlani, amelyek a következők lesznek a fontosabb állomásai.

Vidékiek a városiak ellen, frusztrált tömegek az elit ellen, a fehérek mindenki mással szemben: a konkrét kampányszövegeknél és hazugságoknál is fontosabbak azok a szakadások, amelyeket felszínre hozott az amerikai elnökválasztás. Trump bázisa, az új ellenforradalmi osztály.

Sokan pislognak értetlenül Egyesült Államokban és szerte a nagyvilágban, miután Donald Trump kedden óriási meglepetésre megverte Hillary Clintont. Ez valahol érthető is: az ingatlanmágnás/showman elnöksége ugyanis odahaza egy agresszív, instabil, a szabadságjogokat fenyegető elnökséget ígér; a világnak pedig a szövetségi rendszer teljes felforgatását, ötletszerű háborúkat és krónikus nyugtalanságot.

De azért nem véletlenül írtuk döntött betűkkel a valahol-t. Amerika ugyanis két politikai válság szorításában vergődik, melyek végére a kirívóan népszerűtlen, botrányokon és korrupciós ügyeken trónoló Hillary Clinton megválasztása sem tett volna pontot, legfeljebb néhány újabb kérdőjelet.

Azt mindenki érzi, hogy a több mint nyolcvan éve nem látott populista hullám új időket jelez – és Donald Trump ezen új idők hírnöke. Mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy világgá kürtöli a Roosevelt óta fennálló ideológiai törésvonal (az Ötödik Pártrendszer) végét, hanem abban az értelemben is, hogy