Csak nézni, ahogy telik a kurva élet

Be kell vallanom, eddig nem unatkoztam egy percet sem. Szeretem a lassú filmeket, a szép operatőri munka lenyűgöz, és a tehenekkel sincs semmi bajom.

Hangos óraketyegés, talán arra utal, hogy éppen fél órája nézzük a filmet. Még tizennégyszer ennyi.

Az első fél órát szinte könnyedén éltem meg. Umberto Eco írt A rózsa neve című, kolostorban játszódó krimije egyik kísérő tanulmányában arról, hogy egy rendes, magára valamit is adó művészeti alkotás kiválasztja olvasóját, nézőjét, majd saját képére formálja. Soha nem szeretnék lassú és fekete-fehér lenni, ha elindul egy ilyen átváltozás, akkor lefújom a mai kísérletet.

Osztozkodnak a pénzen. Ha Kráner neve Jack lenne, és ketyegés helyett szájharmonika szólna, ez a jelenet simán elmenne egy westernfilmben is.

A regényből vett egyenes idézettel zár: "Schmidt ment elöl, Futaki mögötte botladozott, felöltője szárait hátra-hátracsapta a szél, botjával tapogatta az utat a vaksötétben, másik kezével kalapját tartotta, hogy le ne röpüljön a sárba, s a kíméletlenül zuhogó eső egybemosta Schmidt káromkodását bizakodó s biztató szavaival, ahogy egyre csak ezt hajtogatja: „Ne sajnáld, komám! Meglásd, aranyéletünk lesz! Aranyéletünk!” - leblende, vége az első résznek.

Úgy látom, az eső még nem állt el. Persze, miért is állna el tizenöt perc alatt. Ez nem a Hét év Tibetben, ez a Sátántangó.

Iszonyat hosszan jönnek a szélgépben. Béla híres arról, hogy iszonyat sok szélgépet és esőgépet használ, ezen a jeleneten ez meg is látszik, kicsit túlzásba is vitte.

Ez is egy olyan jelenet, ami beleég az ember agykérgébe. A szél úgy hordja az embereket is, mint a szemetet. Erős, brutális kép, belemarkol a nézőbe.

"Egy helikopter volt felettünk, mi egy buszból, a sétálók ritmusában követtük a kamerával őket".

A százados a rendről és törvényről monologizál, erősen kásás hangon. A forgatás alatt több jelenetben részegek voltak a színészek, a százados is gyanúsan hiteles. Már majdnem egy órája tart a film, és még mindig nem unom. ADHD-sok azért ne kezdjenek bele.

A kapitányságon teljesen hagyományos vágások vannak – gyakorlatilag rendes jelenetezéssel dolgozik itt Béla, egyébként ez a jelenet teljes másként szerepel a könyben: más szerkezet, más dialógok, nagyon jelentős az elétérés. A százados rendről és szabadságról szóló monológja például egyáltalán nincs benne a regényben. Íme.

"Nyilvánvaló volt, hogy nagy lélegzetvételű dolog lesz. Már 1985-ben meg akartuk csinálni, de 91-ben kezdtük előkészíteni, amikor visszajöttünk Berlinből, és akkor már tudtuk, hogy legalább hatórás lesz a film" - mesélte Tarr, aki még elárulta, hogy Krasznahorkai László regényét kéziratban olvasta, amit Balassa Pétertől kapott meg. Rögtön filmet akart belőle, de azt csak második nekifutásra sikerült összehozni.

Meg kellett volna próbálnunk, hogy mindig iszunk a szereplőkkel. Tizenegyre már vége lett volna a filmnézésnek. Most kezdem sajnálni, hogy ezt elfelejtettük.

Irimiás és Petrina párbeszéde kifejezetten vicces, a végén igaza lesz Bélának, hogy minden eddigi filmje komédia volt, csak A torinói lóban vesztette el a humorát: “Eddig minden mozim komédia volt és sokan nevettek rajta, de most nem vagyok olyan hangulatban, hogy nevessek”.