Tarr Béla stílusát a fekete-fehér hosszú beállítások jellemzik: ez azt jelenti, hogy egy fontos és hosszú jelenetet egyben vesznek fel, nem pedig felsnittelve. A szokásos az, hogy felveszik a jelenetet egyik irányból, másik irányból és totálból, aztán majd a vágóasztalon összeillesztik.
Itt egy beállításban kell mindennek működnie: színésznek, háttérnek, kamerának, stb. Ezt egy tízperces jelenet esetében olyan nehéz összehozni, hogy Tarr Béla maradék nyersanyagjaira le lehet forgatni egy egész nagyjátékfilmet, hiszen ha az első percben mondjuk ront a színész vagy a kameracsapat, akkor az egész kilencpercnyi celluloid megmarad, mert a tízperces jelenetre már nem tudják felhasználni. Éppen ezért érdekes egy Tarr-filmben figyelni és számolni, hogy mi mindent képes egy beállításban megoldani az operatőre, Medvigy Gábor: Sáros talajon leköveti a doktort, bekíséri a malomba, fel a lépcsőn, át a padláson, stb.
Ezért Anita, Sátántangó-néző kommandónk elhivatott Tarr-specialistája mostantól számolni fogja a beállításokat.
Még soha nem látott Tarr Béla-filmet, sőt egy képkockát se? Látott, de nem élvezte vagy értette? Mi elvégezzünk ön helyett a nehezét, tartson velünk a reménytelenség sárral megágyazott útján, isten és szeretet nélkül, rengeteg szél- és esőgéppel. Készüljenek fel, mert ez bizony egy munkanap Tarr Bélával.
BRÉKING!!! Addig időzött a kamera a hortobágyi ugaron, amíg átmászott egy bogár a lencséjén. Vagy rovar, csak a homlyos körvonalait lehetett látni, mert a kamera nem rá fókuszált.
Horgas Sanyi, Irimiás és Petrina mennek a pusztában, oldalról mutatják őket. A hosszú jelenetből kisétálnak, üres tájon a kamera, majd egy bogár átsétál az optikán.
A legyek a Kétszárnyúak rendjébe tartozó rovarok, leggyakoribb képviselőjük a házi légy. Ellenszenves szokása, hogy rárepül az ételre – csak így tudja kiszagolni a táplálékot, a megfelelő receptorok ugyanis ízeltlábai végén találhatók. Mivel e szokásával betegségeket terjeszt, kevesen bánnak vele olyan türelmesen, mint Tarr Béla a kamerára repült léggyel.
Ez most nagyon bejött, felbuzgott bennem a bölcsészvér. Ami a filmek 99 százalékában hiba lenne, az itt a valóság és a művészet szép találkozása: Tarr Béla annyira bőkezűen bánik az idővel, annyira szabadon hagyja történni az eseményeket, hogy még a kamerán átsétáló legyet is megvárja, és csak utána vágja el a jelenetet.
"Egyszerűen rárepült egy légy, amiről azt gondoltuk, hogy nem zavar minket" - mondta Béla mosolyogva, érezve, hogy azért nem akármilyen szórakoztató meglepetés volt a légy felbukkanása a sétálás monotóniájában.
Olyan hosszú a beállítása a második rész végén, hogy két pisiszünet, és egy lakberendezési szünet is belefér ebbe a hosszabb, zenei aláfestéssel kísért tájleírásba. A második rész vége is egyenes idézet a regényből.
A film tizenkét részéből a másodiknak is vége, gyorsan tartunk egy pisiszünetet. A harmadik rész bús tangóharmonika-szóval és egy földúttal indul.
Valuska is kiment pisilni, de közben megindult a kamera, és mire Laci visszaért, már nem a földutat mutatta, hanem egy esőben ázó lépcsőt. Félek, hogy Laci innentől nem fogja érteni a filmet.
Valaki percekig távcsövön lesi a tanyát, mint kiderül, ő a doktor. Erős a kísértés, hogy most elspoilerezzük a film végét (a regényből már tudjuk), de nem tesszük.
A doki ráérősen ivott két feles páleszt, majd elkezdett jegyzetelni Futakiról. A végkövetkeztetés: „Megdöglenek úgyis, megdöglesz Futaki, te is.”
A doktor még rajzol is a tanyáról a jegyzeteihez, nagyjából egy nem túl ügyes nyolcéves gyerek rajzkészségével.
A doktor a kis szobájában ül, mindent megfigyel, jegyzetel, leír. Nemcsak krónikása a telep életének, hanem teremtője is ezáltal. Az elbeszélés itt csatol vissza, itt ismerjük meg az elbeszélő nézőpontját egy külső nézőpontból. Újra látjuk a félelmetes méretű disznót, ahogy korábban.
A doktor elvan: vakarózik, eszik, nézeget. Az utóbbi öt percben egy lényeges dolog történt: látta Schmidték kisurranását, amit fél órával ezelőtt láthattunk (amikor a pénzen osztozkodtak).
A Sátántangó cselekménye sokat ugrál az időben, többször van olyan, hogy egy korábbi jelenetet látunk más nézőpontból.
A doktort egy Peter Berling nevű német színész játssza, aki sok más filmben is szerepelt (A rózsa neve, New York bandái), érthetetlen miért nem Kállai Ferenc, amikor ő a magyar hangja.
Nagyon sok nézőt veszíthet a film ezeknél a jeleneteknél: lassú, történetmentes a doktor része itt a filmben, amilyen fontos és jó karakter a regényben, olyan megfoghatatlan itt a filmben.
A doktor elfáradhatott a jegyzetelésben, mert elbóbiskolt.
...már megnézhettük volna a Macskafogót.
"Nem. Amikor megláttam a castingra érkező Peter Berlinget a ferihegyi repülőtéren, rögtön tudtam, hogy megérkezett a doktor. Tudtuk, mennyire nehéz dolga lesz, bár nem voltam benne biztos, hogy színészre van szükségünk".
Ez az a pont, ahol kezd elveszíteni a film. Lassan húsz perce nem látunk mást, csak a doki maszatolását. Felébredt, szuszogott, lapozgatta a jegyzeteit, de ahogy látom, mindjárt megint elalszik. Kezdek én is álmosodni.
A film századik percében a doki egy halkonzervet próbál kinyitni.
A doki berúgott, a földön mászik. Erős a kísértés, hogy leugorjunk a kisboltba egy cseresznyéért, de félünk, lemaradunk valami fontosról.
...már megnézhettük volna a Tango és Casht.
Inzulint ad be magának a doktor? Nagyon berúgott, elájult, ül a földön. De mit ad be magának? A könyvben nincs nyoma ennek, csak annak, hogy nagyon beüti magát, vérzik.
"Valuskának ki fog égni az agya" – írja cevtmn. Manoe pedig egyenesen az újkori médiatörténet egyik legnagyobb eseményének nevezi vállalásunkat. "Találkozik az örökké hálózatba kapcsolt web2.0 életérzés az elmúlás sivárságának megélésével Tarr Béla által keretbe foglalva" – írja. Magunk sem mondhattuk volna szebben.
"Elfogyott az utolsó korty pálinka" – mondja a doktor, miközben írja is ezt. Emiatt kénytelen kimozdulni, ennek súlyát mi még csak érezzük, de pontosan nem tudhatjuk.
Figyelem: a doktoros részre nemcsak az első kör evést kell időzíteni, hanem minden fontosabb kérdést érdemes itt feltenni és megbeszélni. Van idő rá.
Stöki nagy erővel kezdett bele a Sátántangóba, talán túlzott lelkesedése miatt jött az első holtpont elég korán nála, bár valóban besegített a doktoros jelenet eddig nem tapasztalt vontatottsága. Először bátran ásított, de a harmadik után meglepődve néztem rá, hogy itt a csatatéren fog elvérezni. Innentől hol elnyelte az ásításait, hol elrejtette, de mindig valamivel trükközött. Sokat nem tennék rá, hogy ennek az emberkísérletnek ő lesz a győztese.
Török Ferinél Irimiás Szabó Simon lenne, és Garas Dani hozná a szép geometrikus képeket. A telep egy négyzet, és kör benne minden fiú és lány.
A doktor végre kimozdult, átugrott a Horgos-lányokhoz (pontosabban az eső bezavarta). A lányok a telep kurvái. Erre abból következtettünk, hogy az egyik felkínált a doktornak "egy jó baszást". Az öregúr köszönettel viszzautasította.
"És egy jót baszni, mint régen, dokikám?" – kérdezik a doktort a malomban, aki nem akar, mert a pálinkára koncentrál. Ez a jelenet nincs a könyvben, csak utalnak rá, hogy dugtak korábban, viszont arra pont jó, hogy megállapítsunk két fontos dolgot: Bélánál a nem színészekből is tök jó karakterek lesznek, sőt Krasznahorkai súlyosan esztétizált mondatai is jól működnek.
Tarr minden filmtekercset végigforgat. Egy tekercs tíz perc. Az operatőrnek, Medvigy Gábornak sem lehetett stresszmentes, hogy elrontja a kameramozgást egy percnél, és ment az egész a szemétbe. Pontosabban nem a szemétbe, mert ismereteink szerint az Aranyváros és a Moszkva tér is Tarr-tekercsek maradványaiból forgott. Tarr így segítette a fiatalabb nemzedéket, ami szép tőle.