A rövid dokumentumfilmek és a rövidfilmek után a legérdektelenebb kategória szokott lenni, főleg azért, mert ha valaki nem néz célzottan utána a jelölteknek, akkor nagy valószínűséggel sosem hallott egyikről sem. Kivéve ha Pixarról van szó. Idén viszont szeretnék kifejezetten ajánlani valamit: az esélyes World Of Tomorrow egy remek sci-fi, amiben egy kislányt meglátogat a jövőbeli énje, hogy az évszázadokkal későbbi civilizáció technológiai fejlődéseiről meséljen neki. A film pár dollárért kölcsönözhető/megvásárolható a Vimeón, és abszolút megéri. Ha valakinek mond valamit Don Hertzfeldt neve (Billy's Balloon, Rejected), akkor meg főleg, hiszen ezt is ő rendezte. Bár ha valakinek tényleg mond valamit az ő neve, akkor annak nem kell bemutatni a World Of Tomorrowt.

WORLD OF TOMORROW from don hertzfeldt on Vimeo.

Ők adják át a legjobb animációs rövidfilm díját. Nagyon hápogok közben

"Leo, vegyél már, 30 milliót kerestél!" - kiabálja közben az apa.

Fotó: Mario Anzuoni / Reuters

Erdély Mátyás operatőr és Zányi Tamás hangmérnök is itt tanultak, most pedig mindketten tanítanak az egyetemen.

Fotó: SZFE

pont úgy intonált, mint C-3PO. Chris Rockot is utánozhantá.

Lehet, hogy közvetítős játékunkon meglesz a bingó, mielőtt Leo megkapná a díjat, Anita pedig annyit mondhatna, hogy "belátom, tévedtem"? Andy Serkis Donald Trumppal viccelődött, és ezzel berántotta a negyedik csillagot a tábla első sorára (az utolsóra mondjuk várni kell, az biztos).

Legalább nem tettek oda egy minyont 3D-ben! 

Na majd jövőre! Adtak díjat egy nagy felfújható zöld háttérnek! Egy földrengés-generátornak! 

És ezt a díjat nem a Mad Max, hanem az mesterséges intelligenciáról szóló Ex Machina nyerte. Ami szerintem egy nagyon jó film volt! 

Ha ennyi díjat (hatot) bezsebelt, biztos jó film lehet.

Rákerestem most hirtelen, hogy 'mi a Mad Max titka' és ezt a videót dobta az internet. A középre komponált jelenetek elég buták ahhoz, hogy ne kelljen keresgélni, hogy mi történik. Mindent értek!

Mad Max: Center Framed from Vashi Nedomansky on Vimeo.

Ezzel kezdte Mark Mangini a beszédét? Simán lehet! Cimboráján egy halálfejes nyaklánc volt, szóval bármi lehet!

Fotó: Mario Anzuoni / Reuters

arról, hogy ha az ember futóhomokra téved, nem szabad kapálózni, mert még mélyebbre süllyed. Ez most csak úgy eszembe jutott.

 túl hosszú is volt. Úgyhogy azért közel sem fekete-fehér a helyzet!

Lubezki díja egy csillagot is ért a bingótáblánkon, a Mad Maxnek pedig a vágásért megszavaztuk a csillagot (kicsit tanakodtunk, hogy az technikai díj vagy kreatív, mert valójában mindkettő, de az utóbbi felé hajlottunk). Három csillag egy sorban! És még hol van a vége!

"Stöki kivételével mindannyian megvetjük a filmet, amiben Leonardo DiCaprio nagyon fázott és nyers májat evett." - ez az előző posztban idézett mondat sajnos nem igaz, én kicsit későn, tegnap néztem meg A visszatérőt, és inkább tetszett, mint nem.

Ettől még A visszatérőt nagyon untam, de erről nem ő tehetett. 

Sajnos eredeti nyelven nézzük a közvetítést, szóval nem tudtuk, de most már kétszeresen is megnyugodtunk.

Azt hitte mindenki, hogy Will Smith előtt fog tisztelegni Angela Bassett, de valójában Jack Black előtt. Sajnálom, ott kellett lenni.

a Mad Max 4-ért Margaret Sixelnek, George Miller rendező feleségének!

Idézném Libor Anitát korábbi posztjából: "Stöki kivételével mindannyian megvetjük a filmet, amiben Leonardo DiCaprio nagyon fázott és nyers májat evett." Kérdem én, Anita, HOL VAN MOST AZ ISTENED??? (Mondjuk az operatőri díj azt is jelezheti, hogy a rendezés és a legjobb film díja közül legalább az egyiket nem A visszatérő kapja.)

Chris Rock kihívta az embert, aki mostantól az Oscar diverzitásért felelős vezetője lesz. Az az ember nem volt más, mint Stacey Dash a Spinédzserekből. Ő volt az, aki nemrég a Black History Month és a #OscarsSoWhite-kampány ellen is felszólalt, szóval ez egy hatalmas trollkodás volt mindenki részéről. Itt el lehet olvasni Dash előre megírt posztját a dologról.

A Spotlight annyira jól sikerült film, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a benne szereplő karakterek a való életben léteznek, sőt, nagyrészt ugyanúgy viselkednek, mint Tom McCarthy drámájában.

Martin Baron, a Boston Globe a sztori szerint frissen kinevezett főszerkesztője (Liev Schreiber játssza) most a Washington Postban írt arról egy cikket, hogy milyen érzés volt, amikor megkeresték a filmkészítők, amikor az újságírók is ovációt kaptak a bemutatón, és amikor egyre több ember rájött a film segítségével, hogy milyen fontos szakma az újságírás.

Baron azt is elmondja a cikkben, hogy szerinte mi volt az egyetlen dolog, amit hiányolt a filmből (az Egyesült Államok későbbi vatikáni nagykövete szerint a Boston Globe Puiltzer-díja olyan volt, mintha Oszama Bin Laden kapott volna Nobel-békedíjat), illetve milyen fura érzés volt, hogy egy ilyen kényes és nagyhatású téma belekerült a hollywoodi gépezetbe.

A Spotlightról írt kritikánkat itt lehet elolvasni. A filmet 6 Oscarra, többek között a legjobb film kategóriájában jelölték.

Fel lehetett iratkozni arra, hogy elküldjék a köszönőbeszédek írásos formáját, most nagyjából 45 perccel a díj kiosztása után érkezett meg a forgatókönyves leirat. És akkor itt van az, hogy kiküldik azokat a neveket, akiknek a rendező szeretne köszönetet mondani. Tom McCarthy, a Spotlight író-rendezője nekik mondott köszönetet, ha bárkit is érdekel:

McCarthy’s: Wendy, Nora, Vivian, Mom, Dad, Jay, John, Amy, Jack, Emily, Molly, Owen, Bill, Sue, Andrew, Matt, Tommy. To Duttenhofers: Meg, Steve, Katie, Sarah, Lucy, Jack. To Merry’s: Leslie, Alan, Adam, Liz. Father Mike, Rhonda & Andrew H.

Az előző erről szóló posztom tárgytalan!

Vajon a hollywoodi díj-tilitolinak megfelelően ez azt jelenti, hogy a nem technikai kategóriákban elvérzik majd? (Én kicsit azért sajnálnám.)