Előd
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Budapest leglátványosabb egyeteme lett az új MOME Campus

DSC 4290
2019.09.17. 14:57

Alighanem Magyarország legmenőbb, legfotogénebb, leglátványtervszerűbb és leginstakompatibilisebb egyetemi negyedét adták át másfél hete. Az új MOME Campusról nagy vonalakban már hírt adtunk a megnyitó napján, aki a számokra kíváncsi, ott mindent megtalál róla. Most kicsit jobban elmélyedtünk a részletekben, megnéztük, hogyan is állnak össze rendszerré az új, a néhány éve átadott és a régi épületek. Vagyis, hogy közelről is olyan klassz-e a campus, mint a fényképeken.

Miért éppen Zugliget?

Miután többször is elhangzott a bejárásokon, hogy mennyire nehéz volt a budai villák közé illeszteni ennyi nagy házat, óhatatlanul felmerült bennem, hogy nem lehetett volna-e máshol kialakítani az új központot. A költöztetés mellett szóltak volna a kedvezőbb közlekedési adottságok is, hiszen a parkolást itt elég nehezen lehetett megoldani.

A parkból elvenni a helyet az autóknak mindig rossz dolog, az utcán álló kocsik viszont a környék lakóinak jelenthetnek problémát.

Mint Fürjes Balázs, budapesti fejlesztésekért felelős államtitkár elmondta, felmerült ugyan egy zöldmezős új helyszín, de az ötletet hamar elvetették. Egyrészt a hagyományok ide kötik az alkotóműhelyt, de legalább ennyire fontos volt a városfejlesztési szempont is, hogy "létrejöhessen egy igazi városépítészeti alkotás, létesülhessen egy tizenötezer négyzetméteres, mindenki számára nyitott közpark, amelyben elültethettünk összesen tizenhatezer növényt, fát, bokrot, cserjét. Mindig izgalmas kihívás vegyíteni a kortárs és a műemlék épületeket. És az is biztos, hogy

zöldmezős helyszín választása esetén ma talán a tervezésnél, ha járnánk...”

Tény, hogy egy egyetemi negyednek mindig jót tesz, ha több korszak épületei vannak benne együtt, patinásabbnak, komolyabbnak tűnik, mint az egyszerre felhúzott, teljesen újépítésű campusok. Az azonban továbbra is felvetődik, hogy nem lett volna-e jobb, ha legalább az egyetem nagy helyigényű új épületeit a közelben, de egy másik területen helyezik el, a Zugligeti úti régi campus pedig zöldebb, levegősebb maradhatott volna.

A területből mindenesetre sikerült a maximumot kihozni. A lejtős domboldal akár hátrány is lehetne, de itt a fejlesztés előnyére lehetett fordítani ezt az adottságot: több szinten átjárható, összefüggő rendszerré szervezték az egészet. Ez a többirányú térbeli átjárhatóság megjelenik az épületekben is. Na de lássuk miről is van szó.

Előzmények: klasszicista, szocreál, kortárs

A terület legrégebbi épülete a Gond-űző nevű klasszicista nyaraló. Valamikor 1845 körül épülhetett, de hogy milyen is volt eredetileg, az nem tudhatjuk, mert elképesztően sok átalakításon esett át az elmúlt századokban. 

Abban az időben ez még nagyon a város széle volt, és csak egy-két ehhez hasonló villa volt erre, mindegyikhez jókora kert tartozott. Tulajdonképpen egy ilyen birtokon alakult ki a később a campus. Legmeghatározóbb épülete 1954-re készült el szocialista-realista stílusban. Miután a mostani felújítás után eléggé ismerté válik a ház, remek referencia lesz, ha el akarjuk magyarázni valakinek, mi is az a szocreál. Ráadásul ez ahhoz a kifejezetten magyaros irányzathoz tartozik, amely a szovjet elvtársakat átjátszva, a burjánzó neobarokk helyett a hazai klasszicizmusból táplálkozott, így szépen rímel a szomszédos Gond-űzőre is.

Tervezője, Farkasdy Zoltán valójában modern építész volt, aminek egyik legszebb bizonyítéka a közelmúltban lebontott Olimpia Szálló. A sztálinizmus idején azonban kötelező volt hagyományosat alkotni, ő pedig remek érzékkel nyúlt vissza a múlthoz. Kifejezetten mutatós, szerethető épületet tervezett munkatársaival, Limpek Jolánnal, Mináry Olgával és Mészáros Gézával.  

Ez lett az A épület, ami mellé idővel megépült a B is, a C azonban csak terv maradt. Helyette, előbb kissé koncepció nélkül, majd idővel - látszólag - teljesen koncepció nélkül épült be a campus. Számos úttal, betonozott felülettel, egyre rosszabb állapotú házakkal érte meg az ezredfordulót. 

Több mint egy évtizede merült fel először a megújulás gondolata. Két új épülettel kezdték, ez volt a Műhelyház, valamint Média- és Műteremház, vagyis a technológiai park. A tervezést Reimholz Péter építész, az egyetem rektorhelyettese kezdte el, aki az 1990-es években már épített itt egy kollégiumot (amit most bontani kellett), halála után pedig özvegye, Csomay Zsófia és Németh Tamás folytatta. 

Két szép, sötét téglaburkolatú, északi hangulatú épülettel lett gazdagabb az egyetem. Talán a dániás Farkasdy is hasonlóban gondolkodott volna, ha nem köti a kezét a szocreál. A domb adottságait ügyesen kihasználva, mutatós híddal összekötve, tetőtéri lazulóval kiegészítve, nagy üvegfalú műhelyekkel - szóval remek egyetemi épületek lettek. Az egyik 2016-ra, a másik 2018-ra készült el, természetesen telepakolva a legkorszerűbb technológiával. A nevük végül MOME One és MOME Two lett - ne kérdezzenek semmit.

Kifejezetten ékei lettek volna campusnak - ha van akkor már campus. Ám az átfogó fejlesztés akkor még épp csak elkezdődött.

Főbejárat a föld alatt

Miután eldőlt, hogy az új campus is marad a hagyományos helyszínen, már csak az volt a kérdés, hogy milyen legyen. 

"A tervezés során olyan nemzetközi intézeteket is áttekintettünk modellként, mint a Royal College of Art az Egyesült Királyságban, a New School of Design az Egyesült Államokban, a finn Aalto University vagy a Design Academie Eindhoven. Az épületegyüttessel a Bauhaus születésének századik évfordulóját is méltón megünnepeljük – Moholy-Nagy mégis csak a Bauhaus nagy alakja volt" - mondja Fürjes Balázs, mikor a campus előképeiről kérdeztem. 

A tervezést végül a Csillag Katalin és Gunther Zsolt vezette 3h építésziroda nyerte el, a kivitelezést pedig a Market végezte.

A campusrendezés első lépése az épületek többségének eltakarítása volt. Ezután jött a komplex feladat: két (tulajdonképpen három) új épület tervezése, a szocreál A épület átalakítása, az összes régi és új ház rendszerbe szervezése, és amolyan ráadásként, a Gond-űző villa hasznosítása.

Az egész egyetemet egy új, láthatatlan épületegység köré szervezték. Ennek a munkaneve találóan Szív volt, hiszen a földalatti "erek", melyek az egész campust behálózzák, itt futnak össze. Végül a MOME Ground nevet kapta. Ez az új központ a régi A épület mellett található, és szinte semmi nem látszik belőle, hiszen - kihasználva a lejtő adottságát - a föld alatt van.

Ebbe nyílik az új főbejárat, amihez egyedülálló módon nem felfelé, hanem lefelé vezet a széles bejárati lépcsősor, egy enyhén szűkülő tölcséren át. Itt egy hatalmas, dombba rejtett aula kapott helyet, mely tökéletes rendezvénytér, mint az a megnyitón kiderült. A másik oldalán - a campus felé - kivezető "zöld lépcső" pedig pompás ejtőző hely. És még tökéletesebb lesz, ha a két facsemete is árnyat adó méretűre nő. Itt van a recepció, a büfé és az innen induló földalatti folyosókon a campus összes oktatási épületét elérhetjük.

A reprezentatív funkciók, rektori hivatal, fókusztárgyalók, miegymás, és mindenek előtt a mesterképzés, a központi (A) épületbe került. Ennek a neve MOME Master lett. A szocreált nem szokás szeretni építész körökben, de itt most kapóra jött: az árkádos, oszlopos, timpanonos főbejárat pont olyan, ahogy az ember egy nagy múltú egyetemet elképzel, a lépcsőin olvasgató diákokkal. A ház utcai homlokzata védett (ezért sem kerülhettek ablakok a tető utcára néző oldalára), de nem műemlék, így belülről alaposan neki lehetett esni. Ráfért, 65 év alatt még soha nem újították fel.

Gunther Zsolték azonban, amit lehetett, megőriztek a házból. Sőt, az auditórium mennyezetének díszeit újragyártatták, és hol lehet, megmaradtak a szocreál stílusra jellemző stukkók is. Az aula kövezete is az eredeti formákat idézi meg, csak épp a rettenetes állapotú süttői mészkövet cserélték terrazzóra (fényes, öntött műkőre). Ezzel együtt alaposan átformálták a házat, gyakorlatilag a lefelé, felfelé és hátrafelé is megnövelték a méreteit.

Alul ugye a MOME Ground felől befutó folyosó folytatódik a földalatti termek sorában. Itt a legszellemesebb változás, hogy az egykori főbejárat lépcsősorán a lépcsők homloklapján (vagyis a lépcsőfokok függőleges felületein) alakítottak ki bevilágítókat. Ettől nem csak fény érkezik a föld alá, de az egész lépcsősor szellősebb, könnyedebb lesz.

Felül a tetőteret építették be, a padlást ugyanis egész mostanáig nem használták. Ehhez megemelték a ház párkánymagasságát ötven centivel. Egy műemléknél nem igazán lehetett volna ezt eljátszani, de itt ki lehetett használni a lehetőséget.

Hátrafelé a díszterem szárnyát növelték meg. Nem maga az auditórium lett nagyobb, csak kapott egy hátsó toldást, hogy megfeleljen a mai elvárásoknak, el lehessen helyezni valahol azokat a kiszolgáló funkciókat, amik egy ilyen előadótérhez szükségesek. Itt érte talán a legnagyobb veszteség az épületet: elpusztult az az izgalmas sgrafittó, amelyik az elbontott hátsó lépcsőt díszítette.

Belül hatalmas változások történtek. Egyrészt majdnem észrevétlenül sikerült beleapplikálni egy olyan liftet az épületbe, amelyik az alsó földalatti szinttől a tetőtérig végigér a teljes házon, de ennél is fontosabb ahogy a belső terekhez nyúltak.

Csillag Katalin és Gunther Zsolt nem egyszerűen egybenyitott termeket, hanem teljesen újrarendezte a belső tereket. Az első emeleten, a korábbi folyosó szakaszaiból lettek kis, szigetszerű szobák egy hatalmas egybenyitott tér közepén. Amely ráadásul felfelé is nyit: üvegfalakon keresztül nem csak ez eggyel, de a kettővel fölöttünk található terekbe is beláthatunk. Mindeközben az ablakok a hagyományos épület formáit idézik meg: ez az elképesztően izgalmas belső talán az egész campus legjobban sikerült része.

Játék a fénnyel, Moholy-Nagy szellemében

A földalatti aula másik oldalára egy vadonatúj épület, a MOME Up került. Lánykori nevén ez volt a Tudásközpont, az alsó két szintjén a könyvtár található, felette irodák, tárgyalók, a doktori képzés helyszínei, a legfelső szinten még vendégszobák is.

Az épület különös módon rímel a szomszédos szocreál tömbre: annak főtengelyét folytatja - egy foghíjjal. A ház ugyanis két szárnyra bomlik, közöttük üres tér, benne üveghidak. Bár tulajdonképpen csak egy nagyon profi irodaházról van szó, rengeteg játék van ebben is. A belső terei ugyanúgy több szintet kapcsolnak össze, mint a MOME Ground és MOME Master esetében. Ez nem csak a látványos, ki-be mozgó, belső átriumban jelenik meg, de a könyvtárban is.

Ez az alsó két szintet fogja át, központi - nyugodtan mondhatjuk, hogy reprezentatív - termét a rengeteg könyv öltözteti, ahogy az egy patinás könyvtárnál szokás. Bár a funkcionalitását van aki megkérdőjelezi (a felső szintek csak létráról érhetők el), az a helyzet, hogy a könyv egyre inkább dizájntárgy lesz. Szakkönyvek esetében pedig, ahol kifejezetten hasznos a kereshetőség, egyértelműen a digitális verziók a nyerők. Ezekkel a monumentális könyvfalakkal legalább (díszítő) funkcióhoz jutnak a nyomtatott kötetek, és gyönyörű térré alakul a könyvtár.

Ami a ház külsejét illeti, U alakú, homokfúvott, öntött üvegelemekkel borították be. A megrendelők ugyan féltek, hogy sötét lesz a ház, ahogy a MOME Ground esetében is ettől tartottak, de végül mindkét épület világos lett. Gunther Zsolt szerint a MOME Up épületét a fény teszi élővé, attól lesz változatos, hogy éppen hogyan esik rá a fény. Hasonlóan sejtelmes átlátásokat, áthatásokat eredményez, mint az iskola névadójának, Moholy-Nagy László fénykísérleteiben.

A tetőről lelógatott ház

A másik látványos új épület a lebontott szocreál B tömb helyére épült, nagyjából megőrizve annak tömegét. Sőt, a nevében is emlékeztet arra: ez lett a MOME Base. Ebben is megjelenik természetesen a több szintet átfogó közös tér, mint a többi épületnél. Egy "lépcsőháznak látszó" helyiségről van szó, amely valójában egy csomó egymás fölötti közösségi tér: teakonyhával, pihenővel. Innen nyílnak az előadó és az úgy nevezett otthonterek. 

Ami igazán izgalmassá teszi, az a szerkezete. Egy kifejezetten könnyed épületet akartak idehelyezni a tervezők, éppen ezért a homlokzatán semmilyen tartóelem nem jelenik meg a földszinten. Olyan mintha lebegne az egész. 

A megoldást három masszív, az épületet teljes magasságában átfogó vasbetonmag jelenti, melyek egy beton gerendarácsot tartanak. Tulajdonképpen erről van lelógatva az egész épület. A hangulata olyan belül, mintha a Bauhausban járnánk. Nem konkrét elemekről, formákról van szó, inkább az érzésről: a logikus felépítésről, a fény használatáról. Na persze egy évszázaddal későbbi technológiával megvalósítva, vagyis ez remélhetőleg nem csak elméletben, de gyakorlatban is praktikus lesz.

A Gond-üző villa - mely megőrizte eredeti nevét - professzori klub lesz, reprezentatív események színtere. Ez ugyan szintén elkészült, állítólag a korábbinál szellősebb belső terekkel, de a bejáráson még a garanciális hibák javítása miatt zárva volt. A villa megőrizte a 19. század végére kialakult megjelenését, nem tettek kísérletet a korábbi - nem pontosan ismert - homlokzat visszaállítására.

A többi terület viszont nyitva áll, és nem csak az egyetemisták előtt. A közpark bejárható, használható, a könyvtár pedig közkönyvtárként fog működni. Érdemes tehát bejárni, felfedezni mindenkinek ezt a régi-új egyetemet. 

Borítókép: A MOME Campus az átadó napján. Balra a két barna épület a MOME One és a MOME Two, jobbra a MOME Up, előtérben a MOME Ground ücsörgős lépcsője. Fotó: Bődey János /index.hu. 

Érdekel Budapest építészete? Kövess Facebookon és Instagramon!

Kommentelné a cikket? Itt megteheti.