Ez a film előbb lesz sikeres Amerikában, mint Magyarországon

Tóth Barnabás a karrierjét gyerekszínészként kezdte a nyolcvanas években, rövidfilmesként folytatta az ezredfordulón, a 2010-es évekre pedig odáig jutott, hogy egy mondatban írhatjuk le a nevét az Oscar-díjjal. A Susotázs című rövidfilmje a legjobb élőszereplős rövidfilmek szűkített shortlistjére került (jelölést végül nem kapott), a szeptember végén magyar mozikban is bemutatott Akik maradtak pedig Magyarország hivatalos jelölése a legjobb külföldi film Oscarjára.

Az Akik maradtak a második világháború után játszódik Budapesten, és egy nőgyógyász és egy árva tinédzserlány barátságáról szól. A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye címmel kiadott regényének filmváltozata. A premier a Telluride filmfesztivál versenyprogramjában volt, az Egyesült Államokban, olyan, az év legjobbjainak tartott alkotások mellett, mint az Élősködők, a Portré a lángoló fiatal lányról, vagy a Marriage Story. A filmről szóló kritikánk és interjúnk a női főszereplővel, Szőke Abigéllel itt olvasható:

A Tóth Barnával készült beszélgetésünk egy részét írott formában is közöljük megszerkesztetten.

Az Akik maradtak surranópályán jutott el az Oscar nevezésig, hiszen eredetileg tévéfilmnek készült. Mennyire lepett meg a sikere?

Arra emlékszem, hogy januárban leírtam magamnak a jegyzetfüzetembe, hogy “mindent meg kell tennem azért, hogy ez a film legyen Magyarország Oscar nevezettje”. Ami teljes idiotizmusnak és naivitásnak tűnik, pláne akkoriban, amikor nem lehett tudni semmit, hogy mi lesz. És az egész tavasz gyászosan telt, volt olyan pont, amikor nem volt sem moziforgalmazónk, sem semmilyen komolyabb fesztivál-meghívásunk. Szóval egyre távolibbnak tűnt ez a remény. Nem is tudom, hogy miért írtam fel magamnak ezt. Talán a Susotázs miatt, amikor láttam, hogy ez létezik, megtörténhet. Éreztem, már amikor megnéztem a film első nyersvágott verzióját, hogy az Akik maradtak alkalmas erre. Mert működik érzelmileg is, talán a témája, a képi világa, a castingja, egész filmnyelve miatt Amerikában erre vevők lennének. Valahogy megjósoltam, hogy ez előbb lesz sikeres Amerikában, mint akár Magyarországon.

A Susotázsról is ezt mondtad annak idején.

Az már tapasztalat alapján volt, emlékszem, hogy a leglelkesebb vetítések Amerikában voltak. Az Akik maradtak esetében viszont csak amolyan jóslat, megérzés volt.

Miért lehet ez? A te filmjeid az amerikai, hollywoodi ízléshez közelebb állnak, mint az európaihoz?

Nem hiszem, hogy ha van egy ilyen képzeletbeli spektrum, akkor a középhez képest akár csak egy kicsit is közelebb állnék Hollywoodhoz. Azt tudom, hogy általában egyszerű, hétköznapi emberekkel foglalkozom, őket szerettel, empátiával kezelem, életszagú dialógusokat próbálok írni. És az érzelem mindig nagyon fontos, az érzelmi története a filmnek. Van, amikor dramedybe csomagolom, keserédes humorba, meghatni vágyással, nevettetéssel. Ebből a szempontból meg kell védenem a magyar közönséget, az Akik maradtak első pár vetítésén, ahol jelen voltam, nagyon fogékonyak voltak a humorra. Sokkal jobban, mint Amerikában, ahol inkább kicsit megrendülve, csendesebben figyelték. Itt meg mindenen nevettek, ahol egy kis könnyedséget, humort megengedtem, ami a regényben is benne volt, nem az én találmányom.

(...)

Egy évvel ezelőtt azon viccelődtetek Osvárt Andival, a Susotázs női főszereplőjével, hogy mennyire nem állsz készen a film Oscar-kampányára, nem gondoltad át, hogy ez mivel jár. Most itt a lehetőség a szépítésre. Ezúttal profibban kampányoltok majd az Akik maradtakért? 

Azért be voltunk ezzel hülyítve télen. Amikor kihirdették az öt jelöltet, be volt készítve a pezsgő a Laokoon Film stúdiójában, ott volt az egész stáb, ráadásul az egészet venni kellett videóra, mert ezt kérte az akadémia. Van egy forgalmazó, akik a jelölt filmeket kiviszik Amerikába, és a stáblista végére odateszik ezeket a videókat, hogy a stábok mennyire örültek a jelölés hírének. Nálunk is forgott a kamera, csak éppen nem kerültünk a jelöltek közé, még a pezsgőt sem nyitottuk ki, ilyen hamar még nem ürült ki buli sehol a világon.

Nekem a Susotázsnál minden teljesen újdonság volt. 12 nappal a szavazás vége előtt kezdtünk bármit csinálni januárban. Olyan későn hirdették ki a shortlistet, és annyira nem tudta senki, hogy mit kell csinálni, hogy mindent kicsit olyan pánikszerűen csináltunk. De lehet, hogy nem ezen múlik a jelölés, ezt csak egy hosszú statisztika tudná kimutatni. De idén minden egészen más, most nem nekem kell csinálni a semmiből, egy nagyon tapasztalt stáb kezdi csinálni kint, a publicisttól a forgalmazón át mindenki csinált már ilyet, rengeteg jelölésük és díjuk van.

Miről szól még az adás?

• Milyen volt megélni, hogy egyik rövidfilmjét, az Újratervezést egymillióan nézték meg az interneten. 
• Kért-e tanácsokat a közelmúlt magyar Oscar-díjasaitól, Deák Kristóftól és Nemes Jeles Lászlótól.
• Hogy találta meg a film két főszereplőjét, Hajduk Károlyt és Szőke Abigélt, akiért máris rajonganak Amerikában. 
• Nem félt-e attól, hogy a szokatlan mellékszereplők, például Soma vagy Sickratman kizökkentik a nézőt a film világából.
• Milyen volt az A kategóriás Telluride filmfesztiválon részt venni sztárok és hollywoodi rendezők, stúdióvezetők között. Milyen visszajelzések jöttek tőlük a filmről.
• Tóth Barna boszorkányos filmtervéről, ami Könyves Kálmán idején játszódik és egy csomó lázadó nőről szól.