Mióta a világ világ, a szabadság a fiatalok számára az egyik legerősebb hívószó. (Elég itt és most a tegnapi budapesti szombat éj, az első félszabad féléjszaka mámoros jókedvét felidézni.) A szabadság lehetősége bőven elhomályosítja a lakókocsis életmód szépségét. Persze, tudjuk jól: a kisteherautóba gyömöszölt világ valaha nem választás, hanem menekülés volt – egy gazdasági világválság kelléke. Ez a nomád kultúra úgy jött létre, hogy a munkájukat és ezzel szinte mindenüket elvesztő amerikaiak kis lakássá alakított furgonjukkal nekiindultak Amerikának különböző alkalmi munkákat keresni és abból megélni.
Chloé Zhao harmadik nagyjátékfilmje nemcsak elhozza ezt a nomád életérzést, de a nézőt nappalijában közösen utaztatja ezzel a szubkultúrával. A film melankolikus hangulatával, békességet és nyugalmat sugárzó képeivel és történetmesélésével egy idilli világ képeit mutatja a zűrös, rideg világban.
És valószínű, hogy Amerikának a Trump-korszak után, a választási zűrvarok után éppen ilyen nyugodtságra van szüksége. Ahol a szürke sziklák, az elhagyatott tavak szépsége és őszintesége az idill, ahol a szereplőket nem a road-movie útja köti össze, hanem jellemük természetessége és tisztasága. A nomádok érzéseket adnak át a nézőknek. Olyanokat, amelyek kiveszni látszanak a társadalomból. A papírforma Oscar-díj ezeknek a reményeknek szól a különösen nehéz 2020-as év után.
Terítéken a főbb kategóriák, a cikkben a lista, csak klikkelni kell és szavazni. Ebből legalább kiderül, hogy az Index olvasói mire vagy kire szavaznának. Hajnalban pedig majd összevetjük a díjazottak listájával.
Papíron természetesen az Oscar-gálákra is vonatkozik egy bizonyos dress code, ami az átadó esetében a formális öltözetet takarja. A férfiaknál ez fekete öltönyt és nyakkendőt jelent, míg a nőknél nagyestélyit.
Az évek során azonban egyre lazultak a szabályok, a férfiak sokkal gyakrabban viselnek színes ruhát, például sötétkék és tengerészkék zakót. A hölgyek is bátran játszadoznak a ruhák hosszával, sőt néha már ők is zakóban és nadrágban jelennek meg a vörös szőnyegen.
Ha a leírtak alapján nem tudnánk elképzelni, hogyan fest egy „oszkáros″ öltözék, íme egy válogatás a legjobb és a legrosszabb ruhákból.
Nagy pánik lett úrrá 2000-ben az Akadémián, mert három nappal a díjkiosztó előtt eltűntek az Oscar-szobrocskák. Az utolsó pillanatban egy hajléktalan találta meg őket a szemétben három kivételével, neki hálából két tiszteletjegyet adtak a gálára. A hajléktalan meg is jelent, a közönség állva ünnepelte, arról viszont nem tudni, mi lett az illető sorsa a későbbiekben.
Egy szobor értéke 2008 körül 500 dollár körül volt, de egy konkrét sztár szobrocskája dollár százezrekben mérhető. Az Amerikai Filmakadémia 1950 óta előírja, hogy a díjazottak a szobrot nem adhatják el. Korábban persze már rengeteg régebbi szobrot eladtak különböző árveréseken.
Az Oscar-gálák a filmünnepély elmaradhatatlan eseményei. Igazi gasztronómiai orgiának számít. Az ételekről az utóbbi negyed évszázadban egy osztrák séf, Wolfgang Puck gondosodott. Ez idén is így van, csak éppen dobozokban szállítja a finomságokat. Degusztátor rovatunkban erről írt Vajda Pierre. Most mindenki belekóstolhat...
Összeállítottunk egy kis szájbarágót, vagyis ebben a cikkben csupa olyan kérdésre adunk választ, ami biztosan az eszünkbe jut az Oscar-díjátadóról. Vagy nem jut az eszünkbe, de most jó olvasni róla.
Az Index kulturális rovatának tagjai élőben figyelik a 93. Oscar-díj-átadó eseményeit, és percről percre bejegyzésekkel jelentkeznek minden olyan hírrel és témával, amely valamilyen módon kapcsolódik az Oscar-díjhoz.
Töltsék velünk a hajnalt, a későn ébredők pedig hétfőn olvassák, nézzék vissza az eseményeket itt az Indexen!