A Figaro házassága negyedik, éjszakai felvonásában Susanna úrnője, a Grófné ruháját viselve arra készül, hogy megleckéztesse újdonsült férjét, a féltékeny címszereplőt (és persze közös urukat, a hűtlen Almaviva grófot).
Szabványos vígjátéki helyzet Beaumarchais komédiájából, amelyhez Mozart és Da Ponte 1786-os közös remekművében első pillantásra ugyancsak egészen szabványos vígoperai megoldás, egy szerepjátszó ária társul. Vagyis a szobalány olyan hangon szólal meg itt, és teszi ezt olyasféle fentebb stílben, amely legalább annyira a Grófné sajátja, mint a Suzanna által cselből magára öltött ruhadarabok. Csakhogy ez a szerepjátszás szinte rögtön őszintévé, egy magasabb szintű és mélyebb értelmű őszinteség megnyilvánulásává válik, hála Mozartnak, aki itt olyan könnyed és varázsos, valósággal ünnepi elemelkedés hangulatát és érzését teremti meg, amely Beaumarchais vígjátékából, de még Da Ponte librettójából sem feltétlenül következne.
A szerelmes asszony vallomásává átlényegülő magándal közkeletű magyar elnevezése, a Rózsaária az utolsó sorból („díszítse rózsa e drága főt”), illetve az előadási hagyományból, vagyis az álruhás Susanna kezében lévő rózsákról veszi eredetét.
Az ária szövege Vidor Dezső fordításában:
Végre itt van az óra,
mikor, édes szerelmem,
tiéd lehetek végre!
Félre, ti gondok,
el innen, aggodalmak!
Ne zavarja semmi a boldog órát!
Ó, ez a csönd megrészegít egészen;
az édes illat mámorba ringatja lelkem!
Jöjj hát szerelmem,
virraszt a menny fölöttünk!
Jöjj karjaimba, én imádott szívem,
oly epedőn, oly vággyal várlak, édes!
Nem kél a hold, nem csillan már a fákon,
még homály ül a nyugvó világon!
Szerelmet suttog a patak moraja,
édes könnyeket hullat, aki hallja;
virág illatja árad szerte-széjjel,
üdvre vár a magányos csöndes éjjel!
Jöjj hát, imádott, szerelmes párom!
Úgy várlak, díszítse rózsa e drága főt!
Véget ért az idei Mozart-nap zárókoncertjének közvetítése a Zeneakadémiáról. Elhangzott a D-dúr kürtverseny, Suzanna áriája a Figaro házasságából, a C-dúr versenymű fuvolára és hárfára, a Ch’io mi scordi di te? koncertária és a c-moll zongoraverseny. Közreműködött Rost Andrea (szoprán), Kaczander Orsolya fuvolán, Lenka Petrovic hárfán, Tóth Bálint kürtön, Simon Izabella és Jevgenyij Koroljov zongorán. A Concerto Budapest zenekart Keller András vezényelte.
Köszönjük, hogy velünk tartottak, és figyelemmel kísérték közvetítésünket.
Pihenjenek jól, nyugodalmas jó éjszakát!
Áldott, szép húsvéti ünnepeket kívánunk!
Keller András hegedűművész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója, a londoni Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora tavaly március 15-én kapta meg a Kossuth-díjat.
Azt hiszem, a mostani járványnak az az egyik tétje, hogy merre fordul a világ. Azt gondolom, hogy kaptunk egy jelzést a jóistentől, hogy változzunk meg, hogy az ember találjon vissza önmagához, a legfontosabbhoz, a családhoz, a szeretethez, a megértéshez, a testvériességhez, tehát azokhoz a nagy emberi dolgokhoz, amiktől ember az ember. És ha ide vissza tudunk találni, akkor lesz jövője a mi emberi világunknak
– mondta abban az interjúban, amit az Index munkatársa, Torkos Matild készített vele.
A Concerto Budapest esetében világos elvárás a nemzetközi siker. Az elmúlt évek során minden nehézség ellenére olyan szisztematikus szakmai építkezés folyt ebben a zenekarban, amely megalapozta, hogy a nemzetközi élvonalba kerülhessen. A zenekar minden csapatrészében nemzetközi nívót képvisel, kiváló szólistái vannak. Úgy gondolom, hogy kialakult a zenekar saját hangzása és játékstílusa. Haydn Londoni szimfóniáival kezdtük, Mozart valamennyi zongoraversenyével folytattuk, melyet Beethoven és Schubert összes szimfóniája követett. Így jutottunk a nagy romantikus repertoárhoz és egészen korunk zenéjéig. Meggyőződésem ugyanis, hogy a klasszikus stílus ismeretével lehet magas nívón játszani a későbbi korok zenéit is.
Legutóbb az Indexen tavaly novemberben a Concerto Budapest zenekar Brahms-hangversenyét közvetítettük a Zeneakadémiáról. Elhangzott a D-dúr hegedűverseny Baráti Kristóf szólójával és a g-moll zongoranégyes Arnold Schönberg nagyzenekari átiratában. A Concerto Budapest zenekart Keller András vezényelte.
Egy évvel korábban, a karantén idején médiatörténeti esemény volt, amikor az olvasóink egyetlen nap alatt három Beethoven-koncertet követhettek figyelemmel a Zeneakadémia Nagyterméből, mindezt percről percre élő közvetítéssel. Keller András karmester, hegedűművész, a zenekar zeneigazgatója akkor ezekkel a szavakkal ajánlotta a koncerteket:
Hogy vigaszt kapjunk ezekben a szörnyű időkben. Amikor csak imádkozunk, hogy úristen, élhessük túl, és a szeretteink is... akkor a zene ad olyasvalamit, amit semmi más a világon.
A 2020. november 28-án hallható koncerteket a 250 éve született Ludwig van Beethoven tiszteletére több világhírű zenész közreműködésével közvetítettük. A Beethoven-napot a Concerto Budapest egy legendás magyar Beethoven-interpretátor, Fischer Annie emlékének ajánlotta.
Szintén médiatörténeti pillanat volt az Indexen, amikor idén márciusban közvetíthettük a Concerto Budapest koncertjeit, amikor Magyarországon először hangzott el Wolfgang Amadeus Mozart eddig ismeretlen zongoradarabja. Az osztrák zeneszerző feltételezhetően 17 éves korában, 1773 elején vetette papírra a kétoldalas kottát harmadik olaszországi útján vagy nem sokkal az után, hogy hazatért Salzburgba.
Ez a koncert már a tavaszi korlátozások idejére esett, a Covid-járvány miatt Magyarországon alighanem ez volt az utolsó élő komolyzenei közvetítés húsvét előtt. Keller András erről a koncertről akkor így fogalmazott az Indexnek:
Benne vagyunk ebben a szörnyű Covid-világban, de amikor mi interpretáljuk egy nagy zeneszerző műveit, akkor nekünk ki kell tudnunk lépni ebből, és át kell lépnünk egy paradicsomi világba, ami Mozart világa.
Az Index és a Concerto Budapest Mozart-napi koncertjének egyik fénypontja volt az a magyarországi ősbemutató, amelyen Wolfgang Amadeus Mozart közelmúltban előkerült, D-dúr Allegro című, mintegy másfél perc hosszúságú darabját Berecz Mihály zongoraművész adta elő.
Május végén pedig egy izgalmas hangszer, a brácsa állt a Concerto Budapest jótékonysági hangversenyének középpontjában. A Viva La Viola! hangversenyeit az Index olvasói szintén percről percre közvetítéssel élőben követhették figyelemmel a Budapest Music Centerből.
A Keller András vezette zenekar azért május 30-ára állította össze különleges zenei programját, mert ez a nap a 2016-ban, hatvannégy éves korában elhunyt kiváló karmester, Kocsis Zoltán születésnapja és egyben a magyar klasszikus zene napja is. S mivel Kocsis Zoltán több mint három évtizeden át minden évben a születésnapján jótékonysági koncerteket szervezett a gyermekek és elesettek megsegítésére, a Concerto Budapest a koncertjét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat javára adta.
Októberben a Zeneakadémiáról adott koncertet a Concerto Budapest, ahol a Magyar Kincsek ünnepi, egész napos programsorozatának zárókoncertjét láthattuk és hallhattuk. A hangversenyt a Concerto Budapest Szőcs Géza Kossuth-díjas és József Attila-díjas erdélyi magyar költő emlékének ajánlotta.
A Concerto Budapest a magyar zeneművészet nemzetközi követeként szeretné képviselni az országot. A Keller Kvartettel az volt a misszióm, hogy a magyar zenét megismertessük a világgal, és most azt remélem, hogy hasonló sikereket tudok elérni a zenekarommal. (...) Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a szegmens nonprofit, és a profit a kulturális export nyomán jelentkezik. Ezt a profitot tudja a gazdaság visszaforgatni kézzelfogható haszonként. Ez viszont hatalmas lehet.
A Concerto Budapest zenekar művészeti vezetője és első karmestere 2007 óta a világhírű magyar hegedűművész, a Keller Vonósnégyes alapítója, a Guildhall School of Music hegedűprofesszora és több mint 70 nemzetközi díj kitüntetettje, Keller András.
Vezetése alatt az elsősorban Bartók, Kurtág és Ligeti műveinek kiváló tolmácsolójaként hírnevet szerző együttes óriási és egyre bővülő komolyzenei repertoárt sajátított el. Olyan neves szólistákkal működik együtt, mint Gidon Kremer, Martha Argerich, Borisz Berezovszkij, Heinz Holliger, Angela Hewitt, Isabelle Faust, Steven Isserlis vagy Jevgenyij Koroljov.
Az együttes tiszteletbeli elnöke Kurtág György, főigazgatója Edvi Péter, nemzetközi stratégiai és filmes/média főnöke Szabó Stein Imre.
Jevgenyij Koroljov zongorajátékát régóta jól ismeri a magyar közönség. Szóló, kamarazenei és nagyzenekari koncertjein egy intellektuális, üres virtuozitástól mentes művész áll időről időre Budapest vezető koncerttermeinek színpadára, minden alkalommal bizonyítva kivételes művészi kvalitásait.
„Zárkózott vagyok, és ezt vállalom is” – mondta egy interjúban, amely sokat elárul személyiségéről. Az 1949-ben született művész a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban tanult zongora szakon. Nevét hamar megjegyezték a nagy impresszáriók számos nemzetközi versenygyőzelme után: elnyerte többek között a lipcsei Nemzetközi Bach Verseny, a Van Cliburn Verseny és a torontói Nemzetközi Bach Zongoraverseny első díját is.
1978 óta Hamburgban él, ahol 2015-ig tanított a zenei főiskolán. Bár a hazai közönség leginkább Bach- és Mozart-játékosként ismerte meg, Koroljov változatos, a barokktól a bécsi klasszikusokon, Schuberten és Chopinen át Debussyig, Messiaenig és Ligeti Györgyig ívelő repertoár birtokosa. Rendszeres partnerei közt szerepel Helmuth Rilling és a Bach-Collegium Stuttgart, Gidon Kremer és a Kremerata Baltica, valamint Valerij Gergijev és a Mariinszkij Színház Zenekara.
Játékát számos felvétel örökíti meg: Ljupka Hadzigeorgievával közös Bach-lemezéért German Record Critics’ Awardban részesült, legutóbbi Schubert albumával pedig elnyerte az ICMA szóló díját. A magyar zene tisztelője, amiről a következőképpen vallott egy interjúban:
A magyar zene számomra ugyanúgy fontos része a zeneirodalomnak, mint a német, francia, orosz zene. A 19. századi magyar zenét nem ismerem annyira, kivéve persze Lisztet. (...) Ami viszont a 20. századot illeti, úgy gondolom, hogy Magyarország nagyon szerencsésnek mondható. Bartók, Kodály, Ligeti és Kurtág mind elsőrangú zeneszerzők. Bartókot, Ligetit és Kurtágot szívesen játszom, s nem csak tiszteletet ébresztenek bennem, hanem nagyon szeretem is a műveiket.
A Hallgatás Napja mellett 2018 márciusától évente rendezi meg a Concerto Budapest zenekar az egész napos programsorozatot, a Mozart-napot. Két éve Beethoven-napokat tartottak.
A Concerto Budapest évados bérletsorozatai lényegében a teljes „zenei univerzumot” magukban foglalják: Géniuszok, Volumenek, Favoritok, Csillagok, Magyar Kincsek és Premier sorozat.
A zenekar nagy gondot fordít az ifjúság nevelésére és a közönségnevelésre. Népszerű ifjúsági sorozatait évek óta ismételni kell csakúgy, mint nyári klasszikus sorozatát. Jegybevételei folyamatosan, jelentős mértékben emelkednek. A Concerto Budapest a fesztiválinnovációit, misszióit maga fedezi.
A Concerto Budapest zenekarhoz kapcsolódik a Hallgatás Napja, amely az egyik legmenőbb kortárs zenei fesztivál Európában. Mint egy pápaválasztás: bezárják az év egy napján a kapukat, és 14 órán keresztül megy a zene. Mintegy 15 nagy koncertet adnak a BMC-ben minden évben.
A Hallgatás Napját 2021-ben a The Violin Channel közvetítette New Yorkból, 600 ezres eléréssel ment szerte a világon.
Voltak idők, amikor úgy gondolták, aki Mozart muzsikáját hallgatja, az okosabb lesz. Ezt ugyan senki nem bizonyította be, ám zenéje, mondják, enyhíti az epilepszia tüneteit.
A Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar 2007 óta, Keller András világszerte elismert hegedűművész igazgatása alatt nagyívű pályát járt be, és a hazai kulturális élet kiemelten fontos szereplőjévé vált.
Erre a szisztematikus építkezésre alapozva, a zenekar az elmúlt években már megjelent a világ fontos fesztiváljain és színpadain, és ezt az utat folytatják a következő szezontól is.
A Concerto Budapest az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság értő közönsége előtt ápolja tovább 2021–22-ben a magyar klasszikus zenei hagyományokat.
A Concerto Budapest missziójaként természetes fontossággal bír a klasszikus és kortárs zene, különös hangsúllyal a XX. századi magyar zene (Bartók, Kurtág, Ligeti) szerepeltetése repertoárjában. Hangsúlyozottan és egyértelműen magyar zenekarként lép fel a világ nagy színpadain.
Egyedi hangzása, kísérletező jellege különlegessé teszi külföldön is. A zenekarral együtt fellépő klasszikus zenei sztárok listája egyértelműen jelzi, hogy a zenekart a nemzetközi zenei szakma is elismeri.
A Várjon Dénessel közösen készített Beethoven-lemez az Év Hanglemeze lett (Gramofon-díj), valamint jelölték az International Classical Music Awardra.
A Concerto Budapest az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar zenekar. Évente több mint nyolcvanszor lép színpadra 55 különböző műsorral, miközben a repertoár minden évben 25 új darabbal bővül.
Magyarországon a Concerto Budapest tűzi a legtöbb kortárs művet műsorra, és hozzájuk kapcsolódik a Hallgatás Napja nevet viselő kortárs zenei fesztivál is, amely Európában egyedülálló. Az egynapos fesztiválon átlagosan 15 hangverseny keretében 50 mű csendül fel. A Concerto Budapest életre hívott továbbá egy, a kortárs zene nagyköveteként működő kamaraformációt, a Ligeti Ensemble-t.
„Most már elég, nem írok több olyan zongoraversenyt, amely a társalgásnak és a teáscsészék csilingelésének hivatott aláfestésül szolgálni. Figyeljetek ide, most én beszélek!”
A főleg remek Mozart-könyve (Mozart – a bécsi évek) révén ismert Volkmar Braunbehrens egy interjújában így jellemezte a K. 491-es sorszámú c-moll zongoraverseny első ütemeit és a belőlük kihallható, egészen újfajta művészmagatartást.
A legilletékesebb személy datálása szerint 1786. március 24-én befejezett és minden bizonnyal még ugyanazon tavasz nagyböjti koncertidőszaka során a szerző által a bécsi Burgtheaterben bemutatott versenymű különleges helyét több jellegzetesség is igazolhatja. Így mindjárt a hangnem megválasztása is, hiszen a 27 Mozart-zongoraverseny között mindössze két moll kompozíciót találhatunk.
Épp ily figyelemreméltó (és a zongoraversenyek között egyedi megoldású) a zenekari hangszerösszeállítás, s benne a fafúvós kar hiánytalan jelenléte és olyannyira hangsúlyos szerepe is.
Való igaz, a c-moll koncert felütése, a d-moll versenyhez hasonlóan egészen komor, hovatovább melankolikus. Egyáltalán nem a derűs, napsugaras, pitypalattyos Mozart szólal meg bennük, inkább mintegy megelőlegezi a későbbi romantikát, a felhős mélabút, ami oly szépen redőzi a majdani utódok gondoktól terhes homlokát.
Vagy csak nem sétált eleget a szerző akkortájt, amikor ezt a darabját írta?
Mégpedig a c-moll hangnemben írt koncert. A szólista napjaink egyik legjelesebb pianistája, Jevgenyij Koroljov, a Concerto Budapest zenekart Keller András vezényli.
A darab 1786-ban íródott. Tételei:
Keller András karmester szavaival:
Nélkülözhetetlennek tartom egy szimfonikus zenekar munkájában az aprólékos kamarazenei megközelítést. A XX. és XXI. századi zene előadása és missziója összeforrt a Concerto Budapest névvel. A Concerto Budapesttel kapcsolatban egyre növekszik a komoly nemzetközi érdeklődés, ami azért nagyszerű, mert megítélésem szerint egy kiváló szimfonikus zenekar legalább annyit tud hozzátenni az országimázshoz, mint egy BL-helyezett focicsapat, de míg a sport jellemzően rövidebb távú siker, vagy azok sorozata, a kultúrában hosszú távon lehet BL-győztesként jelen lenni. A pozitív kulturális imázs igenis fel tud értékelni egy országot. Hiszem, hogy a következő évtizedben a világot ért megrázó hatások révén az egyház és a kultúra szerepe meg fog erősödni a társadalomban. A magyar zene nemzetközi sikere sokszorosan megtérülő befektetés az állam és polgárai számára.
Keller András hegedűművész, a Keller Quartet alapítója, a Concerto Budapest zeneigazgatója, a londoni Guildhall School of Music and Drama hegedűprofesszora 2021. március 15-én kapta meg a Kossuth-díjat. Az Indexnek ezt mondta:
a zenét nem feltétlenül kell megérteni, csak hagyni kell, hogy a részesévé váljunk. Amikor a természetbe megyünk, sétálunk, és nem a gondjaink foglalnak le, hanem csak úgy vagyunk, amikor észrevesszük a leveleket vagy valami érdekeset egy fa tövében, akkor, azokban a pillanatokban leszünk nyitottak a saját világunkra, és leszünk gazdagabbak. Az a problémája a ma emberének, hogy nem veszi észre a világot.
Teljes interjúnk ide kattintva olvasható.
A Kossuth- és Prima Primissima-díjas Rost Andrea pályafutásán és operaművészetében kiemelt, mondhatni kitüntetett helyet foglalnak el a Mozart-szerepek és -szólamok. Hazai és külföldi operaelőadások sora, de éppígy CD- és DVD-felvételek is tanúsíthatják azt a fogékonyságot és stílusérzéket, amellyel a művésznő a hangjához, színpadi személyiségéhez illő mozarti szerepekhez, illetve szólamokhoz közelít.
A megkülönböztetés indokolt, hiszen Rost Andrea több szerepalak szólamát, áriáit tartja a repertoárján, mint ahányat színpadon is megformál: annyi előadás ünnepelt Susannája és Grófnéja ilyesformán például Cherubino és Barbarina áriáit is kedvvel énekli. De ha csupán azokat a szerepeket vesszük, amelyeket a díva teljes egészében és színpadon is megformált, a lista akkor is egészen imponáló lesz, amelyen a Don Giovanni Zerlinája és Donna Annája meg A varázsfuvola Paminája mellett még olyan delikát különlegességet is ott lelhetünk, mint a 14 esztendős Mozart milánói operája, a Mitridátész, Pontosz királya eredetileg kasztrált énekes számára komponált Sifaréját.
Megérkeztek a következő műsorszám, a Ch’io mi scordi di te? című koncertária előadói, az imént már hallott Rost Andrea énekes és Simon Izabella, aki zongorán működik közre. A Concerto Budapest zenekart Keller András vezényli.
Ez a műfaj, a hangversenyária onnan kapta a nevét, hogy olyan áriáról, tehát énekhangra és kíséretre írt műről van szó, amelyet kifejezetten koncerten való előadásra írtak, tehát nem képezi részét egy nagyobb dalműnek.
A most hallható darab 1786 decemberében, Bécsben íródott. Egy korábbi változata szerepel az Idomeneo című operában, aztán a szerző átdolgozta szoprán hangra és hangversenytermi előadásra.
A koncertközvetítés vezető rendezője, Szabó Stein Imre régóta dolgozik együtt a Concerto Budapest zenekarral. Egy korábbi koncertről készült filmjükkel elnyerték a veszprémi tévéfesztivál szárnyas Arany Oroszlán díját. Erről így nyilatkozott az Indexnek:
Ott a Kremerata Balticával dolgoztunk, és Gidon Kremerrel, és hát nyilván nem volt egyszerű dolog. Még voltak gyerekbetegségei a dolognak, amit a saját bőrünkön tapasztaltunk meg, de az irány abszolút látható volt. De mondok egy példát. Moholy-Nagyot megkérték '36-'37-ben, hogy fényképezze le, dokumentálja a London Zoo épületét. Erre ő különböző kameramozgásokkal, ferde szögekkel azt mutatta meg, amit neki jelentett, és óriási botrány kerekedett belőle, mert a stúdió nem ezt várta tőle. Engem is a dolog történésrésze, a dráma érdekel. Abban a pillanatban, ha csak dokumentálsz, múzeumi tárgyat hozol létre. De tekintve az elöregedő közönséget, én ezt nem tartom elegendő kihívásnak. Ez persze kockázat.
Szabó Stein Imre, a ma esti koncertközvetítés vezető rendezője korábban azt mondta az Indexnek:
Amikor létrejön valamiféle sokkamerás felvétel egy koncertről – ilyenek nagy számban készülnek, alapvetően az történik, hogy jól vagy kevésbé jól, kevés vagy több kamerával, tévés módszerekkel egzakt módon mutatják meg azt, ami a pódiumon történik. Ez a klasszikus zene meglévő közönségének szól. Mi gondoltuk, ne csak a zene szolgálólányaként dokumentáljunk, hanem saját képi, művészi koncepció alapján, a zenészek alkotótársaként hozzunk létre egy közös produkciót.
Az ötéves Mozart 1761-ben egy Luxemburgi Zsigmondról szóló drámában játszott. (Marian Wimmer/Johan Ernst Ebelin: Sigismundus, Hungariae Rex).
Művészeti vezető: Keller András
Vezető operatőr: Jancsó Nyika
Adásrendező: Komlós András
Vezető rendező: Szabó Stein Imre
Mozart zenéje halhatatlan, megunhatatlan, egyszerre fenséges és játékos, drámai és kiegyensúlyozott, s képes minden korosztályt megszólítani. Tudja ezt Keller András is, aki immár ötödik alkalommal rendezi meg a Concerto Budapesttel a Zeneakadémián a Mozart-napot.
A Mozart-nap célja „csak” az, hogy boldogok legyünk ettől a csodálatos, kimeríthetetlen zenei forrástól
– mondta Keller András karmester egy nemrég készült interjúban. S valóban, nem is kell ennél jobban felkészülni erre a tavaszi vasárnapra, amelyen bőven válogathatunk a különböző Mozart-művek közül: versenyművek, kamaraművek és opera áriák szerepelnek az esti koncert programján.
Az egri egyházmegyei könyvtárban tekinthető meg az egyetlen Magyarországon őrzött eredeti Mozart-levél.
A mai Concerto Budapest zenekar jogelődjét, a Postás Szimfonikus Zenekart 1907-ben Kossuth Ferenc alapította.
A zenekar Magyarország második legrégebbi zenekara, amely több nevet is viselt az elmúlt 115 év alatt: Postás, Matáv, Magyar Szimfonikusok, Telekom Zenekar, majd 2009 óta Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar.
2013-tól az együttes fenntartója az állami tulajdonú Concerto Akadémia Nonprofit Kft., a tulajdonosi joggyakorló az EMMI.
A művet 1778 áprilisában írta Mozart, amikor Párizsban járt. Pártfogója, Grimm báró közbenjárására felkereste Guines herceget.
A zeneszerzőnek nagyon megtetszett, ahogy a herceg fuvolázott, a leánya pedig hárfázott. Végül a főrend versenyművet rendelt Mozarttól saját maga és a lánya számára.
A komponista egy későbbi levelében azonban arról informálta apját, hogy a herceg átvette a versenyművet, de nem fizette ki. Az ifjú hárfaművésznőt tanította is egy ideig, de ennek az együttműködésnek csak a zenetörténet látta hasznát (tanítási módszeréről részletesen beszámolt apjának), Mozart nem: mikor a hercegkisasszony eljegyzése véget vetett a zeneleckéknek, a koldusnak való szégyenletes alamizsnát felháborodottan utasította vissza.
A C-dúr fuvola-hárfaverseny a könnyed és elegáns társasági muzsika egyik remekmívű példája. A formát már az első tételben lazára engedi a zeneszerző, nem zárkózik el új gondolatok csábítása elől, és szívesen ad teret egy-egy virtuóz fordulatnak. A két hangszer közül a hárfa az, amely tematikus anyagában a formaképző elemekhez kötődik, a fuvola viszont merészebben hoz újat.
Igen érdekes a zárótétel megoldása, ennek során megismerjük azt az – olasz eredetű, franciás gavotte ritmusban feldolgozott – témát, amelynek évek múlva a Kis éji zene románcában adja meg a tökéletes alakot.
Igazság szerint nincs előírás a pálcahosszra, mindig a karmester dönti el, hogy használ-e egyáltalán pálcát, vagy ha használ, akkor milyet és mekkorát.
Gyakorta előfordul, hogy a karmester nem alkalmaz pálcát. Volt idő, amikor a dirigens nem is állt kint a pódiumon, szemben a zenekarral, hanem bent ült (vagy állt) a többiek között, és gesztusokkal jelezte a többieknek a tempót, s hogy mit kell csinálni. Még ma is látunk ilyet kamarazenekaroknál, ahol az egyik muzsikus (rendszerint az első hegedűs) instruálja a társakat.
Régen volt olyan is, hogy a dirigens nagy bottal verte az ütemet. Ehhez képest jelentős technológiai fejlődés, hogy a botból pálca lett, nagyjából változatlan funkció mellett. Bár ma is előfordul, hogy a karmester a pálcát sem használja, mert könnyebben át tudja adni a jelzéseket, ha semmi nem zavarja vezénylés közben. Sőt, jeles dirigensek némelyikéről ismertek olyan koncertfelvételek, amikor még a kezüket sem használják a vezényléshez, gondoljunk csak Leonard Bernsteinre vagy Ferencsik Jánosra, akik a szemük villanásával is tudták irányítani a muzsikusokat.
A pálca tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a karmester mintegy meghosszabbítja a karját, hogy jobban észrevehetővé tegye a zenészek számára a jelzéseket, úgymint a tempót és minden más egyebet, amit az előadás közben szeretne tudomásukra hozni, hogy a darab úgy szólaljon meg az előadáson, ahogy elképzelte. Ezt a célt jobban szolgálják a hosszabb, könnyen észrevehető pálcák. A rövidebb pálca egyfajta átmeneti megoldást képez a megszokott pálcák és az üres kéz között, kevesebb a többnél, egyszersmind több a kevesebbnél.
Arról Ollivander mestert kellene megkérdezni, hogy itt is a pálca választja-e a használóját...
Mozartnak ezt a darabját viszonylag gyakran lehet hallani koncerteken, még ha a fuvolára és hárfára írt vezető szólam elég szokatlan párosításnak tűnhet is.
A tételek:
A pódiumon látható jellegzetes hangszer már következtetni engedett, hogy jön a versenymű fuvolára és hárfára. A szólisták is megérkeztek, Kaczander Orsolya és Lenka Petrović személyében.