Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapottErtüngealp Alpaslan kiválóan beszél magyarul, mert bár Isztambulban született görög–török családban, 36 éve Budapesten él, ezt tekinti az otthonának. A Liszt Ferenc Zeneakadémián előbb zongoraművészként (1987–1993), majd karmesterként (1995–2000) tanult, itt házasodott meg, itt születtek gyerekei. Ahogy a podcastban is elmondja, „nemzetközileg mozgó, hazai gyerekről van szó”, tehát – bár angol nyelven is megjelent a kiírás – nem számít külföldi pályázónak.
Az Operaház élére azért jelentkezett, mert megkeresték a barátai, kollégái azzal, hogy kell egy nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező ember, akinek helyismerete is van. Mint mondja, a budapesti Operaház jelenleg Európában az első ötven dalszínház között szerepel, de ők szeretnék, ha az első húszban – a londoni Covent Garden, a Bécsi Állami Operaház vagy a milánói Scala társaságában – tartanák nyilván. Idáig hosszú út vezet, szemlélet- és arculatváltásra van szükség, meg kell újulni, miközben a nemzeti értékeinket is meg kell őrizni.
A pályázat az Operaház épületének az eredeti, Magyar Királyi Operaház elnevezést javasolja, míg az intézmény nevének a Magyar Állami Operaház helyett a Magyar Nemzeti Opera kifejezést. Ez Ertüngealp Alpaslan szerint gyökeres változást eredményezhet, elsősorban a szemléletünkben.
Ha a ház visszakapja a Magyar Királyi Operaház elnevezést, akkor ezzel európai királyi operaházakhoz lehet csatlakozni: van belőlük hat
– mondja a török származású karmester. A társulat pedig több épületben működik, az Ybl-palotában, az Erkel Színházban és az Eiffel Műhelyházban, ezért a társulatot Nemzeti Operának kell nevezni, nem háznak. Ez angolul és németül is így hangzik majd, ezzel pedig Európa összes operaházához csatlakozni tudunk, mert mindenütt nemzeti operák működnek, kivéve Németországban és Ausztriában.
A pályázat szerint a Magyar Állami Operaház jelenleg rengeteg bemutatót tart: ettől a nemzetközi reputáció nem emelkedik, a sok premier közül viszont több darab is kérészéletűnek bizonyul. Egerházi Attila ezzel kapcsolatban elmondja, hogy a minőségnek mindig meg kell előznie a mennyiséget.
Ha sok bemutató van, akkor azt nem tudjuk kijátszani, tehát nem is igazán gazdaságos
– mondja a táncművész, koreográfus, aki szerint nem jó, ha a Nemzeti Balett például gyárként működik, inkább műhelymunkára van szükség. Magyarország egyetlen klasszikus balett-társulatának vissza kell nyernie azt a korábbi arculatát, ami piacképesség tette, és amit Harangozó Gyula, később pedig Seregi László rajzolt meg. „Ez a vérvonal megszakadt” – mondja. Szükség van továbbá arra is, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetemmel harmonikus legyen az együttműködés,
Egerházi Attilának első lépése lesz ezt a kapcsolatot rendbe tenni.
György Péter Bruno szerint az első és legfontosabb az Operával kapcsolatban, hogy sikerüljön növelni a népszerűségét és az ismertségét, és a mai „szórakoztatási ipari környezetben” és rendkívül nagy zajban olyat létrehozni, ami áthallatszik, értéket közvetít és vonzó a közönségnek. Azt kell elérni, hogy a közönség akarjon operába menni.
A podcastban szó esik még arról, hogy
Aki lemaradt volna az előző adásról, vagy újra meghallgatná Tátrai Tibort és Szebényi Danit, az ide kattintva megteheti.
(Borítókép: Alpaslan Ertüngealp. Fotó: Nagy Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
