Ismét világklasszisokkal lépett fel a Mandoki Soulmates

Ha Leslie Mandoki zenekaráról, a Mandoki Soulmatesről beszélünk, egy dolog elvitathatatlan: a csapat világklasszis zenészeket tömörítő formáció, őket hallva zenei profizmusból nem szenvedünk hiányt. Olyan bandák zenészei fordultak már meg itt a harminc év során, mint a Jethro Tull, a Supertramp vagy a Cutting Crew tagjai.

A zenekar 2023. augusztus 18-i koncertjén sem volt ez másképp, ahol épp a Cutting Crew énekese nyitott a kezdő felállásban. A közel négyórás esemény alatt folyamatosan nagyjából húsz zenész volt a színpadon,

Ami valóban komoly kihívás, hogy ennyi különálló hangszert – amelyek sok esetben különálló dallamokat, ritmusokat és groove-okat játszanak – hogyan lehet jól összehangolni. Ez főként a ritmusért és lüktetésért felelős szekciókban komoly feladat, de a háttérben operáló vérprofi dobos tökéletes összhangban mozgott a frontemberként helytálló Leslie Mandokival. Hasonlóan a két basszusgitáros is remekül erősítette egymást.

Akadt meglepetés

A nagyjából húszfős felállás a réz- és fafúvósok számos válfaját, gitárokat, billentyűsöket, énekeseket és vokalistákat is számolt a soraiban, akik között bár akadt néhány magyar zenész, a többség Amerikából, Európából és Afrikából érkezett. Akadtak vendég előadók, akiknek csak egy-egy dalt köszönhettünk, de a hangszeresek zöme sosem hagyta el a színpadot a négy óra alatt.

Ha szigorúan vesszük, akkor két részre oszthatjuk a koncertet. Az est első felében egy kisebb életút-barangolást kaptunk a Soulmates zenei múltjában, ahol maradt tér más zenekarok és előadók szerzeményeinek megszólaltatására is. Rendesen meglepődött a közönség, amikor a Cutting Crew énekese, Nick Van Eede egyszer csak egy Soulmates-dal helyett a (I Just) Died in Your Armst kezdte el énekelni. Van Eede is már rég elmúlt hatvanéves, mégsem érződött, hogy veszített volna a hangjából. Ugyanúgy képes volt hidegrázós pillanatokat előidézni. 

Szintén a koncert első felében hallhatta a közönség a zenekar új, háborús témájú dalát, a Devil's Encyclopedia

című számot. Leslie Mandoki többször is kiemelte a koncert során, hogy ők a szabadság és a béke pártján állnak, és továbbra is ezt fogják képviselni.

Szabadság a békében, béke a szabadságban

– ismételte meg a frontember több kontextusban, több nyelven is. Továbbá arról is beszélt, hogy szerinte a zenészek feladata azokról a dolgokról énekelni, amikkel baj van a világban:

Mi, zenészek oda figyelünk, ahová a fény nem esik.

A koncert második fele – időben inkább a fennmaradt kétharmada – a 2021-ben és 2022-ben megjelent lemezeik köré épült, ez a Magyar Képek és annak angol változata. Ezeket a dalokat számos formában adták elő. Egyes szerzemények magyarul, mások angolul szólaltak meg, de akadt olyan, hogy a két nyelvet vegyítve vittek színpadra bizonyos számokat.

Itt léptek színpadra a hazai vendégénekesek, Zséda, Mező Misi és Caramel. Ők hárman mind közreműködtek a Magyar Képek című lemezen eredetileg is, ahogy Ákos, Takáts Tamás vagy Pápai Joci is, ők azonban most nem tűntek fel a színen. Az ő dalaikat többnyire Leslie Mandoki és két énekestársa, Tony Carey és Nick Van Eede énekelte angolul.

Szomorú, pedig nem is vasárnap

A koncerten nagyjából egyenlő arányban lehetett hallani a slágeressé formált számokat és a hangszeres szólókban bővelkedő dalokat. Szinte minden zenésznek volt lehetősége villantani – általában nem is egyszer –, de azért attól is óvták a hallgatóságot, hogy négy órán át csak virtuozitást kelljen élveznünk. Erre remek példa, amikor felcsendült a Kis kece lányom, hogy valami széles körben ismertet mutassanak a laikus hallgatóságnak,

A Mandoki Soulmates tavalyi koncertjét lefújták az esős, viharos időjárásra hivatkozva, amit Leslie Mandoki akkor roppant kellemetlennek tartott. Most stílusosan épp a Szomorú vasárnap alatt kezdett esni, ami annyira pontosra lett kicentizve, hogy az eső is csupán addig tartott, ameddig maga a dal, a záróhangoknál pedig szépen elállt. A közönséget is meglepte ez a forgatókönyv. Bár látszódott az embereken a bizonytalanság, végül kitartott a több ezres tömeg. 

Még a koncert vége előtt kaptunk speciális, szóló hangszeres részeket, amelyek nem a dalokba épített szólókra vonatkoznak, hanem amikor egy-egy zenész egymaga játszott, miközben a többiek csak figyelték. A vezető, Afrikából származó basszusgitárosnak volt ezáltal egy nagyon erős pillanata, amikor önmagát kísérve a hangszerén, anyanyelvén adott elő egy dalt. Őt a harmonikás szólója követte, majd Al Di Meola.

a múltjáról, a számok keletkezésének körülményeiről, zenésztársairól, magáról a formációról. Emiatt valahol vártuk is, hogy mikor kerülnek szóba a régi barátok, és nem is maradt el a megemlékezésre szánt idő. Felidézte a közönséggel együtt három magyar zenésztársa emlékét – Török Ádám, Szakcsi Lakatos Béla és Somló Tamás –, majd megnevezett számos olyan előadót, akik valamilyen módon megfordultak a Mandoki Soulmates kötelékében.

Előbb rendet teszünk

A koncert végéhez közeledve előadták a The Torch (A fáklya) című dalt, amivel kapcsolatban Mandoki elmondta, hogy szeretnék továbbadni azt a bizonyos lobogó lángot az új lázadóknak, de ameddig nem teszik rendbe a világot, addig ezt nem tehetik meg. Jelenleg az a feladatuk, hogy az idősebb generációk hibáitól megvédjék a fiatalokat, csakis ezután hagyhatják rájuk örökül a világot.

Ezt követően Leslie Mandoki újból bemutatta zenekarát – közülük sokakról már korábban is beszélt részletesen –, ezúttal minden tagot, azzal együtt, hogy honnan valósiak. Ezután a közönség kitartóan tapsolt tovább a zenekarnak, de nem volt benne biztos a tömeg, hogy folytatódik-e még a koncert vagy sem. 

Az utolsó pillanatban, mielőtt elindult volna a közönség, Leslie Mandoki egy szál zongora kíséretével kezdte énekelni az Ahol születtem című dalát, aminek eredeti verzióját még a 25 évvel ezelőtti, első magyar nyelvű lemezére írta. Ezt követően a nézősereg kapott még egy Cutting Crew-slágert, az I've Been In Love Before-t, majd mielőtt végleg lezárták volna a koncertet,

Az alapvetően ülőkoncertet a Szent István téren kordonfallal választották el a tér többi részétől. Ellenben a kordon másik oldaláról is lehetett látni és hallani a műsort, ezért sok száz ember kívülről figyelte az eseményeket – talán még annál is többen, mint ahányan benn ültek. Leslie Mandoki az est végén megkérte a biztonsági őröket, hogy engedjék nyugodtan közelebb az embereket, hadd menjenek a színpad elé, és mulassanak együtt. Hogy ezt a kordonon túlra is értette-e, az nem derült ki, de rögvest megbomlottak a falak, és az addig kintről figyelő nézők elkezdtek beözönleni.

A frissen közelebb jutott embereknek ismételten felkonferálta a hazai vendégénekeseket, majd némi közös muzsikálás után egy hatalmas, össznépi záró éneklésre invitálta a hallgatóságot, hogy a háború ellen tiltakozva énekeljék el velük együtt John Lennon világslágerét, az Imagine-t. Ezt a kihívást viszonylag jól vette a közönség, és a refrén tényleg erőteljesre sikeredett.

Összességében pontosan azt kaptuk a harmincéves Mandoki Soulmates koncertjétől, amire számítottunk. Egy csapat elképesztően profi zenész közös produkcióját, amely félúton mozgott a szinte másodpercre kimért, pontosan megkomponált koncertprogram és a kötetlen örömzenélés között.

A Szent István Bazilika valóban grandiózus hátteret biztosított a színpad mögött, és az olyan események, mint amikor a Magyar Képek aranylemezét átadták a zenekarnak, szintén különleges részét képezték a koncertnek. A hangosítás is jó volt, bár csupán arról a helyről beszélhetünk, ahonnan mi néztük végig a koncertet, ami rendezői jobbon, elöl volt. Ott minden megfelelő arányban szólt, és hiába voltak a cintányérok kicsit túlságosan is élesek a koncert elején, a szintek hamar helyre kerültek.

Az est végén Leslie Mandoki még egyszer megköszönte a vendégseregnek a tőlük kapott figyelmet és szeretet, valamint zenésztársai kemény munkáját. Búcsúzóul még annyit mondott, jövőre ismét találkozhatunk vele.

(Borítókép: Németh Kata / Index)