Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Szatyor Bár eklektikus, furcsán változatos galériája érdekes hely. Nehéz lenne egy vezérfonalat találni a bútorokat és dizájnelemeket tekintve, mégis valahogy homogén a tér. Ezért volt érdekes, hogy a 2024-es Highlights of Hungary egyik panelbeszélgetését éppen itt tartották. Olyan személyek, kiválóságok gyűltek össze, akik maguk is az élet legkülönfélébb területeiről érkeztek, mégis összeköti őket két dolog:
A Highlights of Hungary 2013 óta minden évben keresi azokat a személyeket és közösségeket, akik valamiben egészen kiemelkedőt, példaértékűt teremtettek. A program vezetői idén is felkértek öt elismert személyt (nagykövetet), hogy válasszanak a környezetükből, az általuk ismert emberek közül fejenként öt olyan személyt vagy közösséget, ahol tapasztalják azt a kimagasló értéket, amit a Highlights of Hungary rendszeresen elismer a díjaival.
Idén az öt nagykövet:
A mostani panelbeszélgetésen Borbás Marcsi mutatkozott be a közönségnek, mesélve arról, hogy kiket jelölt, miért látta az ő teljesítményüket kimagaslónak és érdemesnek arra, hogy bemutatkozzanak a 2024-es Highlights of Hungaryn. A médiaszemélyiség elmondta, hogy némi „harc” is kialakult a jelöltekért, mert a többi nagykövettel azon igyekeztek, hogy nagyjából egyensúlyban legyenek a különböző területekről érkező személyek és közösségek, miközben idén 25 jelölt mutatkozhatott csak be, így jól át kellett gondolniuk, kit választanak.
Hoztunk egy olyan aranyszabályt, hogy az élet minden területéről kerüljön be két-három ember, ezáltal ne legyen túl sok művész vagy túl sok orvos, hanem maradjon meg az egyensúly. Volt, akiről le kellett mondanunk, mert már a negyedik vagy ötödik lett volna népművészetben vagy orvosként
– válaszolt kérdésünkre Borbás Marcsi.
Két évvel ezelőtt már volt nagykövet, amikor az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az ő egyik jelöltje, Berend Ferenc agrármérnök, a no-till technológia úttörője nyerte meg a Highlights of Hungary Nagyköveti díját. Borbás Marcsi elmondta, hogy „euforikus” élmény, amikor olyan embert tud jelölni, akiről az egész ország úgy gondolja, hogy megérdemli a díjat. A téma is aktuális volt, mivel Berend Ferenc technológiája képes felvenni a harcot azzal a fajta szárazsággal, ami két évvel ezelőtt épp végigsöpört az országon.
A Highlights of Hungary nagykövete azt mondta, mivel idén nem ötven, hanem huszonöt jelölt van, ezért abban bízva választotta ki jelöltjeit, hogy sokan ismerhetik majd meg őket. Szerinte ennyi embernél könnyebb a fókuszt tartani, így minden nevezett példaképpé válhat. Borbás Marcsi öt jelöltje:
A panelbeszélgetés vendégei közt a Highlights of Hungary 25 jelöltjéből négyen jelentek meg. Egyikük Korda Nikolett, aki a Magyar Hospice Alapítvány képviseletében érkezett. Gyurta Dániel jelölte az alapítványt, amely igyekszik menedéket nyújtani azoknak a családoknak, amelyek valamelyik tagjánál a súlyos betegségek (mint a daganatos megbetegedés) már abba a stádiumba lépett, hogy a beteg nem kap gyógyító kezelést, csupán tüneti, a fájdalmakat enyhítő segítséget.
Korda Nikolett őszintén, kedvesen beszélt a Hospice Alapítványról, kiemelve, hogy sokan félreértik, hogy mi is a hospice szerepe:
Nem arról szól, hogy véget ér az élet, hanem arról, hogy még tart.
Igyekeznek megteremteni a nyugalmat azokban, akik bekerülnek hozzájuk, amit „odafordulással” érnek el, arra összpontosítanak, hogy a bentlakók megélhessék még azokat az örömöket, amelyekre lehetőségük van: egy kellemes séta a kertben, megvárni egy unoka születését vagy egy gyermek diplomáját, időt tölteni a szeretteikkel.
Korda Nikolett arról is beszélt, hogy különleges összefogás az alapítványuk, ahol együtt, a közös célért dolgozik orvos, ápoló, gyógytornász, pszichológus és az önkéntesek, illetve ha valakinek szüksége van rá, akkor pap és lelkész is. A hospice nem a lemondást jelenti, hanem a támogatást. Igyekeznek a családoknak is segíteni, hogy mi lehet az ő helyzetükben a legjobb megoldás, továbbá a náluk dolgozóknak is folyamatos lelki segítséget nyújtanak, hiszen számukra is megterhelő lehet ez a munka.
A beszélgetés másik résztvevője, ifjabb Balázs Elemér – aki szintén Gyurta Dániel jelöltje – elmondta, hogy a többi jelölt munkássága, megszólalásai rá is nagy hatással vannak, mivel lát egyfajta hasonlóságot az ő alkotóművészete és a többiek céljai között. Számára adni, segíteni, menedéket nyújtani mindig is fontos volt a zenében.
Abban, hogy elérje sikereit, édesapja elengedhetetlen segítség volt, aki szintén a zenei élet elismert alkotója. Ennek ellenére nem kötelezte fiát erre a pályára. Talán tízéves lehetett, amikor apja meglátta a tehetségét, és azt, hogy magától is ebbe az irányba mozog, ezért feltette neki a kérdést, hogy mit szeretne csinálni. Balázs Elemér akkor úgy döntött, hogy zenészként követi az édesapját, aki minden segítséget megadott ehhez. Némi lemondással is járt azért a dolog, így már nem lehetett bármikor kimenni futballozni a többiekkel, de azért néha kiszökött, amikor már szűk volt a szoba és egyhangúak a falak.
Ez a mentalitás a mai napig benne van, még alkotói időszakban sem szeret egy helyben ülni. Szüksége van a változatosságra, hogy kreativitását teljesen kiélhesse, ezért sokszor az is elég, ha kimehet sétálni, beülhet egy kávézóba, csinálhat valamit, ami nem csupán a hangszeren való gyakorlás a négy fal között.
A nemrég Yamaha ösztöndíjat nyert előadó egy évet Hollandiában élt, de visszavágyott Budapestre.
Számára az itthoni közeg és művészeti kör sokkal inspirálóbb, nagyobb hatást gyakorol rá. Rengeteg különböző műfajban alkot, kávéreklámtól japán balettig mindenen dolgozik, miközben épp Cannes-ban debütál az egyik filmzenéje. Kifogyhatatlan kreativitásának egyik alappillére az a tanács, amit még a keresztapjától kapott:
Érdemes a fióknak írni, hisz ki tudja, a jövőben mire lesz szükség.
A külföldi tudás elsajátításáról T. Danny jelöltje, Szabadfi Szabolcs (vagy ahogy sokan ismerik, Szabi, a pék) is tud mesélni. Ahogy régen is útnak indultak a helyi mesterek tanítványai, hogy a világot bejárva csiszolják tudásukat, és számtalan fortélyt elsajátítsanak, ő is külföldön tanult rengeteget a szakmáról. Amikor kellő tudást összegyűjtött, hazatért, de a siker nem jött rögvest.
Eleinte egy pincében dolgozott, dagasztotta a kenyerét, majd a piacra vitte ki friss pékáruját. Idővel híre ment a finom tésztáknak, amelyek az ő kemény, kétkezi munkájával készültek, sikerült boltot nyitnia és elindítani a vállalkozását. Ma már az országban számos helyen vannak üzletei, de nem szokott előre tervezni, hogy „kéne még nyitni három pékséget”. Elmondása szerint beleszeret egy helybe, ingatlanba, és utána rátör az álmatlanság, mert azon jár az esze, milyen remek boltot lehetne ott nyitni, milyen jól nézne ki egy-egy pékáru a kirakatban. Az új bolt nyitásakor nem a profit mozgatja,
de minél nagyobb egy cég, annál nagyobb esélye van a fennmaradásra, mert egy válságot a pici boltok nehezen élnek túl.
Szabadfi Szabolcs online jelenléte, népszerű sütős videói két tőről fakadtak. Egyrészt mindig is bűntudatot érzett, ha valakit nem tudott kiszolgálni, így szerette volna átadni a tudás egy részét. A másik oldalról a Covid alatti elfoglaltságnak indult online aktivitásával hamar nagy ismertségre tett szert, az emberek pedig keresni kezdték a tartalmait.
Ez eleinte nem volt egyszerű, hiszen csupán egy telefonnal a konyhájában, a gyereke segítségével kezdett videókat gyártani – az első nem is sikerült, mert tészta ment a mikrofonba, így a telefon nem vette fel jól a hangot –, de lépésről lépésre ez is fejlődött.
A pék szerette volna, hogy ne csupán a séfek és más szakemberek legyenek olyanok, akikhez arcot párosíthat az ember,
hanem az ő szakmájában dolgozók is, akik az egyik legősibb mesterséget végzik. Úgy véli, ma már kevesen látják a kétkezi munka értékét. Szabadfi Szabolcs olyan embereket gyűjt maga mellé, akiknek hasonló a mentalitása, mint az övé, de mivel mindent kézzel csinálnak, nem gyártósorokon, így nehéz megtalálni a megfelelő személyeket, és mindenhol ugyanazt a profi minőséget garantálni. Úgy véli, fontos lelassítani a folyamatokat, mert nem mindegy. milyen az étel minősége, amit az ember elfogyaszt, és a sok, rossz minőségű péktermék az elmúlt években számos betegség elterjedését elősegítette, így még fontosabb lett, hogy igazi, minőségi étel kerüljön az asztalra.
Minőséget azonban nem csak ételben lehet kapni. A művészet, amit az ember fogyaszt, szintén fontos, hogy jó minőségű legyen, ami különleges élményt adhat. Lackfi János jelöltje, Szabó T. Anna nemrég jelentette meg legújabb, Vigasz című verseskötetét, amiben édesanyja elvesztése után született költeményeit gyűjtötte össze. Egy korábbi beszélgetésen arról mesélt, hogy számára a „vigasz” azelőtt némileg pejoratív szó volt, a mostani kötetnek viszont mégis meg kellett születnie.
A beszélgetést moderáló Dufek Zsófia kiemelte, hogy Szabó T. Anna igazán különleges helyen fogadta őket, itt forgatták a róla készült jelölti videót. Ez a KözTér 18 nevű közösségi alkotótér. Számos képzőművész fordul itt meg, a költő pedig szereti ezt a helyet, mivel a különféle művészetek, legyen szó kézművességről, zenéről vagy fotóról, mindig is nagy hatással voltak az ő alkotói attitűdjére is. A költészetre magányos mesterségként tekint, ahol a semmiből kell teremteni valamit, ami teljesen más, mint a képzőművészet vagy a fotóművészet esetében.
Munkásságának kettős vonulata, a gyermek- és felnőttirodalom az elmondása szerint eleinte nem egy tudatosan megtervezett út volt.
Amikor gyermekei megszülettek, fordítóként dolgozott, és egyre több gyerekverset vállalt, így lépésről lépésre mélyült el ebben a játékos világban. A saját gyerekverseinél arra törekszik, hogy olyan vidám alkotások legyenek, amelyek pozitívan hatnak a fiatal generációkra, és arra ösztönözheti őket, hogy idővel maguk is folytassák a magyar vershagyományt.
Példaképeként Weöres Sándort említi, akinek művészetében szintén benne volt a kettősség a játékos és olykor komor gondolatokkal. Szabó T. Anna elmesélte, hogy Lackfi Jánossal huszonéves koruk óta ismerik egymást, azóta olvassák egymás munkáit. Eleinte közös alkotói körbe jártak, egy demokratikus közösségbe, ahol nagyjából öt-hat év volt a korkülönbség a résztvevők között. Költőként egymás verseit olvasták, visszajelzést és építő kritikát adtak a másiknak. Idővel ez a társaság, ahogy az élet alakult, befejezte évtizeden át tartó rendszeres találkozóit, de a barátság és a szakmai kapcsolat nem tűnt el.
Szabó T. Anna szerint fontos, ahogy a régi nagyok egymással kommunikálva elmondták, mennyire szeretik a másik műveit, amit érdemes lenne elsajátítani tőlük. Saját nemzedékéről úgy véli, kicsit talán túl szemérmesek ehhez, de elmondása alapján Lackfi János mindig odafigyel a fiatalokra és a kortársakra egyaránt. Tanáralkatként hivatkozik barátjára, aki „vérbeli pedagógus”.
Saját kezdeti éveire visszagondolva is elengedhetetlennek érzi a tanárai útmutatását, akik fontos dolgokat adtak át neki.
Én mesterektől tanultam írni, Lator Lászlótól és Géher Istvántól. Akkor még nem volt kreatív írás, műfordítást tanultam, ahova lehetett saját verset is vinni. Nagyon sokat segítettek, elsősorban a lelkesedésükkel, ahogy egy szöveg fölé odahajoltak. Azt a tekintetet tanultam meg, amivel valaki egy szövegbe belemerül. Géher István nem látott jól, belehajolt és mohósággal vetette magát a szövegre. Lator László hihetetlen izgalomba jött, magyarázott, nem mindig értett egyet, jól lehetett vele vitázni. Nagyon jó volt látni, ahogy a szöveghez viszonyulnak
– idézte fel emlékeit Szabó T. Anna.
A költő elmondta, hogy mestereitől tanulta meg a sorok iránti elkötelezettséget, és hogy egy szövegen lehet csiszolni, amire a műfordítás remek iskola volt. Véleménye szerint lehet mestertől és a kortársaktól egyaránt tanulni, hisz „nagyon fontos a közösségi jelenlét, hogy az ember érezze, egy generáció tagja”. Függetlenül attól, hogy melyik utat vagy utakat választja az alkotó, van egy fő szabály, amit nem szabad elfelejteni:
„Olvasni kell. Legalább azzal az intenzitással, ahogy az előző generációban olvastak. Olvasás nélkül nem lesz senki író, akármilyen tehetséges is. Nem fog megmaradni a pályán, nem fog tudni életművet létrehozni, ha nem érdekli mélyen az irodalom.”
Szabó T. Anna szerint fontos, hogy mindent olvassunk kortárstól a régi magyar irodalomig, hiszen az utóbbi ismerete kiemelten hasznos. Az ő művészetére is nagy hatással volt a barokk irodalom, még ha művein ez nem is látszik. Szintén mély nyomot hagyott benne az angol irodalom szemléletbővítés és ritmizálás szempontjából is, de a fiatalabb generációk művei is jelentősek.
Én ugyanúgy tanulok egy húszéves költőtől, ahogy a húszéves költő tanul az idősebbektől
– fogalmaz.
Kérdésünkre, hogy kit jelölne, ha ő lenne nagykövet a Highlights of Hungarynél, és a magyar irodalom kiemelkedő alkotói közül kellene választania, azt mondta, hogy elsősorban női művészeket említene, úgymint: Takács Zsuzsa, Balla Zsófia, Gergely Ágnes, Tóth Krisztina és Mesterházi Mónika. Az ő irodalmuk óriási hatással volt rá, pedig sajnos a nők jelenlétének nincs akkora hagyománya a magyar irodalomban. Nincsenek új tankönyvek sem, holott a fiatalok számára életmodellt is kínálhatnak ezek a művészek. Szerinte annak, aki Magyarországon költészettel szeretne foglalkozni, a fent említett költők olvasása is sokat adhat.
Ezáltal egyfajta összhangba is kerül az irodalom a Highlights of Hungary céljaival, hogy nem csupán a szenzációs, de sajnos túlnyomó többségében negatív tartalmú híreket kell fogyasztani, hanem azokat a sikertörténeteket és különleges életpályákat is, amilyeneket számos magyar elért. Csehi Marianna, a Highlights of Hungary ügyvezetője szerint van okunk a magyar önbecsülés megerősítésére, amikor ilyen jelentős személyek érnek el sikereket hazánkban.
Úgy gondolom, hogy a Highlights of Hungary tíz év alatt bebizonyította, óriási szükség van arra, hogy a kiemelkedő magyar tehetségeket bemutassuk. Ahogy mennek majd az évek előre, egyre többen megismerik a Highlights of Hungary által megmutatott életutakat, választanak közülük példaképeket, inspirálódnak általuk, vagy éppen követik őket a kiemelkedő teljesítmények megvalósításában
– fogalmazott kérdésünkre a nonprofit platform ügyvezetője.
Minden évben nehéz feladat megválasztani azokat a nagyköveteket, akik az adott esztendőben képviselik majd a Highlights of Hungaryt, ezért hosszas felkészülés és „sakkozás” jellemzi a kiválasztási folyamatot. Ez idén sem volt másképp, és jövőre sem lesz egyszerűbb. Hiszen Csehi Marianna elmondása szerint számos olyan kimagasló magyar életút van, hogy akár ötven nevet is fel lehetne sorolni, azt viszont, hogy az élet minden oldalát egyformán képviseljék, nehéz ötre leszűkíteni.
A mostani pár nap még nagy jelentőséggel bírt és bír, hiszen a szavazás hajrájában vagyunk. A mai az utolsó nap, amikor a Highlights of Hungary 25 jelöltjére voksolhatnak az emberek, így mindenképpen érdemes még átfutni a nevezettek listáját, ami ezen a linken elérhető.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Highlights of Hungary közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Gyurkovits Tamás)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
