Elegáns pofon a szcientológiának

"Nem értem, hogy mi történik" - fordul a zavarodott tanítvány a mesteréhez. "Én sem, ezért vagyunk itt" - jön a válasz. És a The Master hősének, Freddie Quell-nek (Joaquin Phoenix) az ilyen válaszok is jók ahhoz, hogy Lancaster Doddot (Philip Seymour Hoffman) szellemi vezetőjének tekintse, bízzon benne és építsen rá. Vezetőre nagy szüksége van, mert mióta hazatért a második világháborúból, nem találja a helyét. Hányódik a munkahelyek és a nők között, ami biztos, az a pohár a kezében. "Nem megy neki az élet" - ahogy a mester felesége később megjegyzi róla. Ilyen állapotban kerül Lancaster Dodd közelébe, aki éppen egy új vallás alapjait fekteti le, egyre több követővel.

Paul Thomas Anderson filmje megkapta a legjobb rendezésért járó velencei Ezüst Oroszlánt, a legjobb férfi alakítást díját (ezt a két főszereplője megosztva kapta) és három színészi Oscar-jelölést is. Jogosan, mert a film középpontjában álló kapcsolat Lancaster és Freddie ellentmondásos viszonya, nem ütne ennyire, ha nem ezek a színészek játszanák el. Mindkét alakítás simán Oscart ért volna, Joaquin Phoenix zseniális a bunkó, állatias, kétségbeesett, elveszett exkatona szerepében. A rendező egy interjúban elmesélte, hogy volt néhány jelenet, amikor attól féltek a forgatáson, hogy Phoenix kárt tesz magában. Az egyik ilyen végül nem került bele a filmbe, ebben a színész egy tárgyalóteremben őrjöng, ugrál, rohangál körbe-körbe.

Paul Thomas Anderson férfiszerelemnek nevezte a két férfi közötti kapcsolatot, de legalább ennyire benne van az apa-fiú viszony, a barátság és persze mester és tanítvány kapcsolata. Lancaster Doddnak igazi kihívás Freddie megzabolázása, de nem pusztán ennyi. Magát, saját elnyomott vágyait látja a másik férfiban. Freddie szemérmetlenül vállalja alkoholizmusát, reggeltől estig vedel, és akit lehet, megdug. A mester is így tenne, ha nem kéne jó példát mutatnia és fiatal felesége (Amy Adams, végre nem cuki, hanem ijesztő szerepben) nem figyelné állandóan. Dodd-ot legalább annyira vonzza Freddie ösztönlénye, ahogy Freddie-t az ő kiegyensúlyozottnak és bölcsnek tűnő alakja. "Én kicsi állatom, a legjobb katonám" - így hívja Dodd, amikor éppen büszke rá.

Ennek a kapcsolatnak a hátterében jelenik meg egy szekta, egy kultusz kiépülése, ami legalább annyira hátborzongató, mint a két férfi viszonya. Anderson pontos képet rajzol a szcientológia kezdeteiről, nyílt utalások és ítélkezés nélkül. Ettől egyébként az interjúkban és sajtótájékoztatókon is tartózkodott, csak annyit mondott, hogy Lancaster Dodd karaktere valóban L. Ron Hubbard sci-fi író, szcientológia alapító személyén alapul. Szemérmesen hallgatott arról is, hogy mit szólt a filmhez Hollywood leghíresebb szicentológusa, Tom Cruise, aki a Magnólia óta Paul Thomas Anderson barátja.

De nincs is szükség ennél többre, egyrészt mert ettől lesz elegáns, hűvös, távolságtartó a The Master. Másrészt így is teljesen egyértelmű, hogy miről van szó. Láthatjuk a szcientológus módszerek és ideológia kialakulását, az auditálástól (egyfajta kihallgatás) egészen az egymilliárd évre szóló szerződésekig. Bár a film végig feszült és nyomasztó, vicces látni, ahogy a legelkötelezettebb tanítvány (Laura Dern) is megtalálja az ellentmondást a mester életművében.

Freddie egyszerű pasi súlyos mentális zavarokkal, de nem tök hülye. Így aztán neki is feltűnik, hogy a mester nem mindenben következetes, hogy karizmával és humorral próbálja kitölteni a tanaiban tátongó lyukakat. Kérdés, hogy Freddie el tud, el mer, el akar-e szakadni tőle. Ahogy a Vérző olaj sem volt könnyű néznivaló, úgy a The Master sem az. Paul Thomas Anderson most sem akarja behízelegni magát senkinél, nem enged a lassú tempóból. Ugrál időben és térben, elejt, majd újra felkap történetszálakat. 144 perc a film, lehetett volna rövidebb is. De lassúsága ellenére a The Master fontos film, amit nem lehet hamar elfelejteni.

IMDb: 7,3

Rotten Tomatoes: 86 %

Index: 10/8